Gyerekkoromban jó kislány módjára herbáriumot készítettem a nagypapámmal. A herbáriumban helyet kaptak a legszebb nyári virágok szirmai. Jaj, de finom volt leszedegetni a rájuk pakolt mázsás könyveket, és visszanézegetni őket!
Mikor kertet képzelek magam elé, mindig nyílik ott valami, ami mámorító kipárolgásaival uralja a kis földdarabot, és kényezteti az érzékeket. Talán nem lesz...
Ilyenkor minden csodálatosan könnyű és meseszép, ha nem merülünk el a mindennapi gondokban, és hagyjuk, hadd hassanak ránk szabadon a természet szépségei.
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."