Mikor kertet képzelek magam elé, mindig nyílik ott valami, ami mámorító kipárolgásaival uralja a kis földdarabot, és kényezteti az érzékeket. Talán nem lesz elég egy élet ahhoz, hogy saját kertet rendezzek be. Marad hát az ábrándozás. De az is lehet, hogy keresek egy embert, aki ért a virágok nyelvén, és aki segít megvalósítani az álmomat. Keresek egy kertészt…

Azt olvastam valahol, kerttel álmodni gyermekáldást, virágos kerttel pedig békét, kényelmet, igaz szerelmet, boldog otthont jelent. Ebben lehet valami. Gyakran és szívesen képzelem magam a nagyszülői hosszúház kiskertjébe, az utcai akácfák árnyékába... Gyerekként egy virágokkal berendezett, örök előszobának láttam, ahova a békákon és a cserebogarakon kívül csak a kiváltságosok léphetnek be, hogy megcsodálják nagyanyám havonta cserélődő büszkeségeit. A kiskertet egy pirosra mázolt faajtó védte tőlünk – és a megszokás közönyétől. Így aztán ha néhanapján (például a nyáresti pancsolós öntözések alkalmával) feltárult előttem, mindig úgy éreztem, mintha egy álom KELLŐS KÖZEPÉBE csöppentem volna bele. A zsebkendőnyi területen élt szerény gyöngyike, arisztokratikus rózsafa, unott százszorszép, álszűz liliom, bohém orgona, aranyos boglárkacserje, büszke tulipán, dölyfös kardvirág, kótyagos kankalin, érzelgős jázmin, kacér estike és a holtak lelkét fűszerező rozmaring. Mindig bujkált, nyiladozott és susogott ott valami csoda. A kedvencem a gyöngyvirág volt, mert az testesítette meg a nagybetűs „illatot”...

nevtelen_terv_3_1.jpg

Kochan Zsuzsa, Nagyudvarnok, MaxGarden - Dunatőkés

nevtelen_terv_4_2.jpg

Egy teljes körű kertészeti szolgáltatást nyújtó cégünk van, melyet férjemmel közösen működtetünk. Gyerekkorom óta szeretem a természetet, különösképpen a fákat. Egész életemben közel voltam hozzájuk. Ahogy nőttem, még jobban vonzott a szépségük. Igazság szerint KEVÉS NŐI kerttervező van, ám mindig érezni lehet, hogy férfi vagy nő tervezte-e a kertet. (Olyan ez, mint a lakberendezés: a férfi-lakberendezők mindig férfias, komorabb szobákat terveznek, sötétebb színekkel, minimális díszítéssel.)

Amíg a kertész dolga inkább a növények ápolása és termesztése, az én szakmám a művi természet kialakítása. A Nyitrai Mezőgazdasági Egyetemen tanultam kert- és parktervezés szakon. Egy kreativitást igénylő munkáról van szó, ami azért távol esik más kreatív szakmáktól.

Egy festő például a mának és a pillanatnak alkot, munkája eredménye azonnal látható, és mindig valami maradandót hoz létre. Az én szakmámban évek kellenek ahhoz, hogy a végeredmény látható legyen. S néha szerencse is szükségeltetik hozzá, hogy a kertem olyan legyen, mint amilyennek annak idején megálmodtam. A kert mindig más, minden évszakban változik, a legjobb esetben szépül. Ahhoz, hogy valaki jó kerttervező legyen, fontos a jó növényismeret és a bő fantázia.

Fontos tudni, hogy mikor egy növény felnő, mit mutat majd a környezetében, a többi bokor és kerti elem mellett. Sajnos, nálunk a szocializmusban nagyon félrement a kerttervezés.

Régebben minden jómódú embernek volt nyári lakja, kúriája, amihez gyönyörű kert vagy park tartozott, melyet MINDIG szakértő kezére bíztak. Kívülről úgy tűnhet (vegyük például a tallósi kastélyhoz tartozó angolparkot amit nagyon szeretek), hogy azok a hatalmas fák maguktól nőttek olyan pompásra.

Pedig dehogy! Minden zöldfelület szakszerű tervezés eredménye. A múlt rendszerben a parkokat burzsoá csökevénynek tartották, sok helyen kiirtották – és csak a hivatalos épületekhez dukált valamiféle tervszerűen kialakított zöldövezet. Vidéken a házakhoz általában baromfiudvar tartozott, haszonkerttel. Dísznövénynek NEM NAGYON MARADT HELY, esetleg az előkertben. Most ismét egy nagy váltás tanúi vagyunk. Sokan utaznak, inspirálódnak más népek kertjeiből, a szerzett élményeiket pedig szeretnék „honosítani”. Tervezőként én is sok mindent kipróbáltam.

Ma sokaknak tetszik a mediterrán, provence-i tájakra jellemző stílus és növények, és olyat akarnak. Sajnos, az itteni ember nem büszke a sajátjára, még mindig az a szép, ami MESSZE VAN. Ezért olyan nagy a stíluskavalkád a díszkertjeinkben. Nálunk most az van, hogy mindenki élvezi a szabadságát, hogy azt tehet a kertjével (is), amit akar. Az a célom, hogy a megbízóm igazán otthon érezze magát a kertjében. Sokan imádnak válogatni a növénykínálatból.

Én mindig elmondom: ha azt szeretnék, hogy a virág évek múltán is pompázzon, azt is tudni kell, hogyan gondozzuk, mik az igényei. Ha nem érzi jól magát, nem lesz egészséges, és ki szereti a hervadás látványát? Ha kertet tervezek, először mindenképp a megbízó családot nézem meg: hogyan élnek, mit szeretnek csinálni odakint. A legtöbben nem bevállalósak a stílust illetően, inkább csak meg akarnak felelni. A kényelmi szempontok is fontos szerepet játszanak. Nem mindenki élvezi a kerti munkát, valaki csak a szép látványt szereti. Az lenne a jó, ha a megbízóink elhinnék, hogy a harmonikus kert a legszebb.

Bugyi László, 46, Nagymácséd, Parmelia kertészet

nevtelen_terv_5_0.jpg

Mindig is kertész szerettem volna lenni. Eredetileg ipari szakközépiskolába jártam, építészeti szakérettségim van. A szüleim számára ez tűnt biztos szakmának. (Egyébként édesapám is kertész volt.) Nekem viszont annyira megtetszett a kertészkedés, hogy úgy döntöttem: igenis, kerttel fogok foglalkozni. Eleinte nehéz volt. Sokat köszönhetek egy ismerős kertészmérnöknek, aki a szakma igazi művésze volt. Még egy lapulevelet is úgy tudott elhelyezni a tájban, hogy FIGYELEMREMÉLTÓ LEGYEN. Sokat tanultam tőle. Körülbelül akkor kezdtük a vállalkozást, amikor a fóliázás már kifutóban volt, és beköszöntött a díszkertek divatja.

Eleinte facsemetékkel kereskedtem, később kertrendezéssel is megbíztak. Gyakran hívnak igazításokra, megnyírjuk a fákat, bokrokat. A téli szezonban – ez decemberben kezdődik – olyan dolgokkal foglalkozunk, melyekre a főszezonban nem jut idő. Egyébként én is részt veszek a munkákban, és nagy lelkesedéssel teszem ezt, ennyi év után is kikapcsolódást jelent a „fehérgalléros” munkák után. Az ásás kimondottan felüdít. Amint elkezdődik a valódi munka, egy új kert kialakítása, szinte más ember leszek, megifjodok.

A kollégáimmal közben sokat viccelődünk, nagyon jó a hangulat. Mostanra a hírünk már sokfelé eljutott, hívnak az ország minden pontjáról, néha külföldről is. Sokszor csak tanácsot kérnek, és én szívesen segítek, de több száz kilométert autózni csak azért, hogy véleményt nyilvánítsak, megterhelő.

Egy kertet sokféleképpen meg lehet csinálni, de mindig ki tudom választani a megfelelő variánst, a megfelelő társulásokat, színcsoportokat. Először elbeszélgetek a megbízóval, felmérem az életvitelét, az ízlését, a kert adottságait. Tudni kell, hogy kert gondozás nélkül nem létezik! Mindegyik igényli a törődést. Van, amelyik munkásabb, van, amelyik kevésbé. Előfordul, hogy mikor egy év után visszatérek, azt látom, hogy a tulajnak szinte semmiféle kapcsolata sincs a kertjével. Ezért azt gondolom, a kert nem mindenkinek való.

Érdekes, hogy mindennek van szakértője, még a kertész szakmán belül is. Például van, aki a gyepre specializálódott. Ismerek olyan hozzáértőt, aki mindent tud a fűről, szinte hallja, ahogyan nő. A fadoktor a fákat kezeli, más a tavak szakértője. Úgy gondolom, hogy a FA ÉRTÉK. Egy időben a falunkban mindenhová lucfenyőt ültettek, és mára ezek úgy megnőttek, hogy a villanydrótot verik. Formázással alakítjuk őket. A mai időjárás változékonysága és szeszélyessége is alkalmazkodást vár el a kertésztől. Külön kihívás a talajfajták közti különbség kiküszöbölése.

Például a Dunaszerdahely környéki kertek jellemzője, hogy mivel arrafelé löszös a talaj, könnyű vele dolgozni, ám ha megázik, cserepessé válik, s a fű nehezen bújik elő. Ez is hozzáértést igényel. Mindig érzem, hogy az adott növény milyen állapotban van. Tapintással megállapítható, hogy mennyi nedvesség, azaz élet van benne, elpusztult-e, vagy csak „elalvással” védekezik.

Külön tudomány a fák iskoláztatása, ami a gyökereknél kezdődik. Fontos tudni, hogy a nagyáruházakban beszerezhető növények, virágok nagy része gyakran külföldön, MÁSFAJTA éghajlat alatt lett kinevelve, rendszerint doppingolták őket. AZ ILYEN NÖVÉNYKE számára hatalmas sokk, mikor bekerül egy itteni kiskertbe.

Ezért az árudában gyönyörűen virító virág egy kis idő után elkezd otthon pusztulni. Ezért érdemesebb a közelben kinevelt, itteni körülményekhez szokott növényt venni a kertjeinkbe.

nevtelen_terv_8_0.jpg

Kis kerttörténet

Mint ismeretes, már a „pannóniai kertekben” is ültettek rózsát, levendulát, rozmaringot, liliomot. A díszkertek mellett szőlőültetvények, gyümölcsösök, konyhakertek is voltak. Magyarországon a középkorban jelentősebb kertek a várak, a főúri birtokok és a kolostorok körül jöttek létre. Nagy előrelépés volt a Mátyás király korabeli reneszánsz díszkertek felbukkanása. Mátyás elsőként a budai várkertet egészíttette ki díszkerti pompával, majd a visegrádi fellegvár alatt alakíttatott ki gyönyörű függőkertet.

A pompa és fényűzés a 17. században csúcsosodott ki a kertépítésben. A nagy példa a versailles-i kastély parkja volt, amely számos más főúri kertet inspirált. A magyarországi főúri kertek közül magyar Versailles-ként szokás emlegetni a fertődi Esterházy-kastélyt körülölelő parkot, ám más kastélyparkok körül is keletkeztek európai hírű arborétumok. A polgárosodás korában a városiasodásra helyeződött a hangsúly. Az emberek így is megtalálták a módját annak, hogyan tartsák meg „a kert élményét”. Parkokat, ligeteket alakítottak ki, melyek kizárólag a pihenést, kikapcsolódást szolgálták (mindnyájan ismerjük Bécs parkjait, amelyeket a város tüdejének is szokás nevezni), illetve a külvárosi telkeken rendezték be magánkertjeiket.

Lipták Michal, 70, Komárom, nyugdíjas hobbikertész

nevtelen_terv_6_0.jpg

40 éve építgetem a kertem. Kezdetben fóliasátraim voltak, ezeket váltotta fel a díszkert. A nyugdíj előtt kőművesként dolgoztam. Az ötvenes évek óta van egy kis nyári lakom az Erzsébet-szigeten, a kerti szezont mindig kint töltjük. Mondhatni a kertben és a kertért élek! Büszke vagyok rá – és a rengeteg munkára, amit belefektettem.

Rengeteg virágom és növényem van, és ezek némelyike őshonos, itteni fajta, de vannak egzotikus, különleges egyedeim is, például a banáncserjék (egyszer kihajtanak, másszor nem, de akkor se búsulok: majd jövőre, mondogatom). Büszke vagyok tájhonos tulipánjaimra és a tengernyi kéknefelejcsre is, illetve a szinte állandóan virágzó magnóliámra, amely alkalmi vétel volt. Némelyik cserjének, virágnak még a nevét sem tudom: szimplán csak megfog a szépségével.

Van egy különös, amerikai szár mazású barackfám, amelynek az ősz derekán kezd el beérni a gyümölcse. Szeretem dekorálni is a kertet. Nem vagyok ugyan híve a kerti törpéknek, de a nejem kedvéért a páfrányokkal és gyümölcsfákkal övezett tavacskám körül van egypár. Mert kis kerti tavam és csobogóm is van, saját készítésű!

A kertészeti szaklapokból, illetve az internetről böngészgetek. Idén május elsejére a kert egyik sarkában elkészítettem az én kis Mexikómat! Az interneten bebarangoltam egy mexikói kisváros utcácskáit, majd lemodelleztem a látottakat. Ide kerültek a kaktuszaim, melyek szintén nagy büszkeségeim.

Kocsis László, 67, Lél, hobbikertész

nevtelen_terv_7_0.jpg

A kertem a mindenem. A kertnek szentelem minden időm. Régen juhászként dolgoztam. A büszkeségeim a saját kis fáim. Ezeket magról keltettem ki, és mindegyik bőséggel megtermi a magáét. Mindenféle fám van: alma, barack, cseresznye, körte, szilva. Ha egy életképesebb cserjére akadok valahol a ház körül, átültetem, nevelgetem. Számos virágom van. Ezek közül a kedvencem a kardvirág. Mindenféle színben megtalálható a kiskertben! Büszkeségem egy kis nyírfa a ház előtt. Az egyedüli díszfám, kivéve a fenyőfákat, melyek a kertben éldegélnek. Boldog vagyok, mert fát nevelek...

Flaska Katalin
Cookies