A kürti szőlőhegyet már messziről látni. Júliusban itt rendezik meg Szlovákia legnagyobb borfesztiválját – idén már hetedszer. A két nap alatt több ezer ember fordul meg a szőlőhegyen. És vajon az év többi napján milyen itt az élet?
Ilyenkor minden csodálatosan könnyű és meseszép, ha nem merülünk el a mindennapi gondokban, és hagyjuk, hadd hassanak ránk szabadon a természet szépségei.
Tavasszal a természet újjászületik, benne minden élőlény megerősödik, fölfelé törekszik, és az erősebb mindig segíti a többi élőt azzal, hogy utánakapaszkodnak. A teremtés rendjéből vett mintát próbálja az életbe is bevonni a füleki Koháry István cserkészcsapat.
Megérkezett a vacogtató tél, konstatálom, miközben a Keszölcés és Vajka között közlekedő kompon állva nézem a kora reggeli napfényben szikrázó kilátást. Egy hamisítatlan falusi disznótorra kaptunk tőle meghívást.
Egy valamikori úttörőtáborba tízesével, húszasával érkeznek a világ minden tájáról kutatók, természetvédők és -rajongók. De vajon mit csodálnak ennyire? Csak azt, hogy az itteni táj egyedülálló ritkaság.
A Hortobágy Magyarország egyik jelképe. Nemcsak egyedülálló természeti ritkaságairól híres, hanem arról is, hogy megőrizte a pásztorhagyományokat. Ismerjük meg közelebbről.
A toscanai táj jellegzetes. A földet hagyományosan művelték meg, ennek köszönhetően Toscana szinte érintetlenül vészelte át a modernizációt – s megmaradt bájosan bukolikusnak.
Ahogy a Felvidéket járjuk, kezdem azt gondolni: falvaink sokkal élhetőbbek, mint városaink. Szímő már a sokadik példa arra, hogy falun sokkal jobban működnek a dolgok.