Mikor ugyanazt a kérdést – jobb lett a világ, vagy rosszabb? – két ember másként látja. Anyázó kommentek és pozitív végkifejletű történetek között tallózva...

... ha tudni akarom, / hogy jelen van-e még / a Gonosz a világban, / csak embertársaim arcára nézek. (Oravecz Imre verse)

gorombak-kora_0.jpg

GOROMBÁK KORA

„Mindenki, akivel találkozol, olyan csatát vív, amiről te semmit sem tudsz. Légy kedves! Mindig!” – posztolta a minap az egyik ismerősöm a Facebookon. Igencsak komikusan hatott két anyázó komment között.

gorombak-kora-kezdo_0.jpg

Az új normális?

Hogy mitől vált ennyire feszültségteljessé a közhangulat, összetett kérdés. Szerepet játszik benne az alacsony intelligencia és az empátiahiány, s valószínűleg a világjárvány sem terelte jobb irányba a statisztikát. A goromba felek nem tudatosítják, hogy előttük hús-vér ember áll. Ember, akinek ugyanúgy megvannak a maga küzdelmei – amelyekből a külvilág semmit sem lát. (Ergo: senki sem tudhatja, hogy egy-egy kijelentésével milyen fájó pontra tapint rá.)

Sőt, érdekes jelenség, hogy aki az igazáért kardoskodva másokat kíméletlenül megbánt, fordított esetben többnyire ő az első ember, aki vérig sértődik a tiszteletlen bánásmód miatt.

...hogy ne súroljuk le más emberről a bőrt!

Klisé ide vagy oda, az egyik kedvenc mantrám, hogyha változást szeretnénk látni a világban, magunkban kell elkezdeni a változtatást. Mások modorában ugyanis mindenki hamar meglátja a hibát (nekem sem kellett sokáig törnöm a fejem, hogy visszaidézzem az előbbi felsorolást), ugyanakkor néha egy kis önreflexió sem árt: vajon mi soha nem vagyunk gorombák?

Olvass tovább: Gorombák kora

hirlevel_web_banner_1_409.jpg

AZ EMBEREK JÓK!

Meggyőződésem, hogy az emberi alaptermészet alapvetően jóindulatú. Én legalábbis többségében kedves emberekkel szoktam találkozni. 

az-emberek-jok-kezdo_0.jpg

Lehet, hogy egy elvarázsolt bolygón élek, de velem többnyire kedvesek az eladók a boltban, segítőkészek az alkalmazottak a hivatalokban, de még a rendőrségen is. (Ha nagymértékű bunkóságot tapasztalok, azt általában habozás nélkül szóvá is teszem – de nagyon ritkán van ilyen konfliktusom.) Látom a közösségi oldalakon, mennyi ember igyekszik segíteni a szegényebbeknek: gyűjtéseket szerveznek, csoportokat hoznak létre, adományoznak.

Egyszerűen nem látom olyan szörnyűnek világot, mint amilyennek mások lefestik.

Velem bezzeg kiszúrnak!

Hogy miért vannak gonosz emberek és szenvedő balekok? Elvirának állandóan az az érzése, hogy vele mindenki ki akar szúrni. Gyanakvással lép be a hivatalokba, szagolgatja a hentesnél a húst, mert egészen biztosan neki akarják eladni a romlottat. A gyerekei tanáraival rendre összeveszik, mert egyértelmű, hogy ők a hibásak, mert a kis Lacika nem épp éltanuló. A munkahelyén sincs sikere: akárhol dolgozik, előbb-utóbb talál valakit, aki „ki akarja túrni”. Konkrét eset is történt: egy alkalommal ugyanattól a házaló cégtől vásároltunk termékeket. Velem a cég tisztességesen bánt, a termékkel maximálisan elégedett vagyok, még hasznos ajándékot is kaptam tőlük. Ő pórul járt, rossz terméket kapott, sőt, még rossz hírét is terjesztették. Nem tudom, hogy van ez...

Olvass tovább: Az emberek jók!

–néva–