A címadó mondat egy öntelt és nagyképű kijelentésnek tűnhet, ám valójában egy nagyszerű felismerés, amely egyszerre bontja le a tehetség és a zsenialitás mítoszát, illetve ösztönöz az alkotásra. Most saját tapasztalataimon keresztül igyekszem megtalálni a választ kérdésre: számít-e a tehetség?
Ha már eljátszottatok a gondolattal, hogy ceruzát és ecsetet ragadtok, s kivonultok a szabadba, adunk hozzá pár ötletet. Fekete Magdi írása átlendít benneteket a kétségeken, és szó szerint kirángat a gödörből.
A képeken egy meseerdőt láthatunk, ami csodás meséket rejt magában. Érsekújvár zöld szívében, a Berek erdőben mesealakokra bukkanhatunk. Kasírozott papírból készültek, és mindenki azt képzel köréjük, amit akar...
Nemcsak a művészeknek kell az alkotói folyamat, hanem mindenkinek. Nőknek és férfiaknak egyaránt. Hiszen mindegyikünkben benne van az az ösztön, hogy újat hozzunk létre, újat alkossunk a világnak.
Vannak emberek, akik mindig derűt sugároznak. Közéjük tartozik Pézman Andrea képzőművész, a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola tanársegédje. Ugyanaz a derű árad belőle, mint alkotásaiból.
Emlékszem, amikor legelőször olvastam a cikkét, magával ragadott elbűvölően könnyed, kissé ironikus stílusa. Ki ez a tehetséges lány, aki ilyen jól tud írni? – kérdeztem. Mostanra Vass Virág az egyik legolvasottabb magyar írónővé lépett elő.
