Van nekem egy barátnőm, aki szobrásznak tanult. Most mégsem ezzel foglalkozik, mert nem lehet csak úgy a szobrászkodásból megélni. Nemrég kérdeztem tőle, hogy nem hiányzik-e neki az alkotói tevékenység. Mire azt válaszolta: Ó, dehogynem! De még mennyire! Ezért is kezdett el szabadidejében újra festeni, alkotni.
Na, végre! – gondoltam magamban. Aztán elmondtam neki, mennyire örülök, hiszen azok az emberek, akik valamiféle alkotói tevékenység igényét érzik magukban, előbb-utóbb meg is kell, hogy valósítsák azt. S ezzel az alkotói folyamattal sosem szabad felhagyniuk!
A művészet, az alkotás mindenkié
Aztán rájöttem, hogy nemcsak nekik, művészeknek kell az alkotói folyamat, hanem mindenkinek. Nőknek és férfiaknak egyaránt. Hiszen mindegyikünkben benne van az az ösztön, hogy újat hozzunk létre, újat alkossunk a világnak. Olyat, ami csak a miénk. Lehet az egy gyönyörű virágcsokor, lehet az egy dallam, de egy agyagedény is. A lényeg, hogy a miénk legyen. Az ihlet, az ötlet, az elképzelés és a megvalósítás is.
Táplálnunk, simogatnunk kell!
Mindenkiben benne van az alkotói ösztön. Lehet nagyon erős, és lehet nagyon halovány. A lényeg, hogy foglalkoznunk kell vele: táplálni, simogatni, biztatni és ösztönözni, hogy nagyobbra nőjön. Elvégre is, mi a kreativitás?
Mit jelent alkotni, újat létrehozni? Azt, hogy üzenni szeretnénk a világnak. Oly módon és olyan eszközökkel, melyeket mi találunk ki. S ha nem is a világnak szánjuk, csak a magunk vagy a szűk családi és baráti körünk örömére, az is megéri.
Megnyugszunk tőle
Ha mocorog bennünk valami – mondjuk, egy érzés, amit, tegyük fel, nem tudunk szavakkal megfogalmazni –, általában előbb-utóbb megtalálja a maga útját és módját, hogy kifakadjon belőlünk. Ezért ragadunk sokszor ecsetet, ezért megyünk a természetbe fotózni, és ezért kezdünk el otthon kreatív dolgokkal foglalkozni. Varrni vagy barkácsolni. Mert egyszerűen úgy érezzük, hogy szükségünk van rá.
S lám! Amint megtaláljuk a módját annak, hogy valami újat teremtsünk, sokkal jobban érezzük magunkat a világban. Ez a folyamat ugyanis kikapcsol minket. Pontosabban: hagyja, hogy koncentráljunk, hogy kutassunk, újat tanuljunk, és kifejezzük magunkat, ami végül örömöt és boldogságot hoz számunkra. Kigondolni, megtervezni, megálmodni és létrehozni. Hát nem csodálatos? Annyi mindenben benne van az alkotás, a teremtés momentuma!
Elég, ha ránézünk az okostelefonunkra. Képszerkesztők, fotók, színek és minták. Valami újat, valami kreatívat, valami vicceset és szórakoztatót akarunk ott látni. Amit mi teremtettünk. Amit mi hoztunk létre. Mert alkotni egyszerűen jó. Ne hanyagoljuk a lelkünket!
