Vajon honnan eredeztethető a logóimádat? Kérdéseinket Kász Attila (28, Dunaszerdahely) divatblogger segített megválaszolni.

Manapság bármerre nézünk, mindenütt hatalmas logókat, óriási feliratokat viselő embereket látunk. Mondhatjuk, hogy a logómánia az új őrület?

kasz-szines.jpg
Kász Attila

– A logók mindig jelen voltak a nagy divatházak kollekcióiban. A trendek húszéves periódusokban visszaköszönnek: bejön egy hullám, 3-4 évig a csúcsra jár, két évtizeden át pihen, majd újra hódít. Most éppen a 2000-es évek divatjához kanyarodunk vissza: a feliratok és a nagy márkajelzések viselése akkor volt trendi. Visszajött a trapéznadrág is. A street style fotókon szintén megfigyelhető a jelenség, Bella Hadid vagy Kendall Jenner ma hasonló szettekben vonulnak, mint Britney Spears vagy Christina Aguilera az ezredforduló utáni években.

– A hírességeknek nagy befolyásuk van abból a szempontból, hogy épp melyik irányzatot kapja fel a közönség...

– Igen. A divatházak jól tudják, hogy melyik celebre kell ráadni az új kollekciót. Néhány éve Kylie Jenner egy kötött, Fendi logós, szoknya-kardigán szettben parádézott; a nők megőrültek érte. Én a Bershkánál dolgoztam akkor, a márka lekoppintotta az egészet, már olyan Bershka-szinten. Azonnal elkapkodták, a szett berobbant! 

– Mi a különbség a nagy logós és az időtálló darabok közt?

– A közelmúltban a Chanel is piacra dobott több nagy feliratos pulcsit. Ezek most nagyon menők, az áruk 900 eurónál kezdődik. Viszont az évek óta gyártott, klasszikus fekete pólóik – amelyeken a logó láthatatlan – 5-6 ezer euróba kerülnek. A nagy logós termékek mindig az olcsóbb darabok közé tartoznak, mivel csak szezonálisan van kereslet irántuk, és idővel veszítenek az értékükből!

Emlékezzünk csak vissza a steppelt, virágos Gucci táskákra: akkor jöttek ki, mikor épp tervezőváltás volt a divatháznál. Rengeteget gyártottak belőlük, ma viszont nemhogy eredeti áron, de negyedannyiért sem tudnánk eladni őket. Míg egy használt Gucci Bamboo vagy Chanel Boy táska időtálló és örökös darab: és az áruk csak felfelé megy!

– Minden vezető divatháznál előtérbe került a logómánia?

–Talán csak a Louis Vuitton női kollekciójára mondhatjuk azt, hogy még nem lepték el a méretes logók. Máshol mindenhol megjelennek. Sőt, a Gucci és a Balenciaga még meg is fejelték az őrületet, a két divatház összeállt, és készített egy közös kollekciót. Vicces a végeredmény: régen azon poénkodtunk, hogy a török hamisítványokon a három csík mellett ott ugrik a puma... Ma meg egy high fashion terméken ott virít egymás mellett a Gucci és a Balenciaga logó. Idén a milánói divathetet egy különleges kollaboráció zárta: a Fendace, Versace ikonikus medúzafeje rákerült egy Fendi-logós csizmára. A Dior viszonylag sokáig harcolt a logók ellen – ma pedig hatalmasat profitál belőlük. Olyan darabokkal jönnek ki, amelyeken hatalmas Dior vagy a J ́adior feliratok olvashatók. Sőt, még a klasszikus Dior tyúklábmintát is leporolták.

– Manapság könnyebb designer termékekhez jutni: ergo nem csak a kiváltságosoknak jut belőlük. Nem építi le ez a high fashion presztízsét?

– Az, hogy a high fashion, vagyis a magas minőségű divattermékek szélesebb körben is elérhetővé váltak – az információdömpingnek köszönhető. Öt-hat éve például még nem léteztek olyan webshopok vagy webbazárok, ahonnan töredékáron használt designer táskákat vagy ruhákat lehetett volna vásárolni. Az átlagember nem nagyon tudta, hogyan néz ki egy igazi Dior táska. A bemutatók zártak voltak, még fotózni sem lehetett; a tömegmárkák képviselői titokban skiccelték le a bemutatott ruhákat, hogy aztán a stílusjegyeket lemásolják. Bezzeg ma! Pár éve már az internet is közvetíti a nagyok bemutatóit; ami azt sugallja, hogy a divat mindenkié! Az Instagram tele van az ikonikus Louis Vuitton szatyrok és a Dior válltáskák fotóival: egyed és vegyed! Ma már mindenki tudja, hogy néz ki egy Hermès vagy Chanel táska.

alom-luxuskivitelben-indito_0.jpg

– Mit szóltak ehhez a nagyok? Hisz ami mindenkié, az elveszti az exkluzivitását.

– A divatházak először visszahőköltek. Ám hamar rájöttek a megoldásra: lemásztak az elefántcsonttoronyból, és pont a logómániából kovácsoltak előnyt; hatalmas feliratokkal ellátott kollekciókat dobtak piacra. Ma már vastagon profitálnak ezekből a kicicomázott darabokból.

– Elsődleges célcsoportjuk – vagyis a tehetősebb réteg – nem pártol el tőlük emiatt?

– Azok, akik folyamatosan Gucciban, Pradában, Valentinóban járnak, nem foglalkoznak azzal, hogy mit viselnek mások. Mi vagyunk azok, akik foglalkozunk velük; mert mi nem engedhetjük meg magunknak azt, amit ők. Nekik az a logós Gucci öv – amire egy középosztálybeli harmincéves nő két évig spórol – nem „a Gucci öv“, hanem csak egy fekete öv, amit a reggeli rohanásban tíz másik közül kihúznak a szekrényből.

– Nem lehet, hogy a nők nem is a Gucci övre spórolnak, hanem az életérzésre, amit a Gucci öv nyújt? A luxusra, a tekintélyre, a felsőbb körökhöz való tartozás illúziójára?

– Nem véletlenül nevezik ezeket a darabokat státuszszimbólumoknak. A huszonévesek vagy a harmincévesek többsége biztos, hogy nem azért veszi a Jacquemus vagy Bottega Veneta-darabokat, mert ezek a termékek annyira tetszenek nekik. Hanem azért, mert most aktuálisan ez a menő; egy nagy logós Dior válltáska a felsőbb körökhöz tartozás szimbóluma. „Ha olyan táskát viselek, mint Kylie Jenner, az azt a látszatot keltheti, hogy úgy élek, mint Kylie Jenner.“ Holott mindenki tudja, hogy csak Katika vagyok a szomszédból; de ez nekem nem számít.

Ez valahol amúgy görbe tükör nekem is, mert én is beruháztam egy Jacquemus táskára, amit a mérete miatt kihasználni sem tudok. Nem bántam meg, mert akkor, a karantén közepén gyógyír volt a lelkemre: a luxus, a kiváltságosság érzetét nyújtotta.

– S mit gondoljunk a tinikről, akiknél a logómánia a Calvin Klein és Levi's cuccok imádatában csúcsosodik ki?

– Ha a gyerek szülei gazdagabbak, szinte biztos, hogy ilyesmiket hord; ha pedig nem, akkor azért vágyik ilyen darabokra, hogy őt is bevegyék a bandába. Húszas éveim elején, az első bloggerpénzemből én is vettem egy Calvin Klein pólót. Akkora pechem volt, hogy éppen abban az időszakban terjedtek el a török gyártású utánzatok. Ha az ember mellén megfeszült a póló, látni lehetett rajta a berepedezett csíkokat. Engem meg szétvetett az ideg, mert hiába volt az én pólóm eredeti, cikinek éreztem hordani. Hiszen ki akartam vele válni a tömegből, ehelyett meg pont beleolvadtam.

– Megint csak azt mondanám: azzal, hogy ekkora kereslet van ezekre a termékekre, együtt jár egyfajta devalválódás.

– Sokszor engednek is a minőségből a gyártók. Az első Levi's pólómnál például a felirat kevésbé kopott ki, mint az újaknál. Van két Levi's 501-es farmerem: ezek a mai napig olyanok, mint amilyenek négy éve voltak, mikor megvettem őket. Egy dologra nagyon odafigyelek: hogy soha nem gyűjtőoldalról, hanem mindig a márka eredeti honlapjáról rendelek. Megnyugtató számomra, ha a Levi's termék közvetlenül a Levi'stől jön.

elofizetes_uj_no_75.png

– Tájainkon elterjedt, hogy a nők hamis Vuitton táskákkal parádéznak. Mi a véleményed erről a jelenségről?

– Tiniknél meg tudom érteni a korábban említett beilleszkedési vágy miatt. Ellenben az több mint nevetséges, mikor harmincas, negyvenes nők önálló keresettel Dior és Chanel hamisítványokban illegetik magukat. Ha valaki „fake“ ruhában vagy kiegészítőkkel jelenik meg ott, ahol reprezentálnia kell magát, inkább ne is szólaljon meg. Már eleve hitelét veszítette az egész karakter.

– A hamisítás illegális: hogy lehet akkor mégis ekkora piacuk a hamisított termékeknek?

– Néhány éve a Christian Louboutin pert indított az Yves Saint Laurent ellen, mert az YSL olyan cipőt dobott piacra, amelynek piros volt a talpa. Tudjuk, hogy a piros talp a Louboutin cipők védjegye; így a pert megnyerték. Rengeteg márka jön elő piros talppal: miért csak az YSL-t perelték? – kérdezhetnénk. Hát azért, mert sem a kisebb márkák, sem a török-kínai hamisítványok nem jelentenek konkurenciát a Louboutinnak.

Nem ugyanaz a célközönségük! Az YSL ellenben eléri azt a réteget, amelyet Louboutin is meg szeretne szólítani – ezért a piros talpú cipőjükkel vásárlót csalhatnak el a márkától.

Kontra – Miért nem ítélem el a logómániát?

Kórósi Lilla: – Világéletemben úgy gondoltam, hogy az öltözködés önkifejezés. Ezért sem jövök zavarba, ha rendkívüli ruhadarabokat látok. Ne szabjuk meg másoknak, miben érezhetik jól magukat!

korosi-lilla-portre-cipobuvolo_0.jpg
Kórósi Lilla

– A logónak pedig van egy szociális vetülete: viselője ezzel jelzi, hogy felküzdötte magát. Ha valaki gyermekkorától megengedheti magának a márkás darabokat, az nem tartja fontosnak a méretes logót. Ám, aki csak vágyakozhatott a designer darabok után, de soha nem kapott eredeti Levi’s farmert, az másként gondolkodik. Tudatni akarja az egész világgal, hogy végre megszerezte az áhított darabot. S ha már ennyi pénzt áldozott érte, szeretné, ha feltűnő lenne rajta a márkajelzés. (Lám, ilyenem van! Nekem is részem van a luxusban!) A ruhánknak és a táskánknak bennünket kell kifejeznie, és nem a többi embert.

Olláry Ildikó