Tisztelt Szerkesztőség! Úgy döntöttem, felnőtt leszek. De úgy tényleg és igazán, nem csak papíron, ahogy már állítólag két évtizede az vagyok. Hanem igazi felnőtt, aki felelősséget vállal magáért és a tetteiért is. Kinyitom a szám, és kiállok magamért.

Eddig mindig csak azt csináltam, ami a szüleimnek megfelelt, amit a család, a barátok, ismerősök vártak el tőlem. Ez alapján választottam iskolát, hobbit, férjet... De rájöttem, hogy mindenkinek nem tudok, ráadásul nem is akarok már megfelelni.

amikor-vegre-magamat-valasztottam-kezdo.jpg

Nem akarok többé jó kislány lenni. Céltudatos nő vagyok, aki tudja mit akar, és azt is, hogyan akarja, sőt, hogy hogyan fogja elérni a kitűzött célt. Igenis meg merem már mondani, ha egy helyzetben nem érzem jól magam, ha túl nagyok az elvárások és a nézeteimmel, érzéseimmel homlokegyenest eltérő dolgokra akarnak kényszeríteni.

Szabadon vállalom, hogy a párkapcsolat, amiben éltem, nem működik. Hogy a kirakat, ami mögé bezártuk az életünket, darabjaira hullt. Eljátszottam, hogy boldog vagyok, pedig a férjem szeretőket tartott. Most azonban én szerettem bele valakibe, és büszkén vállalom: válni akarok. Nem érdekel, hogy én leszek az első a családban, aki ezt megteszi.

Elegem van a titkolózásból, a bujkálásból és a képmutatásból. Kifelé mutatni a szépet, a tökéleteset, ujjal mutogatni a másikra és felnagyítani a hibáikat, miközben az egész belülről rothadt.

Számomra végre eljött az idő, hogy színt valljak és továbblépjek. Őszinte leszek még akkor is, ha a szüleim elfordulnak tőlem – ők mindig csak a tökéleteset, a normálisat voltak képesek elfogadni. Én meg tetkót varrattam a múlt héten – hát, ebben is első lettem a családban. Meg abban is, hogy a doktorátusomat félredobva, rangon alul találtam munkát, ráadásul rangon aluli férfiba szerettem bele.
Végre azt érzem, amire mindig is vágytam: a szerelmem megért, elfogad és velem repül.

Nem teszek mást, élvezem a szabadságom, élvezem a szerelmet és azt, hogy képes lettem kiállni magamért és az érzéseimért.

G.

minden_reggel_ujno.sk.png

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!

Ímélcímünk: office [at] ujno.sk

Cookies