Tisztelt Szerkesztőség! Sajnos én sem vagyok a sors kegyeltje. Az anyám vasvillával kergette el tőlünk életem nagy szerelmét, mert neki nem tetszett.
Így az első gyermekemet apa nélkül hoztam a világra.
Aztán férjhez kellett mennem egy férfihoz, akit soha nem szerettem, de anyám — aki alkoholista — kényszerített. Ő elégedett volt vele, hiszen együtt ittak órákon át. Szültem is a férjemnek két lányt, de ő a testvére fiait tartotta sajátjainak, mivelhogy nekünk csak lányaink születtek. Az volt a baja, hogy nincs saját fia, így elkezdett más nők után járni.
Nyolc éve elváltam tőle, azóta egyedül nevelem a gyermekeimet. A válás után el kellett költöznöm otthonról, így az anyai nagyanyám régi házába mentem, máshova nem mehettem. De ezért a viskóért jó kis összeget ki kellett fizetnem az anyámnak.
Tavaly az apám után örököltünk a bátyámmal egy nagy házat. Az anyám azonban úgy döntött, az örökség csak a bátyámat meg őt illeti. Az anyám is csak úgy látja a világot, hogy a férfi az ember, a nő az senki.
Sokat szenvedtem már az anyám miatt. Gyerekkorom óta ápoltam, gondoztam, mikor részegen nem tudott magáról, a bátyám pedig mindig jól megverte, mégis én vagyok a rossz. A bátyámnak pedig még a főiskolai tanulmányait is támogatta. Én csak szakiskolába járhattam. Most pedig, biztos bosszúból, az anyám cigányoknak akarja eladni a fejünk felől a házat, amelyben a gyerekeimmel lakom. Tehát teljesen ki akar semmizni, állandóan ellenem van, piszkálódik, nem hagy bennünket nyugodtan élni.
Rettegésben telnek a napjaim, mert nem tudom, mit fog kitalálni az anyám, hogy tönkretegyen. Nekem a gyerekeim a legfontosabbak, és szeretném, ha nem kellene úgy élniük az életüket, ahogy nekem kellett. Féltem őket, és nap mint nap aggódom miattuk — nem akarom, hogy az utcára kerüljünk, mert az borzasztó lenne. Szégyenteljes, ha egy férfi iszik, de számomra nincs annál szörnyűbb, mint amikor egy anya alkoholistává válik. Nekem az anyám alkoholizmusa — meg a pénzéhsége — tönkretette az életemet. Pedig szerintem nem a pénz, hanem a szeretet a legfontosabb!
Tisztelettel: R. K.
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
