Az elmúlt években nagyon sokszor száguldottunk végig Ausztrián, s az autópályáról mindig megcsodáltam a melki apátság impozáns barokk épületét. Most alaposan körbejártuk a helyszínt.
Érdeklődő nagy szemek, aranyos pofik bámulnak ránk, amikor megjelenünk a kecskefarmon. A Bogár család pedig szereti a munkáját: így született meg hét határon híres kecskefarmuk, melynek mi is a csodájára jártunk.
Szeretem a rövid kiruccanásokat. Rengeteg előnyük van: nem kell túl sokat tervezni, egy-két nap is elég, ráadásul az otthoni körforgás sem omlik össze.
A Duna mentében, egy tündéri faluban, Karván bújik meg ez a vidékfejlesztési iskola: az utolsó igazi magyar kertészeti középiskolának számít. Az igazgató úr, Varga Péter, akivel bebarangoltuk az iskolát.
Sokunk ismeri az Őszi chanson című impresszionista verset. Engem már diákkoromban megragadott a hangulata: a hangzók búgása valóban visszaadta az őszi elmúlás érzését a maga szépségében. Olyan életszerűen szép, hiszen az elmúlás előbb-utóbb minden életben bekövetkezik.
Negyeden vagyunk, Futó Éva csodás virágoskertjében. Éva kinyit egy kis titkos ajtót, s úgy invitál minket tovább: a virágokon kívül mutat még egy csodát. Hallottak már olyanról, hogy a gyomágyás etesse, úgymond, a zöldségágyásainkat?
"Karácsony előtt bizony kukucskáló angyalkák szállnak le a Földre, bekukucskálnak minden ház ablakán. Azt lesik, hol laknak a jó kisgyerekek, akik megérdemlik a karácsonyi ajándékokat."