A csevice szláv eredetű szó, savanyút jelent, s ahogy a képek mutatják: savanyúvizet. A csevicék igazi különlegességei a palócság által lakott tájaknak. Napjainkban, mikor amúgy is híján vagyunk a jó vizeknek, talán jobban meg kellene becsülnünk a gyógyító csevicéket.
Mikor kezdő újságíróként járni kezdtem a vidéket, az első csoda, amivel találkoztam, a csevice volt.
Ahonnan én jöttem, ott is vannak gyógyforrások, de hogy oldott, természetes szénsavas víz fakadjon ki a földből... No, olyat még nem láttam.
Itt pedig a falusiak az ebédhez vitték a vizet: fogták a kiskocsit vagy a biciklit, megrakták üvegekkel, az üveget alátartották a kútnak, s vittek belőle a konyhába. Némely portán, ahol vendégül láttak, még a borba is löttyintettek belőle.
Van, ahol kénes, „záptojás” szaga volt; az egyik helyen azt mondták, hogy ezért a pirit ásvány mállása a felelős. Mindjárt sejtettem, hogy a buborékoknak közük lehet a kőzetek bomlásához ott a mélyben. A nagy nyomástól szén-dioxid szökik a felszín felé, s feloldódik a források vizében: legalábbis így magyarázták...
Már a régi Magyarországon is leírták ezeket a savanyúvizeket. Nem véletlen, hogy Gömör-szerte a csevicék mellett fürdőket is létrehoztak – melyek az idők során tönkrementek, a kommunizmus pedig csak befejezte a tönkretételüket.
Ez igaz az ajnácskőire is. Cukorsüveg alakú bazalthegyek fonják körbe a gyógyforrásokat. Az ajnácskőit női bajokra alkalmazták, sápadtságra, kimerültségre, de használták hólyagkőre, aranyeres panaszokra és idegbántalmak kezelésére is. Vagy csak úgy itták – mert miért is ne éltek volna vele, ha már egyszer a természet adta...
„Szűrés következtében színe, mint a felhős égbolt, a szűrőn pedig szennyezés és homok marad... A víznek palackban való tárolásakor légbuborékok kialakulását lehet megfigyelni, melyek mozgatással szaporodnak” – írta róla egyik vizsgálója. A 10-12 hőfokos kénes, hideg ásványvíz ivásra és fürdésre is egyaránt alkalmas volt.
A Vasárnapi Újság 1858-ban a hasábjain is úgy hirdette Ajnácskő vizét, mint ami „kellemes italul szolgál” – palackozni is készültek belőle, de az ötlet végül nem valósult meg.
Míg a régió többi fürdője a századfordulón virágzott, az ajnácskői fürdő a kiegyezés első éveiben élte fénykorát. Báró Kemény Gábor, a telek tulajdonosa a forráskút köré fürdőkabinokkal és kádakkal ellátott fürdőházat emelt.
Az 1870-es években az ajnácskői fürdőnek már mindene volt: szállodája, étterme, kocsmája, istállója és díszterme is, melyben cigányzene szórakoztatta a vendégeket... Itt tartották a fürdőhelyek védjegyeként tartott Anna-bálokat.
Mindennek mára nyoma sincs: az ajnácskői fürdőtelep virágzó múltjáról csupán néhány fénykép és írás tanúskodik, valamint Kerényi Éva könyve, aki számba vette a régi gömöri fürdőket.
„Ajnácskőt bezárták, a híres csevicze forrásra rácsot tettek. A tágas bálterem, hol annyi szerelmes találkozott, hol annyi szívet elraboltak, ma már uradalmi magtár; a nyaraló helyén, melynek erkélyén vígan ugrándoztunk, dohánykertészet csúfolja a múltak aranyos emlékét” – olvashatjuk a régi lapok hasábjain. A lapok a fürdő helyét 1911-ben már csak libalegelőként emlegetik. Az idősebbek szerint sokáig még volt néhány kád a mezőn, de utána már csak ivásra használták a gyógyító vizet.
Az idők során a víz el is piszkolódott, de öt évvel ezelőtt kitisztították a kutakat.
„Az egyik kút belseje fával bélelt, ami ritkaságszámba megy. Ez a kút hatméteres. A másik 50 öl mély volt régen, ez kilencven méternek felel meg, mára csak nyolcméteres... Ezeken kívül még egyet találtunk, ami szintén fával bélelt volt...” – mondta Pál Dénes, aki sokat tett a felújításukért.
A helyiek egyébként szeretnék a fürdő egykori helyét emlékhellyé alakítani. Az ott élők rendszeresen összegyűlnek a Csevice-pusztán piknikezni.
A vidék napjainkban az UNESCO védettsége alá tartozik. A kutak a főútról is könnyen megközelíthetőek, ha erre járunk, érdemes itt megállni egy pohár szomjoltó és gyógyító nedűre...
„...viruló bársony rét közepette egy csoport falusi kinézésű, nem nagy, de tiszta épület áll egy szép erdő tövében” – így írta le az ajnácskői csevicefürdőt anno Ebeczky Emil.
Nem most persze, dehogy, akkor még, mikor a fürdő a „medvesalji palócság mosakodó Mekkájának” számított, ahol vasárnaponként a legtrendibb társaság gyűlt egybe.
– papp, néva –
