Aki használ Instagramot vagy TikTokot, szinte biztos, hogy találkozott az aszpartám nevével. A magyar Hell üdítőitalos márka ugyanis közösségi médiás kampányt indított, melyben az influenszerek legfőbb feladata az volt, hogy hangsúlyozzák: a reklámozott XIXO diétás kóla nem tartalmaz aszpartámot. Mi pedig csak néztünk ki a fejünkből. Mi is az az aszpartám?
A WHO nemrégiben ledobta a bombát az internetre. A szervezet alá tartozó Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség ugyanis az aszpartámot a lehetséges rákkeltő anyagok közé sorolta. Ez azt jelenti, hogy korlátozott bizonyítékok vannak arra nézve, hogy ez a mesterséges édesítőszer akár rákot is okozhat.
Az aszpartám a kereskedelemben asztali édesítőszerként is forgalomban van, de az energiaitalokban, a diétás kólában, bizonyos gabonás csipszekben, illetve a zöldségkonzervekben is megtalálható adalékanyagként... Jelölése az EU-ban: E951. A fehér kristályok – amilyen az aszpartám is – kétszázszor édesebbek, mint a kristálycukor. Ezért cukorpótlóként használják őket. Erősen édes ízük miatt csak pici mennyiségben, ezért sem tudnak annyi energiát adni, mint például a természetes cukor. Hő hatására az aszpartám veszít az ízéből, ezért nem alkalmas se sütésre, se főzésre. Az aszpartám aminosavakból áll: 50 százalékban aszparaginsav, 40 százalékban fenilalanin és 10 százalékban metilalkohol alkotja. Ezek egy nagy molekulává kapcsolódnak össze, amelyek azonban a szervezetben, de már tárolás közben is összetevőikre bomlanak. S pont ez okozza a bajt, itt van a kutya elásva...
Büntetés nélkül édesíthetünk
De kezdjük az elején! Miután az ember feltalálta a cukorgyártást, felvirradt az édesszájúak napja: nem véletlen, hogy mára az egy főre jutó cukorfogyasztás 40-50 kilogramm évente. A cukor addiktív, tehát olyan édes, hogy függeni lehet tőle, hiánya elvonási tüneteket válthat ki (akár a kábítószeré).
Épp ezért nem is igen akarunk lemondani róla, pedig kilószámra fogyasztva bizony nem egészséges. Sőt, betegségeket okozhat.
Kétszázszor édesebbek
Ezért is lélegzett fel az emberiség, mikor feltalálták a megváltást ígérő mesterséges édesítőket, melyek akár kétszázszor édesebbek lehetnek, mint a cukor. Ilyen édesítő például az aszpartám... Nem csoda, hogy felfedezése után azt hittük, ezentúl veszély nélkül habzsolhatjuk az édes „életet”, hisz elég egy csipet belőle, s máris az édes ízek mennyországában érezhetjük magunkat. Az aszpartámot 1965-ben fedezték fel, véletlenül. Egy gyomorfekély elleni gyógyszert akartak kifejleszteni – s belőle lett az aszpartám. Nagy botrányok előzték meg az engedélyeztetését, még bűnügyi nyomozást is indítottak a gyártó ellen – Amerikában vagyunk! –, mondván, hogy a cég hamis adatokkal akarta a szer biztonságát igazolni.
Végül a cég képviselői fondorlatos módon Ronald Reagan elnökön keresztül elérték, hogy új bizottságot hozzanak létre az aszpartám biztonságosságának eldöntésére. Ámde még ez az új bizottság is leszavazta az engedélyezést, azt a bizottságot is át kellett hát alakítani. Az aszpartám története ettől kezdve bohózattá vált, s előrevetítette a mai idők képét, mikor az engedélyezési eljárások már nem a lakosság, hanem inkább a multicégek érdekeit szolgálják. De nem akarunk mi itt „konteót” szőni, inkább csak megkérdeznénk: mi a baj ezzel a fehér kristállyal?
Izoláltan vagy mással...
Tudjuk, hogy az aminosavak – az aszpartám is ez – önmagukban egészen más hatásúak, mint a táplálék részeként fogyasztva. Az aszpartám két összetevője, az aszparaginsav és a fenilalanin két ártatlannak tűnő fehérje, amelyeket más élelmiszerekben is alkalmaznak, ám izoláltan. S bizony nagyon más a hatásuk csak magukban, izoláltan felhasználva (károsabbak). Arról nem is szólva, hogy a fenilalanin például az idegrendszerben aktív fehérje, s ha valakinél hiányzik az azt lebontó enzim, akkor az az ember súlyos idegrendszeri károsodást szenvedhet. (Ezért a fenilketonúriában szenvedők nem is használhatják, mivel a fenilalanin felhalmozódása a szervezetben súlyosan káros az egészségre.)
Nemigen jó dolog amúgy sem, ha hirtelen nagy mennyiségű, erősen stimuláló anyag jut az agyunkba, legyen az akár a másik két összetevő – szóval, el tudjuk képzelni, mi mindent okozhatnak az idegrendszerünkben... Finoman fogalmazva mind az aszparaginsav, mind a fenilalanin izgalmi tüneteket válthatnak ki, ezért nagy mennyiségben alkalmazva idegméregnek tekinthetők. (Az idegmérgek lényege pedig, hogy vagy megbénítják az agysejteket, vagy ellenkezőleg, kóros hiperaktivitásra késztethetik őket.)
A harmadik összetevő, a metanol, vagyis a faszesz szintén közismert idegméreg: kis adagban szédülést, fejfájást okozhat, a belőle lebomló formaldehid pedig felhalmozódik a szervezetben, s idővel károsíthatja a DNS-t.
Még ma is vitatkoznak az okosok...
Tény, hogy az aszpartám engedélyezése után is több vizsgálatot rendeltek el különböző bizottságok az aszpartám biztonságosságával kapcsolatban, hisz a rágcsálóknál alkalmazva például rosszindulatú daganatokat okozott. 1995-ben az aszpartám-panaszok alapján egy 90 tünetből álló listát állítottak össze – amelyeket összefüggésbe is lehet hozni az aszpartámmal, meg nem is. Nem véletlen, hogy még manapság is az aszpartámról folynak a legnagyobb viták, biztosan azért is, mert ebből az édesítőszerből fogy ma a legtöbb. Igazságot az ügyben mi sem tudunk tenni, csak ismertethetjük a kételyeket és a hivatalos álláspontokat.
Hisz nem csupán az aszpartám az, amelyet azzal gyanúsítanak, hogy agydaganatot okoz és rákkeltő. (A patkánykísérletekben nagyobb dózisban alkalmazva például agydaganatot okozott.) A világ legbiztonságosabbnak kikiáltott édesítőszerével, a sztéviával sem jobb a helyzet, Amerikában például húsz éven át betiltott termék volt. Egészen addig, míg a Coca-Cola elő nem állt egy vele édesített kólával. Azonnal megnyílt a sztévia előtt az út, hiszen egy hatalmas megacég kezdte gyártani, amelyiknek az ügynökei és kijárói sok mindent el tudnak intézni, még a lehetetlent is. Igazából ezzel vette kezdetét az a korszak, amit ma is élünk: mikor is a multicégek érvei többet nyomnak a latban, mint a lakosság érdekei...
Bomba robbant...
Ebbe az állóvízbe dobta be a bombát a WHO, mikor nemrégiben kimondta, hogy az aszpartám akár rákkeltő is lehet. Nem állítottak semmi biztosat, mert ugyanakkor arra is rámutattak: egy 60-70 kilogramm tömegű embernek minimum napi 9-14 doboz aszpartámos üdítőitalt kellene meginnia ahhoz, hogy az aszpartám-fogyasztása meghaladja a biztonságos – 40 milligramm/testtömeg – értéket. S mint írtuk, mivel az aszpartám kétszázszor édesebb, mint a hagyományos cukor, az édesítéshez csekély mértékegységeket használnak belőle. Így szinte lehetetlen, hogy az aszpartámot rákkeltő dózisban fogyasszuk – vigasztalnak azóta is az újabb és újabb aszpartámról író cikkek.
Szenzációhajhászat és celebvonat
A média a kattintásvadász szalagcímeivel azonban már annyira felkavarta az állóvizet az aszpartám körül, hogy kevesen hisznek az aszpartámpárti cikkeknek. Egy üdítőitalos cég például a hír hallatán közösségi médiás kampányt indított, melyben a felkért influenszerek legfőbb feladata az volt, hogy hangsúlyozzák: a reklámozott diétás kóla nem tartalmaz aszpartámot. (Aki használ Instagramot vagy TikTokot, szinte biztos, hogy találkozott valamelyik celeb aszpartámos videójával.) Akik pár „apróságot” azonban elfelejtettek megemlíteni: miszerint, hogy az alacsony kockázati kategóriában olyan ételek is helyet kaptak, mint a savanyított zöldségek, például a csemegeuborka, de ugyanitt végzett az Aloe vera, a mobiltelefonálás és a LED-lámpa is.
