Kevés ember mondhatja el magáról, hogy az ő házasságában aztán nem volt krízis. Ezért a kérdésünk inkább így hangzik: hogyan lehet a válságot megoldani? És ami még fontosabb: hogyan lehetne megelőzni? Kérdések, melyekre a legjobban az a pszichológus házaspár tudja a választ, amely már több mint ezer házasságot „mentett meg” a saját maga által kifejlesztett módszerrel: Baktay Zelka és Baktay Miklós Budapestről. 

– Tapasztalatból tudom, hogy ha a férj és a feleség egy helyen dolgozik sokkal nehezebb különválasztani a munkát és a magánéletet. Önöknek ez mennyire sikerül?

Zelka: Nem igazán van magánéletünk. Régebben az egyetemen külön tanítottunk, de egy idő után ott is inkább együtt tartottuk az óráinkat. Praxisunk kezdete óta pedig együtt dolgozunk. Összemosódik a kettő, de nekünk így jó. 

 – Az önök közös szakterülete a párterápia, így a rendelésen eleve négyen vesznek részt. Hogy kell ezt elképzelni?

Zelka: A párterápia esetén velünk szemben foglal helyet a pár a kanapén. Már az, ahogy leülnek, a köztük lévő távolság, hogy a hölgy hová rakja a táskáját – sok mindent elárul nekünk.

Miklós: Már az is, ahogy bejelentkeznek, sokatmondó számunkra. Képzelje el, mennyi információ van még egy ilyen rövid telefonálásban is: „Szeretnék időpontot kérni! – Igen, mikorra? – Nekem mindegy. – Jó. És a párjának? – Jaj, tényleg!” 

– Hányszor kell ellátogatnunk önökhöz, ha a Baktay-módszerrel szeretnénk működőképessé tenni kapcsolatunkat? 

Zelka: Konkrét probléma esetén elég egy négyüléses terápia. Az első találkozás négyesben történik: ilyenkor kapunk összképet arról, hogy a házastársak miképpen viszonyulnak egymáshoz. Ezt követően kétszer találkozunk velük, felváltva, majd ismét közösen. Mire eljutunk idáig, általában már megvan a megoldás.

– Mi történik abban az esetben, ha a házaspár csak azt érzi, hogy gond van. Ilyenkor elkezdenek „leásni” a lélek mélyére?

Miklós: Az újgenerációs pszichológia, amit mi követünk, már nem a múlt felé fordul. Nem a régi sérelmekben vájkálunk, hanem a jövőkép felépítését tartjuk fontosnak. Ezért ilyen esetben inkább a pozitív kommunikációra tanítjuk meg őket. 

Zelka: A múltról csak annyit beszélünk, hogy ki miben jó, kinek milyenek a családi mintái, milyen értékeket hozott magával. Így megtudjuk, hogy mire lehet építeni, a párnak milyen erőforrásai vannak a probléma megoldásához. 

– A szerelmi házasságok vagy a hosszú kapcsolatból kötött házasságok vannak-e jobban kitéve a krízisnek?

Zelka: A nagy szerelemben mindig nagy a kockázat, mert jelen van az érzelmi túlfűtöttség. Az egyik fél fejében megszületik a forgatókönyv, és elvárja a másiktól, hogy azt eljátssza. És ha ő erre hajlamos, akkor élethosszig boldogan élnek. Ha viszont a másiknak nem passzol a szövegkönyv, akkor boldogtalanná válnak mindketten. Nagy a kockázat. Amikor lassan alakulnak ki az érzelmek, több idő jut arra, hogy megismerjük a másikat. És pont ez a csapda benne! Mert az ember azt gondolja, jól ismeri a másikat, nem érheti meglepetés. Csakhogy az ember folyamatosan változik! Elég, ha beüt egy munkahelyi krízis, vagy a férj belefog egy vállalkozásba, amely nagyon felfut, és ettől ő maga is megváltozik. Ebben a kapcsolatban is van kockázat, csak más okból. 

– Érdekes dolog, hogy mikor az egyik fél sikeressé válik, az inkább konfliktus- és nem örömforrás! 

Miklós: Ilyenkor azt szoktuk tanácsolni, hogy a másik fél is legyen sikeres.

Ha valakinek sikere lesz egy területen, akkor biztos megvan az a képessége, hogy együttműködjön a párjával, és őt is bevonja a sikereibe. Ez az alap. Mert ha külön területen sikeresek, akkor versengés alakulhat ki, ami rombolja a párkapcsolatot. Egyébként mindegy, hogy milyen területen alakul ki vetélkedés (lehet az gyereknevelés, üzleti élet, szépség). A végeredmény ugyanaz: teljesen elmennek vagy elbeszélnek egymás mellett. Pedig a párkapcsolat alapja az együttműködés! 

Zelka: Az ideális az, ha a siker közös. Ez úgy is lehet közös, ha az egyik fél a háttérmunkát végzi, vagy más módon támogatja a másik munkáját. Ha az egyik nem tud a másik munkájáról, nem lát bele, csak annyit, hogy reggel elmegy, este meg visszajön, bizony, ezt már nem lehet megoldani négyüléses terápiában. 

– Egyre több a szakmájában sikeres nő, és ezt nem mindegyik férfi viseli jól. 

Zelka: Többnyire akkor van így, ha a nő férfiszerepben válik sikeressé. Mondjuk, ha üzletasszonyként sok pénzt keres, azt nehezen viselik a férjek. Ha női szerepben brillíroz, az általában nem szokott versengéshez vezetni.

 Miklós: A pszichológiai siker egyébként sokkal tágabb kategória. Azt jelenti, hogy az ember képes belekerülni a jelen élvezetébe, a flow-ba. És mivel ez a tudattalan állapota, általában kevés köze van a pénzhez vagy az elismeréshez. 

– A flow állapotában viszont az ember nem foglalkozik a külvilággal vagy a házastársával, hanem teljesen belefelejtkezik abba, amit csinál. Ez sokat árthat a kapcsolatnak. 

Miklós: Igen. Viszont a másik oldalon a flow megélése sokat jelent. Ezért találtuk ki, hogy a párkapcsolat-gazdagítási tréningjeinken közös élményekkel – ami valójában nem más, mint egy közös flow! – erősítjük meg a házasságokat. Ezt azonban nem szabad összetéveszteni az együtt töltött idővel. Az érzés, amit élményként tarthatunk számon, sokszor csak 7-8 másodpercig tart. Egy pillanat az egész! 

– Hogy működik ez a gyakorlatban? 

Zelka: A három-öt napos „gazdagítási” tréningjeinkre már mindenki úgy érkezik, hogy előre kitalál magának egy teljesen más identitást, mint a valós identitása. Így kénytelen kilépni abból a szerepből, amibe már belecsontosodott. Mondjuk, a gyógyszerésznő kitalálja, hogy ő most eladó, a gyógyszerkutató férj kerékpár-forgalmazóként mutatkozik be, és a többi. „Új emberként” aztán játékos feladatokat kell végrehajtaniuk, ami közös élményszerzéshez vezet. 

– Attól, hogy valaki más bőrébe bújik, személyiségének alapvető vonásai még nem változnak meg: nem biztos, hogy egy lobbanékony informatikus szakácsként kezes báránnyá változik. 

Miklós: Természetesen a személyiség nem változik, és nem is ez a cél. Mi csupán a viselkedésminták és a kommunikáció megváltoztatására törekszünk. Az élményterápiánál fantasztikus érzés, hogy mikor átviszünk valakit egy más helyzetbe, akkor másképpen fog viselkedni. És ha másképpen viselkedik, akkor okafogyottá válnak azok a konfliktusok, amelyek a valós szerepeiben mérgezik a kapcsolatát. És igen, szakácsjátékunk is volt: a napi ügyeletes párnak meg kellett főznie az ebédet úgy, hogy közben nem szólalhattak meg. 

– Ezek szerint konfliktusmegoldásra nem a legjobb módszer a „gyere, beszéljük meg”? 

Miklós: Ezzel az a gond, hogy rövid idő után az is előjön, aminek nem kellene, és a konfliktus csak még jobban elmélyül. 

Zelka: Az „üljünk le és beszéljük meg egymással” olyan érzelmi állapot, amikor azt a fonalat mozgatjuk, ami „nem jó”. A „Beszélnünk kell!” mondat az emberek többségének azt üzeni, hogy jön a feketeleves, és most kapok a fejemre. Eleve utálják az egészet. Ami igazából megoldja a konfliktusokat, az a cselekvés: ha elkezdünk valamit másként csinálni. Ha elmondjuk, mi az, ami rossz vagy fáj, attól semmi sem változik. Csak kihangosítjuk az érzelmeinket! Inkább arra kéne fókuszálni, hogy mi az, amit szeretnénk. Az „arra kérlek, azt szeretném” is egyfajta kommunikáció, de a „Beszéljük meg!”-nél jobban egymásra hangolt állapot. 

– Ezek szerint a boldog házasság titka, hogy minél több közös élményt gyűjtsünk be?

Zelka: Pontosan. De azért ez nem annyira egyszerű, hiszen nehéz megmondani, hogy melyik programból lesz élmény. Lehet, hogy egy megszokott cselekedetünkből (mondjuk, a közös kutyasétáltatásból) valami miatt egyszer csak élmény lesz. Az élményszerzést nem lehet tudatosan megtervezni. Az élmény lényege, hogy van benne fiziológiás változás is. A flow!

– A közös élményeken kívül mi kell a boldog párkapcsolathoz?

Miklós: A szilárd lábakon álló kapcsolatot a hokedlihez szoktuk hasonlítani. Ha a négy láb közül bármelyik kiesik, a kapcsolat felborul. Az első láb az érintés, aminek a szex komoly összetevője. De ide soroljuk a szemkontaktust, a spontán érintéseket, a kontaktuskeresést, a „csak” neki szóló hangot. Ahol ez nincs, ott azt mondjuk, hogy megszűnt a párkapcsolat. Ha a pár mégis együtt marad, akkor már csak szülőként, egyfajta gyereknevelő kft.-ként együttműködve. Egyébként érdekes, hogy azok a párok, amelyek csak a gyerek miatt vannak együtt, válás után jobb szülővé válnak. Lemegy ugyanis róluk a párkapcsolati feszültség, a férj-feleség elégedetlenkedése. A második láb a társas, ami alatt azt értjük, hogy tudatosan jelennek meg mások előtt házaspárként, jelezve: „Mi összetartozunk.” Itt fontos, hogy cserébe olyan visszajelzéseket kapjanak, miszerint elfogadják őket összetartozóként. Nagyon sok házasság borul fel amiatt, hogy valamelyikük családjában nem fogadják el a másikat, ami lojalitáskonfliktushoz vezet. A harmadik láb a megélhetés. Lényeges, hogy mindketten érezzék, részt vesznek a megélhetés bebiztosításában. A negyedik terület a gondoskodás, vagyis a szülői együttműködés. Mivel a gyerek rövid ideig, tizenöt-húsz évig van jelen a szülők életében, fontos, hogy utána is közösen gondoskodjanak valamiről: legyen az szőlő, kert vagy akár házi kedvenc. 

– Melyek azok az életszakaszok, amikor a leggyakrabban alakulnak ki komoly krízisek? 

Miklós: Mindegyiknek megvan a maga veszélye. A legelső a párkapcsolat kialakulásának az időszaka, 10-ből 9 már akkor elvetél. Ezt követi az összecsiszolódó időszak. A következő a gyerekszületés, amikor úgy a házasságok fele kirostálódik. 

Zelka: A gyerek születésekor derül ki az is, hogy kapcsolaton belül ki a sebezhetőbb. Előtte nagyjából arányosak az erőviszonyok, de ahogy megérkezik a kisbaba, az anyuka vele kerül egységbe – az apuka pedig háttérbe szorul… A külvilág felé kitetté válik, és bármiféle odafigyelés esetén könnyebben bemozdul. (A kisgyerekes apukákat egyébként is gyakran megkörnyékezik a kolléganők.) A kitettség a nőknél akkor figyelhető meg, amikor kijönnek a kiszolgáltatottságból – és visszamennek dolgozni.

– Milyen gyakran ajánlott félretenni a szülői szerepeket és férj-feleségként szervezni közös programot? 

Zelka: Folyamatosan. Akár hetente, hiszen a párkapcsolat az a boltív, amely fenntartja az egész családot. Ha ezt hagyjuk kipotyogni, akkor a család nem fog működni. Ezt úgy is hívjuk: randizás. A lényeg, hogy találkozzanak valami új helyen, tegyenek valami új dolgot, akár lógassák a lábukat egy szökőkútba. A moziba, színházba menés azért nem ideális, mert ott nem egymásra figyelnek az emberek. A randizásban viszont van valami izgalmas. 

Miklós: Néha az élményszerzés spontán jön. Velünk megesett, hogy elmentünk lakatot venni, és akkor én mondtam valami félreérthetőt, mire Zelka azonnal vette a lapot, és a végére olyan összeszokottan hülyültünk, hogy az eladók csak néztek. A mai napig emlékszünk erre az élményre. Egyébként a legjobb, ha idegen helyen próbáljuk, ahol felszabadultan tudunk viselkedni. 

– Ahogy így hallgatom önöket, egyre inkább úgy látom, hogy a jó házasság rengeteg „munkával” jár. 

Miklós: Ez így van. De tudja, hogy egy válás mennyi munkát igényel?! Egyébként azt hiszem, hogy pont ez a kulcsmondat. A kapcsolaton folyamatosan dolgozni kell. Karban kell tartani, mint egy nádtetőt. 

– Csak valahogy a mai fogyasztói társadalom embere nem nagyon akar javítgatni, toldozni-foldozni. Ha valami nem működik, inkább lecseréli. 

Miklós: Régen a cipőt is foltozták, meg a tévét is javították: most a lecserélős időszak van.

Zelka: De sok esetben – főleg a nők – nem nagyon akarnak válni. Csak rá akarnak ijeszteni a férfira, aki meg azonnal belemegy, és már nincs visszaút.

– Lehet, hogy ilyenkor már látják lelki szemeik előtt a fiatalabb, attraktívabb nőt. 

Miklós: Manapság nagyon sokat számít a státusz. A férfiak számára mindig is a biológiailag nemzőképes nő volt a vonzó. A nőkben pedig evolúciósan az működik, hogy olyan férfit válasszanak, aki biztonsággal fel tudja vállalni a gyereket. Ezért most egy negyvenéves, jól szituált férfi sokkal vonzóbb tud lenni, mint egy húszéves, akinek bizonytalan az élethelyzete. 

– Egyébként mennyire tartósak ezek a házasságok?

Miklós: Ha a feleség fiatalabb, a férfi szorong. Fél, hogy elhódítják tőle. Ezeket a kapcsolatokat csak folyamatos munkával lehet fenntartani. 

Zelka: Ha sok szálon kötődünk egymáshoz, akkor az rendszer. Míg hogy valaki jobban néz ki a párunknál, az csak egy szempont. Nehéz versenyezni, ha a férjet a feleséggel rengeteg közös élmény köti össze. A feleség a gyerekekkel együtt fantasztikus vonzerővel bír, és ez egy sereg házasságot akadályoz meg a felbomlásban. Ezért szoktak a szeretők arra panaszkodni, hogy a férfi nehezen szánja rá magát a költözésre. Válások esetén gyakran látjuk, hogy pont a nő volt az, aki keveset tett a kapcsolatért. 

Miklós: Egyébként terápiában a 1150. esetnél tartunk, s az általunk megtapasztalt valóság nagyon más, mint amit a média közvetít. Nem sokkal korábban kezdődik a nemi élet, mint száz évvel ezelőtt, nem sokkal több partnere van az embereknek, mint ötven évvel ezelőtt, és sok a valóban monogám párkapcsolat. A konfliktusok „megszaporodása” pedig azért van, mert az emberek beszélnek róla, mernek segítséget kérni. 

Zelka: Végezetül még hozzátenném: ma gyakran olyan információk is visszacsatolódnak, amelyeknek nem kellene. A férfinak egy szolgálati úton spiccesen becsúszik egy kaland. Soha az életben nem fog és nem is akar a nővel találkozni. De hazamegy, és nagy bűnbánóan odaadja ezt a csomagot a párjának. Nagy hiba! 

– Ezek szerint egy házasságon belül lehetnek kis titkaink?

Miklós: Kell, hogy legyenek. Nem lehet mindent megosztani. Fontos, hogy meghúzzuk a határt a kósza gondolatok (ezekről nem tehetünk) és a tettek közt. Ne akarjuk lerombolni azt, amink van, inkább építsük tovább. Élményekkel. 

Janković Nóra

Az evolúció során a génállományunkba nagyon sok viselkedésminta beíródott. Az embernek a monogámiára is ugyanúgy van génje, viselkedésmintája, mint a bigámiára. És katarzis vagy trauma hatására át tud kapcsolni. Látunk olyat, aki sok-sok éven keresztül monogám volt, és akkor valami hatására „átment poligámba”. De ez működik fordítva is: ha valaki megtalálja azt a nőt (férfit), akiben valami más van, mint a feleségében vagy a férjében, s ez neki inkább tetszik.

Új Nő csapata