Az erdő terített asztala

Tudják, mi az a cikória? Kóstoltak már hamvas szedret? Került már böngyöle a tányérjukra? Nem is gondolnánk, hogy a természetben vadon termő növények java része akár változatos étrendünk részévé is válhatna.

Nagyszüleink még birtokában voltak a tudásnak, mellyel ínséges időkben is elegendő táplálékhoz juthattak. Fekete Zoltán erdésszel a nyékvárkonyi kiserdőben indulunk sétára, gyógynövények és ehető termények után kutatva. Ő ezeknek ugyanis kiváló tudora: újabbnál újabbakat kutat fel erdő- és mezőjárásai során.

Fekete Zoltán

Sétánkra a falu központjában álló, szebb időket is megélt tájháztól indulunk. A hangulatos ösvényen alig lépünk párat, s kísérőnk, Zoltán rögtön mesébe kezd.

Látszik, hogy otthon van itt, minden fát, fűszálat ismer, de nemcsak a nevüket, hanem felhasználásukat, sőt a hozzájuk fűződő érdekes történeteket is ismeri. Csak kapkodom a fejem, mi minden vesz már ezen a pár méteren is körül bennünket. 

– A hamvas szeder a nedves talajokon érzi jól magát – mondja Zoltán, lábam elé mutatva. – A megszárított leveleiből készült teát nőgyógyászati megbetegedések esetén javallják. Termése pedig, magas C-vitamin-tartalmának köszönhetően nagyon egészséges. Levelét az őzek is nagyon szeretik, s amíg kitart, nem nyúlnak a vadászok által kihelyezett szénához.

Hamvas szeder

Gyorsan meg is kóstolom az apró kék terményt, és magamban rögtön igazat adok az őzeknek.

– Ez itt mellette pedig a fekete üröm, melyet német nyelvterületeken fűszernövényként használnak – folytatja Zoltán. – Aromája hasonló a majoránnáéhoz, épp ezért kiváló fűszere a liba- és kacsasültnek, de a vadételeknek is. Emésztéskönnyítő hatása miatt ideális a nehezen emészthető ételekhez. Teája étvágyjavító, görcsoldó, és elősegíti az epe működését.

Fekete üröm

Ahogy egyre beljebb jutunk az ösvényen, úgy mutatkoznak meg előttünk az emberi tevékenység jelei: gondosan, vödörbe és ládába csomagolva építkezési törmelék, arrébb egy betonoszlop részei – biztosan nem lehetett könnyű munka idáig elcipelni! 

– Ez meg itt a csalán – mutatja Zoltán. – Az egészen friss hajtásait szoktam eszegetni. Lecsippentem őket, közben megtöröm egy kicsit, hogy a csalánozó részek lejöjjenek, majd óvatosan, hogy a száj körüli érzékeny bőrhöz ne érjenek, bekapom. Egészen olyan az ízük, mint a zsenge uborkáé. Egy idős néni mesélte, aki az első világháború alatt nővérként dolgozott, hogy vértisztító hatása miatt a belőle készített teát adták a betegeknek. 

Csalán

– A komló pedig – lépünk egyet – a sörgyártás alapanyaga, emellett azonban a zsenge hajtásait, az úgynevezett komlóspárgát párolva köretként tálalják. Sokat viszont nem jó belőle enni, mivel álmosít. 

Komló

– A környezetünkben sok olyan növény van, amelyeknek a fogyasztását újságcikkekben, főzőműsorokban salátaként vagy más módon ajánlják – folytatja. – Arról viszont említés sem esik, hogy nagy mennyiségben fogyasztva vagy bizonyos betegségek, allergia esetén bizony kellemetlen mellékhatásokkal is számolni lehet. A bodza virága izzasztó hatású, a bogyója hashajtó. A salátaboglárka levelei csak zsengén ehetőek, az öreg levelek már mérgezőek, az ízletes martilapu pedig nagy mennyiségben májkárosító hatású. 

Bodza

Az ösvény végében csodálatos kék virágaival az összetéveszthetetlen mezei katáng virít. Ezt még én is felismerem, hiszen utak mentén, árokpartokon szinte mindenhol jelen van. Azt viszont Zoltántól tudom meg, hogy az ismert növény gyökeréből készül a pótkávé. A gyökeret apróra vágják, megszárítják és megpörkölik. Már a 16.században is kávépótlóként használták, s a világháborúk idején a fronton lévő katonák kávé helyett kapták. Latin nevén – cikória – biztosan ismerősebb. Nálunk melta néven kerül a boltok polcaira.

Cikória vagy mezei katáng

Komótosan lépkedve kiérünk a falut átszelő csatornához. A víz partján pedig újabb érdekességek várnak ránk. 

– A keskeny levelű gyékényt sokféleképpen hasznosította a régi korok embere. Még az én nagyapám is tudott gyékényből kast és különféle tárolóedényeket fonni – emlékezik vissza Zoltán. – De készült belőle szőnyeg, falvédő, sőt táska és ágy is. A gyökerét pedig sütve vagy főzve, mint a burgonyát ették. Ez az úgynevezett böngyöle. Mutatós termését, a méretes barna buzogányokat pedig vánkosokba használták toll helyett. 

Gyékény

– Rögtön mellette itt a mocsári menta, mely ugyanúgy használható, mint a kerti rokona. A cickafarknak pedig már a latin neve, Achillea millefolium is rengeteget elárul: a fájdalmat megszüntető ezer levél. A belőle készült tea a nőgyógyászati megbetegedések, görcsök ismert gyógyszere. Emellett a zsenge leveleket túróba is lehet keverni, és vajas kenyérre szórva is fogyasztható. Fertőtlenítő hatása miatt pedig faluhelyen a pulykákat – mivel azok nagyon kényesek az emésztésükre – etetik vele. 

Mocsári menta

– Gyakran szidjuk az Amerikából behurcolt növényeket, mint a parlagfű, pedig az európaiak is sok mindennel megajándékozták a világot. A keskeny levelű útifüvet a fehér ember lábnyomának is nevezték az amerikai indiánok, hiszen az általa felfedezett területeken honosodott meg. Köhögéscsillapító hatása miatt szirupok, cukorkák alapanyaga. Emellett pedig állítólag a megfáradt vándorok is hasznát vették: ha a lábbeli feltörte a lábukat, a növény levelével hűtötték a sérült részeket.

A vízpartot közben felváltja az erdő árnyas ösvénye, a fák közt egy közlékeny szajkó hangja kísér bennünket. Ennek a mindössze 35 hektáros kiserdőnek is csodálatosan gazdag élővilága van: többek közt nyestek, nyusztok, őzek és rókák érzik benne otthonosan magukat. Az erdőt körülölelő csatornának is megvan a saját lakóközössége: tőkés réce, szürke gém, kiskócsag, vízipocok és az ártalmatlan vízisikló találnak menedékre itt.

Az erdőn keresztül pedig tanösvény vezet, és egy bicikliút is bekalandozik a fák közé, mely hol a víz mellett, hol mezőgazdasági területek mentén húzódik. Az út mentén lévő pihenőhelyet pedig úgy alakították ki, hogy onnan zavartalan kilátás nyíljon a naplementére. 

Sok meglepetést tartogat még az erdő: egy helyen pirosló somot találunk. 

– A bogyós gyümölcsből kompótot, vadételek mellé illő pikáns lekvárt, de jóféle pálinkát is készítenek – árulja el nekünk Zoltán. – A kökény kék színű bogyóiból is finom likőr készül: mézes vodkába áztatva kioldódnak belőle jótékony aromái. Régen a fonóban az asszonyok kökényt vagy vadkörtét vettek a szájukba, hogy a fonal nedvesítéséhez elegendő nyáluk legyen. Szívügyemnek tartom, hogy az itteni erdő fajgazdagságát megtartsuk: a vadaknak táplálékot nyújtó vadalmát, vadkörtét is nagy becsben tartjuk. Ennek a fajtagazdagságnak ugyanúgy fontos részei a galagonya, a csipkerózsa és a csormány (sarjúmeggy) is, mely antibakteriális hatású, és vidékünkön ugyanazt a feladatot látja el, mint a fenyőerdők a hegyvidéken: csírátlanítja a levegőt.