Erdőfürdő

Nyáron nyaralunk, télen telelünk, vajon mikor erdőfürdőzünk? A shinrin-yokut, az erdőfürdőt a japánok találták  ki a nyolcvanas években, és egészségmegőrző módszernek tekintik.

Iván Zlatarits Anett (27) tanulmányait a pozsonyi Comenius Egyetemen, majd a Széchenyi István Egyetemen végezte. Rendezvényszervezőként dolgozik a Dunaszerdahelyi Csallóközi Könyvtárban, mellette szakképzett erdőfürdő-vezetőként segíti újracsomózni a természet és az ember közti köteléket. Férjével Bősön élnek.

Sokan szeretjük a föld nedves illatát egy-egy esős tavaszi nap után. Valahányszor szemünk elé kúszik egy kép az eső csendes szitálásáról, testünk ellazul. Miért hagyjuk ki mégis az erdei sétát?

Márai írta egyszer, hogy a séta voltaképpen az élet egyik legemberibb életüteme. Mert az, aki sétál, igazából nem akar el-jutni sehová. És valóban. A természetben eltöltött idő sok mindent megtaníthat az emberrel. Iván Zlatarits Anett (27, Bős) hetente több órát tölt a természetben. Olykor gyógynövényeket gyűjt, máskor csak megmerítkezik a zöldben. Néha pedig erdőfürdőket vezet. Vajon mitől más az erdőfürdő, mint egy hétköznapi erdei séta?

– Nagyszüleink még a Nappal keltek és feküdtek, természetes fénynél dolgoztak – kezdi Anett. – Mi ezzel szemben rengeteg időt töltünk bezárva, a négy fal között. Kivonódtunk a természet körforgásából, pedig az ember a természetbe született! Mondhatnánk azt is, hogy a paradicsomba, az édenkertbe lettünk teremtve. Az erdőfürdőzések során ismét kapcsolatba kerülünk a természettel: nem véletlen, hogy az első erdőfürdők célja a stresszcsökkentés volt.

A mai gyerekek messzire kerültek a természettől. Vajon mikor mutattuk meg nekik a közeli kanálispartot? Az erdőfürdőt azért találták ki, hogy visszahívjon bennünket a természetbe.

– Miben különbözik az erdőfürdő egy túrától? Miért kellett belőle tudományt csinálni?

– Egy sima séta közben sokszor beszélgetünk, fotózunk, zenét hallgatunk, a kutyát fegyelmezzük magunk mellett... Erdőfürdőzés közben csupán csak magunkra és az erdőre figyelünk, elmerülünk az illatokban, a színekben, a természet neszeiben. Megfigyeljük azokat a részleteket, melyeket a séta során mellőznénk. Fontos még, hogy nem egy kijelölt túraútvonalon haladunk, vagyis nem valahová tartunk. A sétát önmagában önmagáért végezzük. Sokaknak az erdőfürdőzés önismereti élmény. Érzékszerveink túlterheltek az állandó, hosszan tartó ingerek hatására, melyek napközben vagy az online térben érnek bennünket. Néha bizony csak az erdő csendjében halljuk meg azt, ami megszólal bennünk.

– Mi itt a szerepe az erdőfürdő-vezetőnek?

– A vezető segíti az elmerülést, gondoskodik róla, hogy biztonságban érezzék magukat a résztvevők. Bent tartja őket a természetben, és a jelenre irányítja a figyelmüket. A városban élők számára az erdőfürdőzés teljes kikapcsolódást jelent. Olyanok is vannak persze, akik a közösségi élményért jönnek, vagy szeretnék megélni az egység érzését az erdővel. Ők általában a séta végén megosztják egymással a tapasztalataikat – a vezető ebben is a csoport segítségére lehet.

– Előfordul, hogy az erdő csendje félelmet vált ki belőlünk. Te tapasztaltál már hasonlót?

– Ha új, szokatlan inger ér bennünket, agyunk általában meg akarja fejteni, vajon a helyzet, amelybe kerültünk, fenyegetést jelent-e ránk nézve. Az erdőt néha szokni kell. Sokan amiatt aggodalmaskodnak, hogy ismeretlen helyen vannak. Ha az erdőfürdőzés éjszaka zajlik, akkor a korlátozott fényviszonyok diszkomfortérzetet adhatnak. Némelyeket az is szorongással tölt el, hogy nem tesznek semmit, nincs cél és feladat, csak úgy vannak. Az erdőfürdő-vezető azért van, hogy ilyenkor is biztonságos légkört teremtsen. Vannak, akik nehezen teszik le a telefonjukat, kényelmetlenül érzik magukat nélküle. Sőt, épp emiatt veszítik el a fókuszt. Ilyenkor azt szoktam javasolni, inkább csak halkítsák le az okoseszközüket.

– Te mikor és miként ismerkedtél meg az erdőfürdővel?

– Ez meglehetősen hosszú történet. Annak okán, hogy két egyetemre jártam két különböző városban, közben férjhez mentem, munkába álltam, majd munkát váltottam, úgy éreztem, hogy túl sok változás ért rövid idő alatt. Túltelítődött az életem, sok elvárásnak kellett megfelelnem: ezért keresni kezdtem, hogyan kezelhetném az ebből adódó feszültséget. Ösztönösen az erdőhöz fordultam, és a természetben eltöltött idő segített rendezni a gondolataimat. Először intuitív módon vittem ki másokat a természetbe, s csak később kerültem kapcsolatba az erdőfürdőzéssel, illetve annak módszertanával. Végül egy írországi szervezet, a Nádúr Integratív Erdőterápiás Központ magyarországi képzésére jelentkeztem, ahol később szakképzett erdőfürdő-vezető lettem.

Az élet a barlangokban született, onnan indult el az ember, tehát a természetből. Ez annyit jelent, hogy a modern ember is otthon lehet a természetben.

– Az erdőfürdőzés tehát számodra is egyfajta terápia?

– Nem egészen. A terápia mint fogalom gyógykezelést jelent, az erdőfürdőnek viszont nem ez a célja. Az erdő lehet terápiás hatású, de mi a természetet nem eszközként használjuk, hanem partnerként tekintünk rá. Úgy is fogalmazhatnék: a vele való együttműködésben zajlik a sétánk.

– Hallhatnánk trükköket? Hogyan segíted a résztvevőket abban, hogy ki tudjanak kapcsolni? Pontosan miként merítkezhetünk meg az erdőben?

– Az erdőben az első és a legfontosabb teendőnk az elcsendesedés: így kelthetjük életre az érzékszerveinket. Hiszen minden külvilágból érkező ingert ezeken keresztül tapasztalunk meg. Az érzékelés eszköze a szem, a fül, a bőr, az orr és a száj; segítségükkel látunk, hallunk, tapintunk, érezzük a szagokat és az ízeket. A külvilágról alkotott képünket azonban nem csak ez az öt érzékszerv formálja. Agyunk más módon is információkat gyűjt, így vagyunk képesek például meghatározni testünk pozícióját a térben. Vezetőként egyébként én nem várok el semmit. Erdőfürdő közben legfeljebb egyszerű gyakorlatokra kerül sor, úgynevezett „meghívásokat” teszek, melyeket az élmények megosztása követ. A meghívások viszont nem kötelezőek, ahogy az élménymegosztás sem.

– Tudnál erre példát mondani? Miként hangzik egy ilyen meghívás?

– Üdítő például a fény és az árnyék játékát megtapasztalni, hogy az miként tükröződik vissza a lombokon, a növényzeten. Ugyanilyen a víz: nyomon követhetjük az útját, vagy hogy miként változtatja az alakját. A természet állandóan változik, az erdő folyamatos növekedésben és bomlásban van. A meghívások igazából arra vezetik rá az embert, hogy megfoghatod, megérintheted, megszagolhatod az erdőt.

– Az erdőfürdő egyúttal természetmegismerés is? Megismerhetjük veled a növényeket is?

– Részben, de vigyázat: ez nem fajtaismeret.

Bár rengeteg gyönyörű fát, virágot láthatunk, nem azon van a hangsúly, hogy megismerjük a növények nevét, tulajdonságát vagy épp gyógyászati értékét. A megfigyelések abban segítenek, hogy az élmény minél teljesebb legyen.

– Mennyi ideig tart az erdőfürdőzés?

– Ezt a vezető határozza meg, de függ a résztvevőktől és az aktuális helyszíntől is – ezért mondjuk, hogy mindig partnerségben zajlik. Már húsz perc is segíthet, de egy elmélyült séta három óráig tart (télen kettő). S az eredmény? Az erdőfürdőzők a legtöbbször összeszedettségről számolnak be, megnyugodnak, s aki több időt tölt el a természetben, az nagyobb megelégedéssel néz az életre, pozitívabb szemléletmódra képes váltani.

– Mire figyeljünk, amikor erdőt választunk? Több előnyt kínálnak bizonyos növények, esetleg területek?

– Erdőfürdőzni akár egy kisebb parkban is lehet. A nagyobb erdőben el tudunk vonulni a világ zajától: ki tudjuk szűrni az elhaladó autók zúgását, a dudaszót. Viszont kevés olyan hely van, ahol az emberi beavatkozás ne volna jelen. Ilyenek az őserdők – és most nem az áthatolhatatlan trópusi erdőkre gondolok. Hisz őserdők nálunk is vannak: ezek olyan erdők, ahol nemigen történt emberi behatás, vágás, telepítés és a többi. Ugyanígy a fitoncidokra is érdemes figyelni: ezek az erdei növények által termelt hatóanyagok, melyek nagyobb mértékben vannak jelen a tölgyerdőkben és a fenyőerdőkben. Ezek a növényt védik a fertőzésektől, de az emberi szervezetre is jótékony hatással vannak, növelik a test ellenálló képességét. De egy-egy növény virágzása, a szentjánosbogarak rajzása vagy más természeti jelenségek is különlegessé tehetik az erdőfürdő-alkalmakat. A területválasztásnál szempont, hogy az erdőnk elérhető, jól megközelíthető és biztonságos legyen. Nincs két egyforma erdőfürdő, még akkor sem, ha azonos útvonalon és egyforma meghívásokkal vezetjük. Minden erdőfürdő egyszeri és megismételhetetlen.

– Hol mindenhol vezettél már erdőfürdőzést?

– A bősi parkerdővel szoros a kapcsolatom, nagyon szeretem. Itt idén rendszeresen, minden hónapban vezettem egyéni és csoportos sétákat. Vajkán és Gímesen önismereti foglalkozásokat tartottam, de Tallóson, Gombaszögön és Ausztriában, a Fertő-tó partján is vezettem már erdőfürdőzéseket. Utóbbinál erdő nélkül (!), a természettel együttműködésben: megérintettük a vizet, megfigyeltük az eget, a kavicsos partot, ringatóztunk a szélben, de olvastunk haikukat is (ezek háromsoros japán versek természeti képpel és velős mondanivalóval).

– Az érzékenyebbek biztos könnyen ráéreznek. Mit tanácsolsz azoknak, akik nehezebben teremtenek kapcsolatot? Mit tegyenek ők, ha nem éreznek semmit?

– Ki kell próbálni, s lesznek nagy meglepetések. Fontos a tapasztalás. A természet az ember alapvető szükséglete. Sokszor felmerül a kérdés, hogy miért kell egyáltalán erdőfürdő-vezető... Nem kell. Viszont igény volt rá, így megszületett. Ki lehet menni az erdőbe vezető nélkül is, de néha szükség van egy közvetítőre, aki segíti a visszacsatolást. Az erdőfürdőzés mindenkinek más élményt jelent. Nem kötelező dolog, s nem univerzális érvényű, de megéri tenni vele egy próbát.