Amikor a Markíza televízió megvásárolta az Ezeregyéjszakát, valószínűleg fogalma sem volt róla, hogy aranybányára talált. Ki hitte volna, hogy egy iszlám film nézettsége minden csúcsot megdönt majd? A márciusi adatok szerint több mint egymillió, 12 és 54 év közötti nő nézi Szlovákiában! Azaz háromszor annyian, mint a konkurens Panelákot, és valamivel többen, mint a Markíza évek óta legnézettebb adását, a híradót. Nem csoda, hogy teletömik reklámokkal, a nézők (egészen hihetetlen mértékű) felháborodása ellenére

Persze, ezt a sikert érdemes kihasználnia a nyomtatott sajtónak és az internetnek is. Még a Pravdában is foglalkoznak a témával: Seherezádé bikiniben, Onur szakállasan, Bennu fekete hajjal és így tovább. Ha pedig bepötyögtetjük a Google-ba Seherezádé betűit, láss csodát, az internet csak úgy ontja magából a Seherezádé és Onur címkéket!

ezeregyejszaka-mesei-kezdo.jpg
(Kép forrása: stringfixer.com)

A hatás nem maradt el: Kassán már meg is született az első kis Seherezádé és Onur – a szülők a főhősökről nevezték el az ikreket. Az Ezeregyéjszaka a szlovák média történetének különleges sikerfejezete, amelyet még sokan és sokáig fognak elemezni. Elég az hozzá: a Markíza már megvásárolt három új török telenovellát...

Vajon mi az oka, hogy nők ezrei – legyenek bár doktorok, jogászok vagy nővérkék – esténként Seherezádé és Onur szerelmén könnyeznek? Mitől jött mindenki ekkora lázba? Az elején én is azt hittem, hogy a szokásos bugyuta szappanoperáról van szó. S jött a meglepetés: annak ellenére, hogy szinte egyáltalán nem nézek filmsorozatokat, ennél leragadtam. Minden rajongót tökéletesen meg tudok érteni! Az Ezeregyéjszaka több a szokványos szerelmi történetnél, az „örök szerelem” elcsépelt eszményénél. Itt nem csupán primitív, sematizált, jó és rossz figurákat láthatunk, mint a brazil szappanoperákban.

A Seherezádé ma sikertörténet Szlovákiában. A nézők imádják a török valóságot. Vajon hogyan lehet ez? A válasz egyszerű: az Ezeregyéjszaka olyan erkölcsöket és társadalmat mutat be, amelynek törvényei örök érvényűek (és függetlenek az iszlám hitvilágtól). Emellett a tévésorozatból nem hiányzik a romantika és a szerelem.

A főszereplők, Seherezádé és Onur, persze, tökéletesek, szerelmük is mesébe illő, ám a többiek körülöttük esendő lények, jó és rossz tulajdonságokkal, időnkénti ballépésekkel. Amitől az egész szép: a sorozatban mindenki vívja a küzdelmeit, igyekszik helyesen dönteni. Azaz – számunkra már szokatlan az ilyesmi – erkölcsös életet élni! S ha véletlenül nem tud vagy nem akar az ösztönein úrrá lenni? Akkor anyja, apja, testvére és barátja, szóval mindenki egyértelműen figyelmezteti: Hát milyen ember vagy te?! A filmsorozat egy olyan társadalomban játszódik, amelyből még nem vesztek ki a hagyományos értékek. S ez, úgy látszik, az emberek többségének nálunk tetszik. El is mondják bátran a Markíza internetes fórumán: Végre nem buta show, öncélú gyilkolás! Erre vágyunk, Markíza!

Itt jut eszembe apám tanítása a színházról (amit most vonatkoztassunk a filmre): az egyszerű nézők egyáltalán nem hülyék. Nem szeretik a durvaságot, zavarba jönnek a nyíltan vállalt szexualitástól, normális emberi viszonyokban gondolkodnak, és hisznek abban, hogy az erkölcsös ember így vagy úgy, de győzedelmeskedik az erkölcstelen felett.

Ezért ha egy mű sikeres, akkor hiába fintorognak a „műveltek”, el kell fogadni, hogy az alkotás megpendített egy érzékeny húrt: azt adja, amire a nézők rezonálnak, amire abban a pillanatban a legnagyobb szükségük van. Nézzük, hogy jelenítődik meg mindez Seherezádé legszebb meséjében.

elofizetes_uj_no_237.png

A család a legfőbb szentség

A filmsorozat hagyományos családmodellt közvetít, ahol mindenki tudja a maga helyét, és a saját környezetében teljes biztonságban van. Kimondottan meglepődtem például, mikor Ali Kemal elhagyta unszimpatikus feleségét és három gyermekét a szeretetre méltó Canselért, és a családja nem állt mellé… Sőt, neki kell távoznia a családi házból, és Füsun, az undok feleség marad az anyósnál és apósnál, akik továbbra is lányukként gondoskodnak róla. Együtt él három generáció, ahol is az idősebb férfi a család feje. A férfi a „főnök”: ő intézkedik, kezeli a pénzt, és minden tevékenysége arra irányul, hogy felesége, gyermekei, esetleg unokái biztonságban érezzék magukat. Ám az asszonyoknak is kijár a tisztelet, hiszen gyermekeket szültek és nevelnek. A férfiak és a nők egyaránt imádják a gyerekeket. Hja, régi minta, régi értékek…

A szerelem érték

Nem való vele játszani, másnak szerelmet hazudni. Ha ez megtörténik – mint Kerem és Bennu esetében –, lehetséges, hogy a saját barátod és anyád szól rád legelébb! A nőket a filmben meg kell hódítani, és még akkor sem adják magukat könnyen, ha a helyzet egyértelmű. A férfiak láthatóan nagyon élvezik a fogócskát, a „vad becserkészését”, a hölgy értékét pedig csak növeli a szemérmes tartózkodás.

A szerelem a filmben lassan bontakozik ki, sok-sok találkozás, beszélgetés eredményeként, ahol mindig a férfi a kezdeményező fél. Nem esnek mindjárt egymás nyakába, mint a magyar, szlovák vagy amerikai filmekben. A nős férfi tabu, és ha a nő mégis enged a csábításnak, valószínűleg pórul fog járni, még akkor is, ha történetesen jobb ember, mint a feleség. A tisztességes nő nem csábít el családos embert. Nemcsak a nők, de a férfiak is felvállalják, hogy romantikusak.

A barátság érték. Az igazi férfi a bajban is kitart barátja mellett, nem csapja be, nem árulja el sem pénzért, sem más javakért. Ha mégis, környezete elítéli érte.

A csók és a hálószoba magánügy

Talán ez a legérdekesebb. A filmben egyáltalán nem láttam sem csókot, sem ágyjelenetet, pedig, ugye, ez egy romantikus filmsorozat. És érdekes: a nézőknek nincs hiányérzetük! Hiszen Seherezádé és Onur olyan szerelmesen néz egymásra, olyan finom érintéseket tesznek egymás felé, hogy a nőknek mindjárt dobogni kezd a szívük. Újabb mítosz dőlt meg: az emberek nem a szexet, hanem a szerelmet akarják látni a képernyőn.

A nők nőiesek, a férfiak férfiasak

És nemcsak viselkedésükben, hanem öltözködésben is. A nők gyakran gömbölydedek, van egy kis hasuk, fenekük. Mindenesetre senki sem fogyózik, láthatóan mindenki jól érzi magát a saját bőrében. Külön érdekesség a nők öltözködése: általában térd alá érő, csinos szoknyát viselnek, ám ehhez eszük ágában sincs magas sarkú cipővel kínozni magukat. Simán felveszik hozzá a finom vonalú, lapos sarkú cipőt. Egész megjelenésük természetesen nőies. Meggyőződésem, hogy a filmsorozat divatot teremt: tavasszal minden második nő térd alá érő szoknyában, balerinacipőben fog szaladgálni!

ezeregyejszaka-mesei-2.jpg
(Kép forrása: blikk.hu)

Seherezádé és Onur – a tökéletes nő és férfi

A filmsorozat egyedüli tökéletes szereplői, mindenki más esendő körülöttük. Ők ketten azonban sziklaszilárd jellemek. Amitől külön szerethetőek, hogy az általuk megrajzolt ideális férfi- és nőkép nem tűnik elérhetetlennek. Onur például első ránézésre kopaszodó, negyvenes férfi. (Őszintén szólva, nála sokkal csinosabb a barátja, Kerem.) Onur azonban a filmben karizmatikus személyiség: határozott, harcolni képes; tudja, mit kell mondani a szeretett nőnek; okos, kellemes és ráadásul még romantikus is (s ettől válik izgalmasan férfiassá). Hát nem imádnivaló?!

Eközben Seherezádé azt az ideális nőt vetíti elénk, aki a legtöbbünk képzeletében még élénken él: szép, kedves, gondoskodó, szorgalmas; szerény, ugyanakkor méltóságteljes, nem adja magát sem könnyen, sem olcsón. Sem Seherezádé, sem Onur nem fiatal már: tudják, kicsodák, mit akarnak, mit keresnek. Jutalmuk az igaz szerelem – amiért azonban meg kell küzdeniük.

Furcsaságok

Azért van itt néhány dolog, ami nagyon távol áll tőlünk. Például, hogy a fiúgyermek értéke nagyobb, mint a lányé. A lányos anyáknak komplexusaik vannak. Aztán volt egy jelenet, amitől kirázott a hideg: egy jellemtelen férfi simán elagyabugyált egy jellemtelen nőt (akit mellesleg ő kényszerített csalásra), és tette mindezt mások, történetesen a hős Onur szeme láttára. Miközben a nő a padlón hevert, és folyt az orra vére, Onur szeme meg sem rebbent: a „rossz asszony” csak azt kapja, amit megérdemel.

Azért legyünk óvatosak az ilyen sorozatokkal. Nincs abban semmi rossz, ha az ember szeret egy-egy tévéműsort, ha esténként kellemesen kikapcsolódik. A telenovellák azonban bizonyos fokig veszélyessé is válhatnak: az ember azon kaphatja magát, hogy jobban izgul Seherezádé, Onur, Bennu vagy Kerem sorsán, mint a saját családjáén.

A magukat magányosnak érzők külön figyeljenek oda: ezek csak álomalakok! Álmodozni lehet, de csak módjával: a magányt csak hús-vér emberek képesek csillapítani. Ha nem vigyázunk, a tévézés egyfajta droggá alakulhat át. Az ember automatikusan nyomja a távvezérlőt, de ha megkérdeznénk, azt mondaná: utálja. Utálja, de nézi, mert már beidegződött!

A kereskedelmi televíziók még jobban elősegítik a függőség kialakulását. Azt sugallják: minden délután, minden hétfőn ott kell ülnünk, mert másképp lemaradunk róla! Pedig ezzel éppen a való világról, a valódi életről maradunk le. Ha pedig nincs igazi világ, akkor megpróbáljuk a kis világító ablakot felhasználni: legalább azon keresztül lássunk valamit. Azok az emberek, akiknek barátaik, rokonaik vannak, van szerelmük, gyerekük, munkájuk, kevesebbet nézik a tv-t, mert nincs rá idejük. Ők valóságos, létező, hús-vér emberekkel foglalkoznak.

Seherezádé és Onur neve fogalommá vált Szlovákiában. A török sorozat lázba hozta az országot, és fityiszt mutatott amerikai, valamint brazil társainak. Kiderült, hogy a mai nők (és férfiak) igenis szeretik az erkölcsös és családközpontú történeteket! A nézőknek elegük van: unják már az amerikai szemetet, a sok misztikus és krimisorozatot, az olcsó brazil szappanoperákat. Unják, hogy még a szlovák és a magyar sorozatok is nyugati mintára készülnek, és tőlünk idegen attitűdöket erőltetnek ránk. Ezzel szemben Seherezádé török világával a nézők könnyedén azonosultak. Hát nem érdekes?

ezeregyejszaka-mesei-3.jpg
(Kép forrása: twice.hu)

Miért lett ennyire sikeres ez a sorozat?

– Mint a szappanoperák általában, az Ezeregyéjszaka is leegyszerűsített történet, közérthető formában tálalva. A nézők szeretik, mert értik. Ez a sorozat azonban némileg különbözik az eddig megszokottaktól. Itt nem a pénz, a csillogás vagy más megszerzett javak kerülnek a középpontba, hanem a család, amely a társadalom szilárd talpköve. A török filmsorozat adott egy jó nagy pofont az előítéleteinknek: kiderült, hogy értékrendje közelebb áll hozzánk, mint azt valaha is hittük volna! Hozzáteszem: ez a hagyományos, kötött értékrend a mi modern világunkból már eltűnt, ám a lelkünkben még mindig él. Az Ezeregyéjszakában olyan család- és életmodellt láthatunk, amely a vágyainkra reflektál.

– Maga a történet is szokatlanul egyszerű, össze sem hasonlítható a latin-amerikai vagy amerikai hatalmas élet-halál konfliktusokkal.

– A nézők épp ezért kedvelik az Ezeregyéjszakát! Itt a cselekmény az élet apró-cseprő eseményei körül bonyolódik, olyan helyzeteket mutat be, amelyeket a legtöbb néző átél. A képernyő előtt rácsodálkozhat: jé, én is éppen ezt élem/éltem át, ez a film rólam és nekem szól!

Egyébként ezekbe az egyszerű, hétköznapi konfliktusokba tud az ember a legjobban belebonyolódni – itt pedig azt láthatja, hogy a történet (ezzel együtt a saját története is) hepienddel végződhet. A film cselekménye tehát tovább álmodható, kivetítve a saját életünkre.

– Nemrégiben azt hallottam, hogy a hivatalnoknők irodái falán is Seherezádé- és Onur-plakát feszül. Mi lehet az oka, hogy felnőtt családanyák ennyire bezsongtak a sorozattól?

– A telenovella egy rendkívül vonzó és rokonszenves hölgy, valamint egy karizmatikus és sikeres férfi szerelme köré épül, akik azonos értékrendet vallanak. Szerethető, hús-vér figurák. Gondoljunk bele, micsoda különbség van a Dallas filmsorozatból ismert Jockey és Onur jelleme közt! A milliárdos férfi pénzimádatával nehéz azonosulni, ám a sikeres Onur szerelmi bánatával annál könnyebb. A török sorozat nem mást üzen, mint azt: a pénz mit sem ér, ha nem találom meg az igaz szerelmet…

– A film többi szereplője is jól megrajzolt személyiség. Itt nincsenek jó és rossz emberek, semmi nem fehér vagy fekete: kevert színek vannak, mint az életben is. Amitől meseszerűvé válik az egész: itt mindenki lehetőséget kap arra, hogy hibáit kijavítsa. És ha jó útra tért, a társadalom pozitív visszajelzést küld feléje. Összegezve ezt így tudnánk kifejezni: Jótett helyébe jót várj! Egyszóval: az Ezeregyéjszaka sikere abban rejlik, hogy a nézők teljes mértékben azonosulni tudnak a szereplőkkel és azok élethelyzeteivel, amelyek ráadásul hepienddel végződnek. Akárcsak az Ezeregyéjszaka legszebb meséiben!

Dráfi Anikó
Cookies