A mondás szerint minden út Rómába vezet, esetünkben azonban minden út Izsára, a festői Duna-parti faluba vezetett, a hagyományos Rétesfesztiválra. A rendezvény hírét azok a vándorok is terjesztik, akiket a község két végén őrtornyok fogadnak, jelezvén, hogy olyan helyre érkeztek, ahol érdemes megállni, hiszen még a rómaiak is itt táboroztak le, és itt építették ki a ma már világörökségként nyilvántartott Leányvárt.
Pedig a rómaiak idejében még rétes sem volt, hiszen az csak jóval később, az Osztrák–Magyar Monarchia idején honosodott meg errefelé, s vált hamar az izsaiak kedvencévé. Egy idő után már nem volt ünnep rétes nélkül, és addig-addig adták generációkon át egymásnak az asszonyok a receptet, mígnem eljött a nap, amikor elmondhatták, hogy ennél jobb már pedig nincs. Vajon mitől ilyen finom? Felkerekedtünk, hogy kiderítsük – és hogy megkóstoljuk. (Fotók: Dömötör Ede)
Kövesd a rétes illatát!
Könnyen odatalálunk, elég követni az autókat és az embereket. Itt tényleg népvándorlás van – állapítjuk meg, miközben elnézzük a rendszámtáblákat. A főtérre érve igazi falunapi hangulat fogad minket. A templom mögötti füves részen már javában zajlik a kakasfőzőverseny, s a bográcsokból olyan fantasztikus illatokat hoz felénk a kellemes nyári szellő, hogy képtelenek vagyunk továbbmenni.
Hét csapat szállt versenybe, egyikük a négytagú izsai DAC Fanatic, amelynek elnöke Csókás Ferenc. Ferencünknek vérében van a szervezés, hiszen a századforduló környékén ő indította el az első falunapot.
Miközben mesél, hol az egyik bográcsot kevergeti, hol a másikat, ugyanis barátaiknak – biztos, ami biztos – főznek egy adag finom, „cupákos” köröm-csülök pörköltet is. A kakasfőzőverseny kiértékelésekor pedig – bár harsonák nem szóltak –, a futballrajongó Ferenc korát meghazudtoló fürgeséggel szaladt fel a színpadra, miközben nevetve kiáltotta: „Hajrá DAC! A DAC a legjobb!” Mert ahogy mondja: nekünk, magyaroknak a DAC a legfontosabb!
A kondérban egy jó ötkilós kakas fő: az „alapanyagot” a község biztosította.
„Ennek a titka nem a fűszerezésében rejlik (nem is kell agyonfűszerezni, mert a kakasnak már önmagában is ízletes húsa van), hanem a főzésben. Csakis lassú tűzön szabad, legalább három-négy órát, mert a végeredmény akkor lesz tökéletes, ha szinte magától olvad le a hús a csontokról. Figyelni kell arra, hogy a szaft szépen besűrűsödjék; a legjobb a végén sózni, különben nehezen puhul meg a hús. A legvégén pedig jöhet bele egy kis jófajta, testesebb vörösbor” – magyarázza Csókás úr kedélyesen.
Megédesített hagyományok
Rétes is van, fesztivál is van! A téren igazi falunapi hangulat uralkodik: kirakodóvásár, színes standok és bohócok, akik trükkjeikkel mosolyt csalnak a gyerkőcök arcára. Unatkozni itt nem lehet, a fesztivál ideje alatt számtalan program várta a legkisebbeket is. A szervezők épp a Rétesfesztivál hivatalos megnyitójára és a főzőverseny kiértékelésére készülnek.
A községháza előtt hosszú asztalokon sorakoznak a rétesek: túrós, túrós-mazsolás, túrós-barackos, mákos-almás, mákos-meggyes, darás-meggyes, darás-szilvás, diós-meggyes és káposztás is készült.
Elképesztő mennyiségben – kora estére több mint 8200 darab fogyott el, amivel újabb rekord született.
A tér árnyas fái alatt már elkezdődött a látványnyújtás. Én pár lépésnyi távolságból figyelem, ahogy az asszonyok rutinosan nyújtják hártyavékonyra a viszonylag lágynak tűnő tésztát, mintha mindig is ezt csinálták volna – talán már csukott szemmel is menne nekik! Csizmár Iréntől, a tizenkét tagú rétessütő csapat vezetőjétől, aki már második napja éjt nappallá téve szorgoskodik, sikerül megtudni a híres izsai rétes receptjét.
Íme, az izsai recept titka: Két adag tésztához 80 dkg réteslisztet (kizárólag jó minőségűvel érdemes dolgozni), két kanál zsírt, két tojást, két kiskanál ecetet, nagyjából fél liter vizet (ez változó, attól függően, mennyit vesz fel a liszt) és egy kiskanál sót adunk.
A sima, viszonylag lágy tésztát úgy harminc percig kell dagasztani. Akkor jó, ha már szép sima, és elválik az edény oldalától.
Utána legalább negyven percig pihentetni kell. Közben el lehet készíteni a tölteléket, ami legyen gazdag, azon nem érdemes spórolni – hiszen a rétes akkor lesz igazán jó, ha a tésztája vékony, a belseje meg tele van ízekkel!
Miért éppen rétes?
Domin István polgármester tizenöt évvel ezelőtt került a község élére. Elmondja, hogy ő mindig is hagyományalapú koncepcióban gondolkodott. A rétes pedig – amelyhez szép emlékei kötődnek, hiszen nagymamája és édesanyja is gyakran készítette – adta magát.
Domin István
„Községünk a régmúlt időkben a tejtermékek készítéséről volt híres. Az izsai rétes az itt készült tradicionális házi túrónak köszönhetően vált ismertté” – meséli, majd kifejti, hogy a túróból régen téglatest alakú tömböket préseltek, így könnyebb volt szállítani, és étvágygerjesztőbb is lett. A legenda szerint, amikor Kolumbusz Kristóf felfedezte Amerikát, már egy izsai asszony túrót árult ott, és bár ezt ma már mindenki mosolyogva meséli, azért ugyanúgy tovább adják, mint hagyományaikat.
Egy biztos: „Izsa egyre vonzóbb település, a járásban az egyetlen, amelynek lakossága folyamatosan növekszik. Kedvesek az emberek, szép a környezet, kiépült az infrastruktúra, emellett év közben is számos rétegrendezvényt szerveznek, nemcsak a hagyományokért, hanem a közösség összekovácsolásáért is.”
A rövid szoknya már a szekrényben
A színpad lassan megtelik élettel. Bernáth Tamás színművész, aki már évek óta a Rétesfesztivál házigazdája, magabiztosan lép a mikrofonhoz, és a színpadra szólítja a Gyöngyösbokréta éneklőcsoportot.
A csoport tagjai, korukra való tekintettel, két évvel ezelőtt úgy döntöttek, hogy szépséges, brokátból készült ünnepi viseletüket, amely három felső és egy alsó rétegből áll (alul kilógó, csipkével díszített szoknyával, köténnyel és szűk liptyővel), végleg beakasztják a szekrénybe. A rövid szoknya mára csak emlék – de a dalok tovább élnek, ahogyan a rétesnóta is, amelynek szövegét az Izsai híres utca dallamára kilencvennyolc éves korában írta Gogola József, örökös tiszteletbeli tagjuk.
A költő, aki egyben díszpolgár
Végre megkóstoljuk a rétest, amelynek illata már órák óta kísért bennünket. A sor hosszan kígyózik, várakozunk, közben kémleljük az asztaloknál ülőket, egyszer csak megpillantjuk Tóth Lászlót, Izsa díszpolgárát.
Tóth László
„Minden évben eljövünk a Rétesfesztiválra – lelkesedik Tóth László. – Szüleim izsaiak voltak, a háború után azonban Budapestre kerültek, így én ott születtem. Ötéves koromban meghalt az édesapám, édesanyám pedig úgy gondolta, szebb gyermekkort tud biztosítani nekem szülőfalujában, a nagyszülők védőszárnya alatt – meséli. – A házunk pár méterre volt a mai főtértől. Az udvaron tyúkok kapirgáltak, tehenek legelésztek: jobb volt, mint Rákospalotán. Persze ez egy kisgyereknek nagy váltás, nekem pedig be kellett illeszkednem a gyerekek közé, sokáig csak a »pesti« voltam. Ez annyira rám égett, hogy pár éve a Rétesfesztiválon egyszer csak meghallottam, ahogy egyik volt osztálytársam azt mondja: »Az ott nem a pesti Laci?«”
„A mai napig abból építkezem, amit itt mintaként láttam – folytatja a József Attila-díjas költő. – Az asszonyok kukoricafonáskor, tollfosztáskor egybegyűltek, beszélgettek, énekeltek. Az én nagyanyám egészen 1986-os haláláig »nem vetkőzött ki«, ahogy nálunk mondják; vagyis viseletben járt. Anno csodás szőttesek, toledói hímzéssel készült terítők kerültek ki az izsai asszonyok keze alól. Családunkban, ahogy az izsaiak számára is, mindig fontos volt a hagyományok ápolása és tisztelete.”
Közben az emberek jönnek és jönnek, ki rétesért, ki a programokért, ki pedig az esti koncertekért. Talán nem lesz eső – nézek fel az 1721-ben felszentelt Szent Mihály arkangyal katolikus templom új tornyára (ez az egyik legszebb templom amúgy közel-távol).
Tornyát két évvel ezelőtt egy speciális daru emelte egyben a helyére. A templomot többször sújtották természeti csapások, de az izsaiak mindig összefogtak, és felújították. Az újabban műemlékként jegyzett templom emberöltők óta fontos szerepet játszik a lakosok életében, hitet és reményt ad. Ennek jegyében tartják itt évről évre a Rétesfesztivál záróakkordjaként az ünnepi szentmisét és a kenyérszentelést.
TOVÁBBI KÉPEINKET AZ ALÁBBI GALÉRIÁBAN LÁTHATJÁK
⬇︎⬇︎⬇︎
