A drog fájdalomcsillapító, hogy ne fájjon az élet. Mikor nem bírod, vagy többet akarsz, elég egy slukk... Ám ezzel a slukkal a pokolra kerülsz.

 

Róbert egész nevével is vállalta volna a riportot. Mi ezt nem tartottuk szükségesnek, mert most nem az a fontos, hogy ki mondja, hanem az, hogy mit mond: „Most élek csak igazán, tizenöt évet elpazaroltam az életemből. Nem láttam az igazi színeket, nem éreztem az illatokat.“ 

Az anya nem ismer rá a fiára, aki saját családjától lop. A drog azért borzasztó, mert kifordítja az embert önmagából. Segít belépni a paradicsom kapuján, ám ez az ördög paradicsoma. Riportalanyunk, Róbert (36) négy éve még komoly drogfüggő volt. Egy belgrádi klinikán, az orosz dr. Vorobjev rehabilitációs klinikáján hozták le a drogról.

– Miért kezdted el? Biztos ez az első kérdés, amit biztos mindenki feltesz...

– Buliból. Nagy volt az arcom, mert szerencsés csillagzat alatt születtem. Jó családból származom, a szüleim szerettek, és egymást is szerették. Anyu később magát ostorozta, hogy nem figyelt eléggé oda rám. Ez nem igaz, mert semmiben nem szenvedtem hiányt. Anyu pedig a szívem csücske. Van egy jól menő cukrászatunk, mindnyájan ott dolgozunk. Én is cukrásznak tanultam, a középiskolában minden cukrászversenyt megnyertem.

– Hány éves korodban szívtad az első füves cigit?

– 1999-ben kezdtem. A srácokkal buliból kipróbáltuk. Ekkor még nem árulták minden sarkon, mint most, hogy csak a kezedet kell kinyújtani érte. Az első füves cigit Pozsonyból hozta egy haver. Akkoriban még Dunaszerdahelyen és környékén nem volt drog, a helyi maffia nem engedte be. Ők inkább csak a védelmi pénzek beszedésével foglalkoztak. Kijelentették, hogy a kábítószernek nincs helye a környéken. A piac csak akkor nyílt meg, mikor összefogdosták őket. 

– Ez mikor volt, melyik évben?

– 2001-ben már otthon vásároltam. Budapesten tanultam, s mindig jól bespájzoltam belőle a kollégiumban. 

Nem volt belőle bajod? A tanárok nem kaptak el?

– Dehogynem, mindjárt az első héten. Befüveztünk a haverokkal, és leugrottunk a közértbe, mert ilyenkor megnő az ember étvágya. Hipp-hopp, leállítottak a rendőrök, s igazoltattak, mert hangosnak találtak. Nem voltak nálam a papírjaim, de mondtam, hogy itt lakom pár méterre. Erre a rendőr: „Ó, ne fáradjon, uram. Csak átnézzük a zsebeket, nincs-e kábítószer, szúróeszköz.” Végigsimítottam a zsebeimet, s azonnal éreztem, hogy egy csomag fű nálam maradt. „Na, uram, ebben a zsebében még maradt valami, kérem, vegye ki!” Kivettem a csomag füvet, mire azonnal bevittek. Mindig ez a forgatókönyv: ha valaki drogozni kezd, már magára is húzta a vizes lepedőt.

Ekkor még csak füveztél?

– Igen, és itt-ott becsúszott az ecstasy. Budapesten a partikon ez ment. A Hajógyári-sziget tele volt droggal. A Bed beach és a Coronita igazi drogtanyák voltak. Kiderült, hogy komoly kormánytagok is érdekeltek voltak az üzletben. 2012-ben Vizoviczki László letartóztatása vetett véget a bulinak. Itt már keményebb drogokat is árultak. Szombaton bementünk a diszkóba, és csak hétfőn jöttünk ki. Ha valaki rosszul lett, kihúzták a sziget bejáratáig, és oda hívták a mentőket. Beljebb hivatalos szerv nem ment. Rengetegen túladagolták magukat, és a holttesteket bedobták a Dunába, nehogy nyom maradjon utánuk. Emlékszem, egyszer bombariadót jelentettek. Délelőtt tíz óra volt, a buli még tartott, ott feküdtünk kábán a sötétben – és egyszer csak felkapcsolták a villanyokat. A rendőrök látták, hogy milyen állapotban vagyunk, de nem kérdeztek. Leállt két órára a zene, aztán minden ment tovább, mintha mi sem történt volna. 

web-bannerek-hirlevel-02_4.jpg

Mi volt a jó a drogban? Mit éreztél, ami miatt nem tudtad abbahagyni?

– Az elején még csak füveztem. A fű maga volt az eufória. Jókat ettünk és lazultunk, nevettünk. A füvezésben az a rossz, hogy a legfogékonyabb korban vagy, de semmi nem érdekel. Volt egy buborékom, ahova nem engedtem be senkit, csak azt, aki velem füvezett. Az élet meg elrohant mellettem. A barátok tanultak, én meg csak ültem reggeltől estig a szobában, és semmit sem csináltam. Utána meg csak pihenni akartam, hogy hagyjanak békén.

A szüleid nem vették észre?

– Mikor hazamentem, az anyumnak elmeséltem, hogy mit láttam a diszkóban, mit csináltak a többiek. Ez nagy szemétség volt tőlem, mert mikor megtudta, hogy amit másokról meséltem, azt magamról is meséltem, egy világ dőlt össze benne. 

Az iskolát mégis sikerült elvégezned: legalábbis ma sikeres cukrászmester vagy!

– Mikor elcsíptek a rendőrök, és bevittek a fű miatt, kicsaptak az iskolából. Anyu sírt, és beállított a műhelybe. Két nap után hátraküldtek mosogatni. Tavasszal aztán kerestünk egy másik cukrásziskolát. Én meg összekaptam magam, mert nagyon haragudtak rám. A suli jól ment, érdekelni kezdett a cukrász artisztika, a művészi torták. Fél évig nem nyúltam a fűhöz. Aztán valahogy megint rácsusszantam, egy slukk, még egy... Gyakorlatra egy elegáns szalonba ajánlottak be, ahol fejlődhetek. Mindennap két órát buszoztam. Választhattam volna egy közeli helyet is, ám tudtam, így semmi nem lesz belőlem. Egy neves cukrász mellett dolgoztam, aki szó szerint bevezetett a cukrászat rejtelmeibe. Három évig kint voltam, aztán a drogproblémák miatt megint meg kellett szakítani az iskolát...

A munkahelyeden tudták, hogy drogozol?

– Senki sem tudta. Felkeltem, felszívtam egy slukkot, és mikor már éreztem, hogy rózsaszínű a világ, akkor elindultam munkába. Ha nem füveztem, ideges voltam. A füvet könnyebb észrevenni, mint a keményebb drogokat. A fű átrendezi az arc szerkezetét. Anyum mindig megjegyezte: „Phű, Robi, olyan fura vagy! Fura nagyon az arcod!” Ilyenkor láttam rajta az elkeseredést. Tudtam, hogy mély fájdalmat okozok neki, de akkor már nagyon rajta voltam. A fűtől bevörösödik a szem, ezért mindig szemcseppeket használtam. Sötét karikák éktelenkedtek a szemem alatt, ezért alapozót használtam, hogy ne vegyék észre. 

Mikor nyúltál a keményebb drogokhoz?

– Egy idő után unni kezdtem a füvet. A buliban mindig fel voltunk pörögve. Tetszett az érzés, és a hétköznapokban is pörögni szerettem volna... Először az amfetamint és a kokaint próbáltam ki. A kokain fel volt ütve, így nem volt akkora nagy szám. A kokaint a dél-amerikai kokacserje leveleiből vonják ki. Sok kézen megy keresztül, és mindenki legalább egyszer felüti... 

– Ez mit jelent?

– A kokain drága, ezért hígítják. Ide már csak a selejt érkezik. Sok mindennel felütik, például lódoppinggal keverik. Így hatalmas löketet ad, de fél óra után ennek vége. Feltettünk egy csíkot, de csak az idegesség jött és a hiányérzet. A pervitin, a speed és a metamfetamin erősebb anyagok voltak.

Melyik károsabb a szervezetre?

– Az amfetamin. A kokacserje egy zöld növény, ezért a kokain tisztább. Az amfetamin csak szintetikus anyagokból áll – és a foszforsav felfalja a belsődet. Vese- és májproblémákat okoz, károsítja a szívet. Volt, hogy diszkó után 170 volt a pulzusom. 

A barátnőd nem vette észre, hogy mennyire kivagy?

– Az egész életem rejtőzködésből állt. Titkoltam a család előtt, titkoltam a barátnőm előtt. A fűről tudott, néha füveztünk is együtt, ezért ha balhé volt, akkor a fűre fogtam. Mivel nem értett hozzá, nem tudta, mi bajom van. A keményebb bulik után ki vagy csinálva, és menni kell. Ezért van az, hogy Ibizán hajnalban az erdőben kóborolnak az emberek. Végül már mindent mindennel kevertem. A balatoni utunkon Kati már egyedül aludt, mert én kisurrantam az éjszakába, nem bírtam a 170-es pulzusommal aludni. Egyesek nyugtatókat szedtek a drogra, hogy a buli végére lenyugtassa őket; én nem mertem. Az alkohol után nyúltam, mert az is visszavisz. Az utolsó öt évben már napi szinten volt a fű, a pervitin és a speed. Ezektől felpattansz, mint a Diótörő a mesében: tartást adnak és stabilitást. Három napig alvás nélkül hajtod a melót, vagy bulizol megállás nélkül. Úgy érzed, hogy lábad előtt térdel a világ, nincsenek határok. S mikor vége, és kitisztulna a test, akkor jöhet újra a pörgetés. Egy újabb buli. Ez nem az eufóriáról szól, mint a fű.

 

A legborzasztóbb, hogy elfelejtettem szeretni. A drog nem engedett szeretni"

 

– Ez mennyi kábítószert jelentett? 

– Nemegyszer egy nap alatt elment egy gramm, 10-15 csík az amfetaminokból. A dózist mindig emelni kellett, meg cserélgetni az anyagot. Egyik után jött a másik, mert már nem hatott a kifőzött kábítószer, dílert kellett váltani. Egy idő után pedig azt vettem észre, hogy minden este elalszom. Ekkor ráittam, hogy beálljak, és fél üveg elment egy nap. 

Mennyi pénzt költöttél kábítószerekre?

– Néha napi százast. Egy csomag kokain 80-100 euróba kerül, ebből 4-5 csíkot lehet felszívni. Aki erre rákattan, annak sosem lesz pénze. Amfetaminból elég volt egy csík, és pörgetett fél napig. Az amfetamin olcsó volt, de az, ugye, kicsinál. Rengeteget dolgoztam, több pozsonyi hotelbe bedolgoztunk. Olyat tudtam, amit nálunk senki, ezért rengeteget is kerestem. Azt hittem, hogy a drogtól vagyok kreatív, nélküle nem menne a munka. Akkor már régen nem láttam magamat tisztán. 

Egy kis faluban építkeztetek. Ott is vannak dílerek?

– Igen. Ma már a falukban is házhoz viszik az anyagot. Annyi a díler, mint égen a csillag. Ha begyűjtik őket, akkor jönnek az újak. A drogok között sok az amfetamin. Azt egyszerű előállítani, főleg Csehországból hozzák be. Igazán jó kokainhoz csak Pozsonyban tudtam hozzájutni, LSD-t és gombát is a nagyvárosokban lehet kapni. Színesen szép a világ, ezért mindent kipróbáltunk! Gombákat Hollandiából hoztunk, és ősszel még gombászni is kimentünk Breznó környékére. A durman, a trombitavirág ott nő minden árokparton. A terméséből teát főztem, amelyről azt mondják, ez az ördög lehelete. 

– A drogdílereket hogyan lehet megtalálni?

– Aki maga is fogyasztja a drogot, azon látszik. Csont és bőr, és mindig mozgásban van, fel van spannolva. A díler mindig a telefonon lóg, és várja a hívást, intézi a fuvarokat. Házhoz viszi, a munkahelyre is kiszállítja, egész nap jön-megy. Ebben a körben mindenki ismer mindenkit, az anyag összeköt minket. Volt köztünk 15 éves, de 55 éves is.

Mikor döbbentél rá, hogy mit csinálsz? Hogy tönkreteszed az életedet?

– Az utolsó öt év húzós volt. Tizenöt évig drogoztam, ebből tíz évig keményen nyomtam. Utána kezdtem el azon gondolkozni, hogy vajon én függő vagyok-e? Le tudok vele egyáltalán állni? Felhoztam a témát a partiban, de a többiek bedugták a fejüket a homokba, és nem akartak meghallgatni. Nekem támadtak, hogy mi nem szúrjuk magunkat! Kibírjuk mi drog nélkül is. Viszont ekkor már nem volt olyan, hogy „nélküle“. Lassan már a nagyvécézéshez is drog kellett, hogy menjen. 

Ekkor is még a szüleidnél laktál?

– Sokat költözködtem. Néha a dílereknél, lepukkant helyeken aludtam, és volt egy albérletem is, egy üres szoba. Szer alatt bedeszkáztam az egyik felét, a másikat lefújtam festékszóróval. Jöttem-mentem, rendezkedtem, lefestettem a talajcsempét, majd újramázoltam. Büszke voltam rá, hogy alkotó energiák munkálkodnak bennem, közben meg úgy nézett ki a szoba, mint egy bolondokháza. Nem tudtam megülni a fenekemen. Éjjel biciklire pattantam, és a szép nyári estéket egy diófa tetején töltöttem: palettákból lépcsőt kalapáltam a fa köré, a tetejére házikót húztam. Aztán csak feküdtem, és néztem a csillagokat. 

Milyen kapcsolatod volt a nőkkel? Ment együtt a drog és a nő...

– Senki sem bírta velem sokáig. Aki normális volt, az nem akart egy őrültek házában élni, a többieket pedig belehúztam vagy már függők voltak. Egy kábítószeresnek semmi nem fontos, csak a szer. Erről szól a világ! Hétórás numerákat nyomtam, de közben egy mocskos vadállat voltam, akinek nem számított, hogy mit tesz a nővel. Korcs módjára üzekedtem. Nem véletlen, hogy az elvonó után a szexszel volt a legnagyobb problémám. Nem nagyon volt kedvem szerelmeskedni, a mai napig kezelésre járok egy szexuálpszichológushoz. Ő aztán elmagyarázta nekem, hogy azt az állati vágyat már ne keressem, mert az nem én voltam. Az a drog volt bennem, az doppingolt. Ilyen többé már nem lesz, de ha jön egy lány, akit igazán szeretek, az lesz az igazi, a valódi szerelem. Így is történt. Most tudom csak, hogy mit jelent az igaz érzés.

Mikor érkezett el az a pont, amikor bevallottad magadnak is, hogy drogos vagy?

– Az utolsó két évben már próbálgattam, hogy mennyit bírok ki nélküle. Be kellett vallani magamnak, hogy én már függő vagyok. Nehéz volt! Féltem tőle. Féltem kimondani, hogy én már segítségre szorulok. Aztán összeszedtem a bátorságomat, mert sejtettem, ha nem szólok, akkor nem lesz belőle kiút. Először a keresztapámhoz fordultam, mert tudtam, hogy ő tud ezt-azt, és közel állt hozzám. Ő keresett nekem egy pszichiátert, aki elküldött Predná Horára elvonóra. 

– Ma hogy látod, ez is segített?

– Nem. Kínszenvedést jelentett, mert kemény katonai rezsimben éltünk. Reggel hat órakor keltünk, futás, akadálypályák, takarítás, mindenkinek megvolt a körlete. Naplót vezettünk mindenről, hogy milyen volt a napunk, hogyan aludtunk, finom volt-e az ebéd. Később mélyebbre ástunk: mit jelentett a drog, mit jelentett a családnak? Szlovákul jól beszéltem, de nehéz volt idegen nyelven írni arról, ami ott belül ráncigált. Mindegyik nap egyforma volt. Fél hétkor megnéztük együtt a tévéhíradót, majd indulás a szobába naplót írni. A sportot szerettem, mert festői helyen voltunk, a Murányi-fennsíkon. A természet ölén pihenésre lel a test és nyugalomra a lélek, és az alapítók ebből indultak ki. Az épület régen tüdőszanatóriumként szolgált.

Azt nem mondták, hogy miért ennyire kemény a rezsim?

– Három hónap után megszakítottam a kezelést. Többen voltunk magyarok, s egyszerre hagytuk ott. Minden intézet más módszerrel dolgozik. Predná Horán először összetörik a lelkedet, majd megpróbálnak újra összerakni. Napközben annyira kimerített a sok sport és a foglalkozás, hogy nem is gondoltam a drogra. Utána valamelyik reszocializációs központot ajánlották, amelyik majd visszazsilipel a társadalomba. Ezekben a központokban lovasterápiával foglalkoznak a fiatalok, vagy dolgoznak. Így próbálják őket visszavezetni a társadalomba. Mikor megtudtam, hogy ez másfél év kényszerpihenőt jelent, s ezalatt nem jöhetek haza, feladtam. Arra gondoltam, hogy otthon várnak a haverok, a csajok, a jó bulik... Szóval, akartam is meg nem is az új életet. Öt hónap után visszaestem. Ha kutyaharapás, akkor szőrivel, gondoltam magamban, és drogszállításba kezdtem.

Ejnye! Ez mit jelentett?

– Lemásoltattam a kulcsokat a nagy furgonomhoz. Vittem magammal egy sofőrt, pár lányt vagy ismerőst, akiknek persze fogalmuk sem volt arról, hogy mi folyik itt. Míg mi buliztunk, a győri haverok telepakolták a furgont drogokkal. Nekem ekkor már nem volt jogosítványom, mert drog hatása alatt vezettem. Mikor hazaértünk, beparkolt a sofőr a garázsba, mi meg fent tovább buliztunk. Az itteni srácok pedig jöttek, és kiürítették az autót. Aztán a magyar partnereket lekapcsolták. A rendőrök láncot vontak a diszkó köré, de szerencsénk volt, mert mi el tudtunk lógni. Bepattantunk az autóba, és hazajöttünk. Pechemre a sofőrömnek szintén nem volt jogsija. Reggel 6 óra körül járt, mikor a rendőrök beálltak a furgonom mögé. Megijedtem, hogy biztosan az anyagot keresik, és átültem a sofőr helyére. Az alkoholszintem 2 ezrelék volt, ezért bevittek. Az autót békén hagyták, de akkor még nem tudtam, hogy a magyaroknak nem volt érkezésük megtömni droggal. Ám tudtam, hogy ezzel vége, mert kriminalizálni fognak. Bele fogok dögleni, ha nem megyek le a drogról. 

Mikor jutottál ki a belgrádi klinikára, ahol végül sikerrel jártál?

– Egy év múlva. Felfüggesztett büntetést kaptam, és megint visszacsúsztam. Az anyum egyik ismerőse ajánlotta a belgrádi elvonót. Ez egy – addiktív rendellenességek kezelésére szolgáló – moszkvai klinika kihelyezett részlege. Itt ibogainkezelést is végeznek, amelyik Szlovákiában és az EU-ban be van tiltva. Ez egy nyugat-afrikai cserje, amelyik hallucinációkat okoz, és függőségcsökkentő gyógyszerként is használják. Tudtam, hogy rajtam az ambuláns kezelés már nem segít, megint be kell vonulnom. Még azalatt sem álltam le a droggal, mialatt elvonó után kutakodtunk, ezért Belgrádban két hétig csak detoxikáltak. Ha tisztán megyek be, azonnal rá tudtak volna állítani a gyógyításra. Az idegsejtek vége a drogok hatására károsodik, a vérkeringésem sem volt rendben. Kaptam lézeres kezelést infravörös sötét szobában, sok apró tűvel, regeneráló mágneses terápiát, vákuumruhás kezelést. Regeneráltak, tisztították a szervezetemet, utána következett az idegrendszer és az agyi működés serkentése. Ez szintén két hétig tartott, de már kellemesebb folyamat volt. 

ordog.jpg

Milyen nyelven értekeztél az orvosokkal?

– Angol nyelven, de szerencsére volt egy tolmácsom. Egy vajdasági lány, aki a könyvelésben dolgozott, ő fordított nekem. Egyébként a klinikán vannak angol, olasz, német, francia tolmácsok, mert Európa minden részéről vannak betegeik. Mivel sok alkoholt is fogyasztottam, arról is levettek. Meg kellett innom másfél liter vizet, majd kaptam két injekciót. Alkohollal kínáltak, hogy igyak belőle, és persze hogy rosszul voltam tőle. Majd drogot hoztak, s mondták, hogy húzzam ki, ahogy szoktam, és tegyem fel. Felettem álltak az orvosok, az egyik elém nyomott egy tükröt: „Látod ezt a mocskot? Nézz bele a tükörbe, tessék, tedd fel a csíkot. Nézz szembe magaddal, és tedd fel.” Rosszul lettem, ki szerettem volna menni, de nem engedtek. Félrehúztam a drogokat, s mondtam, hogy hagyjanak békén, de ők csak tolták elém. Kijött belőlem a másfél liter víz, amit délelőtt megitattak velem. Ezt egy hétig minden reggel megcsináltuk. A rosszullétek után a biztonságiak vittek ki, mert nem bírtam lábra állni. Lefolyt két infúzió, és következett az újabb beszélgetés... Így próbálták megutáltatni velem az alkoholt és a drogokat. A végén a pszichiáterrel arról beszélgettünk, hogy mi áll előttem, és mi van mögöttem. Mit szeretnék még kapni az élettől, hogyan képzelem el a jövőmet, miután innen kimegyek?

Voltak terveid?

– A legvégén összeraktunk egy akciótervet, hogyan is fog majd kinézni az életem a hazatérésem után. Tudtam, ha úgy fogok mindent csinálni, ahogy ajánlják, akkor rendben leszek. Felvilágosítottak, hogy évekbe fog telni a gyógyulás. Öt évig vissza kell járnom utókezelésre. Az első három évben havonta mentünk, szülői kísérettel, egy éjszakát ott aludtunk, majd következett a drogteszt. Az ibogainterápia plusz egy hetet jelentett, és pluszcsomagot az alapterápia mellett. Kétszer abszolváltam, és az ötödik évet is ezzel szeretném zárni. Mivel előtte gombásztam, nem féltem tőle, mert a hallucinogén anyagokat jól ismertem.

Hogy nézett ki ez az ibogainkezelés?

– Egy hétig tartott a felkészülés. A nagy napon az ajtóban várt az aneszteziológus, a pszichiáter, a pszichológus és a főorvos. Öt ibogainkapszulát kaptam, majd rá egy órára egy hatodikat, és lefektettek egy ágyra. Az orvosok végig velem voltak. Meditációs zene szólt, és sötét szemüveg volt rajtam. Másfél óra után kezdődtek a hallucinációk. Előtte tízpercenként felültem, és kérdezgettem, hogy mi lesz, mert én semmit nem érzek. Aztán egyszer csak beütött; ugyanúgy, ahogy az ecstasy beüt. A kapszulák hatni kezdtek. Eufóriát éreztem, majd mintha lebegnék, a tapéta lefolyt a falról, nem tudtam mozgatni a végtagjaimat. S jött az ibogain speciális hatása, amelyik képessé tesz arra, hogy meglásd a halottaidat. Előjöttek a gyermekkori emlékeim, a nagymamám, mindenki, aki az életemben jelentett valamit. Közben óránként felébresztettek, hogy minden rendben van-e. El kellett mesélnem, hogy mit látok. Újraéltem a gyermekkoromat, sírtam és hatalmasakat kacagtam. Egy sereg ember jött elém, akiket régen szerettem. Voltak, akik szótlanul néztek, mások velem együtt nevettek. A nagymamám, az anyukám és köztem egy kötél húzódott, ami összekötött minket. Olyan emlékeim is előjöttek a nagyival, mikor nem úgy viselkedtem vele, ahogy kellett volna. Bűntudatom volt, és szomorúságot éreztem a helytelen viselkedésem miatt. Olyan közel voltak a szeretteim, hogy meg tudtam volna őket érinteni. Aztán jött a jelen, jöttek a drogos élmények, a gonosz haverok, akik csak kihasználtak, mert pénzem volt, s mellettem ingyen droghoz jutottak. Hét-nyolc órát tartott ez az állapot, s az orvosok körülöttem végig jegyzeteltek. Egy évre rá újra megismételtük az egészet. A kezelés után, mikor másnap felébredtem, emlékszem, betűzött a nap a szobám ablakán... Rágyújtottam egy cigire, és mintha kicseréltek volna. Hihetetlen jó érzés volt. Új élet vette kezdetét! 

Ezenkívül még kaptál valamilyen kezelést?

– Subotexet kaptam a hátgerincembe. Ez leállítja a légzést, ha bármilyen szintetikus anyaghoz vagy alkoholhoz nyúlsz. Két évig minden hónapban ismétlőinjekcióra jártam. Előtte, persze, megmutatták, hogy mi lesz, ha csak egy pofa sört is fogyasztok. Elmagyarázták, hogy leáll a légzésem, viszont ne ijedjek meg, mert náluk van az ellenszérum. Otthon viszont meg fogok fulladni. Kezembe adtak egy pohár sört, csak a számba vettem, és máris kezdődött a fulladozás: szűkülni kezdett a torkom, mint méhcsípéskor. Mindenki futkosott, hogy adják be már az ellenszérumot, majd rám tettek egy oxigénmaszkot. Nagyjából 15 másodperc után jutottam újra levegőhöz. 

– Otthon mi várt rád, mikor megjöttél?

– A család összezárt körülöttem. És én boldog voltam, hogy ismét élek! Érzem az illatokat, s igazi színeket látok. Telefonszámcsere következett, letöröltem magam a közösségi hálóról, hogy a régi haverok ne találjanak meg. De nem is jöttek... Pénzt még most sem használok, nehogy szert vegyek rajta. Öt évig állok megfigyelés alatt, s most telt le a negyedik évem. Még mindig otthon lakom. Egy drogosnál nincs olyan, hogy másnaptól minden rendben lesz. Én hónapokig pihentem, töltődtem a kezelések után, de ma már teljes gőzzel dolgozom.. 

– Hogy érzed, melyik terápia volt a leghatásosabb?

– A depressziómra nagyon jó hatással volt az ibogainterápia. Főleg a második után éreztem nagy megkönnyebbülést. A depressziót a kábszer és az alkohol hozta magával. Van egy belső fájdalom, amitől ordítani tudtam volna, mert úgy éreztem, hogy megsérült a lelkem. Nehéz feldolgozni, hogy ennyire tönkrevágtam életem legszebb éveit. Ilyenkor csak arra szabad gondolni, hogy majd minden jó lesz. A munka a legnagyobb terápiám, szép sikereket érek el. A cukrászatba kapaszkodom, és persze a családomba, mely harmóniát teremtett körülöttem.

– Mit üzennél az olvasóknak?

– Azt ajánlom, hogy tartsák magukat távol az ördög paradicsomától. Én mindig egy jószívű ember voltam, szerettem a szüleimet. S lám, mit tettem velük! Az egész további életemben azon leszek, hogy méltó legyek a szeretetükre.

Mennyibe kerültek a kezelések Belgrádban?

– Az ibogainterápia 3 000 euróba kerül. 7 000 euró volt a szervezet kitisztítása. Összesen nagyjából 35 000 euróba. Külföldön fizeti a biztosító, nálunk nem. Szerencsére nekem a szüleim biztosítani tudták az anyagiakat. 

Darnay Krisztina, Nagyvendégi Éva

web-bannerek-hirlevel-01_2.jpg