Készítsünk baracklekvárt, ahogy a nagymama tette. Akkor figyelni kellett mindig, mert, ugye, nem az volt, mint manapság, a receptekben nem voltak pontos mértékek, mindent a szájuk íze szerint készítettek, tudták, hogy mennyi gyümölcshöz mennyi cukor kell, már csak ránézésre is.

A sárga-, a rózsa- és a kajszibarack a rózsafélék családjába tartozik. Gyümölcse éretlenül zöld, húsa kemény, éretten viszont sárga, nap érlelte felén pirosba hajló, húsa narancsszínű, édes. Egy barackfa 4-7 méter magasra is megnő, és akár kilencven éven keresztül terem. Évente 100-120 kilónyi gyümölccsel hálálja meg a gondoskodást.

baracklekvar-kezdo.jpg

Virága fehér színű, még lombfakadás előtt virágzik, ám ilyenkor a fagyok – ahogy az utóbbi években tapasztaljuk – kárt tehetnek benne. Ha a korai fagyok erősek, azt a termés sínyli meg, és persze a spájzunk polcai, melyek üresen maradnak. A barack igazi magyar gyümölcs, ne mondjunk le róla! A házi baracklekvárnak meg nincs párja.

Ez-az a barackról

Ha szerencsénk van, és nem fagy el a fa virágzata, akkor fajtától függően júniustól augusztusig terem két-három héten keresztül. A legnagyobb termések 50-120 grammosak is lehetnek, de átlagosan 40-50 grammot nyom a gyümölcsük. A termés legnagyobb része víz (mintegy 85%), fontos a szénhidráttartalma, mely 8,5% körül mozog. Nagyon magas az A- és C-vitamin-tartalma, akár három szem sárgabarack elfogyasztásával fedezhetjük napi A- és K-vitamin-igényünket. Gazdag foszforban és kalciumban.

Érdekessége, hogy a gyümölcsben található A-vitamin késlelteti a látásromlást, erős rákellenes hatású, és kedvezően hat a zsíranyagcserére is. Héja és gyümölcshúsa a bőrre helyezve pakolásként segíti annak regenerációját. 

Gyerekkorunkban a sárgabarack magját mindig kitettük a napra száradni, majd pár nappal később, amikor már jónak ítéltük, feltörtük, és megettük a magbelet. Isteni csemege volt. Persze akkor még nem tudtuk, hogy nem szabad sokat enni belőle, mert akár veszélyes is lehet, mérgezést okoz. Ha a kesernyés magokat nagyobb mennyiségben fogyasztjuk, arzén- és ciántartalma miatt veszélyes lehet a szervezetünkre, ám az édes magvak kevésbé károsak, azokat nyugodtan fogyaszthatjuk. 

angyal-sanyi.jpg
Kollégánk, Angyal Sándor saját baracklekvárjának receptjét osztja meg velünk

A gyümölcs felhasználásának csak képzeletünk szabhat határt, hiszen lehet belőle lekvár, befőtt, dzsem, barackital, aszalvány, frissen sütemények készítésére is használható, és természetesen literszám készül belőle az igazi barackpálinka. Jó termésű évben érdemes több befőttet, lekvárt (és persze pálinkát) készíteni, mert a következő év előreláthatólag gyengébb lesz, kevesebb termést ad a fa, hiszen pihennie neki is kell.

Ha szeretjük a barackot, de nincs lehetőségünk az otthoni termesztésre, igyekezzünk elkerülni a nagyáruházakat, ha gyümölcsöt vennénk. Nézzünk csak körül a faluban, a szomszéd faluban vagy éppen helyi kistermelőknél, biztosan találunk olyat, aki néhány kilótól megszabadulna. Igyekezzünk előnyben részesíteni a hazait, hiszen annál finomabbat nem nagyon találunk a boltok polcain. Aki már kóstolta a nagymama gondos kezei által kavargatott baracklekvárt, az megérti, hogy miért kerül feláldozásra néhány kiló a nemes gyümölcsből a lekvárok oltárán.

hirlevel_web_banner_1_356.jpg

A lekvárfőzés tudománya

Mama mindig úgy csinálta, hogy az érettebb gyümölcsöket szépen meghámozta. Kimagozta (a magokat ilyenkor félretette száradni) és összetörte vagy metélte a barackot, amilyen apróra csak tudta. Ma ezt a folyamatot elvégezhetjük turmixgéppel is. Amikor ezzel végzett, hozzáadta a cukrot. A mennyiséget mindenkinek magának kell megállapítania, hiszen lehet a gyümölcs jó érett és édes (akkor kevesebb cukrot igényel), vagy félérett (ilyenkor több cukor kell bele).

Ezt mindenkinek magának kell kitapasztalnia. Egy kiló érett barackhoz fél kiló cukor dukál. Ha édesen szeretjük a lekvárt, később a cukrot lehet még pótolni. Facsarhatunk bele egy kis citromlevet is, ettől kissé savanykás lesz, de még mindig megtartja édességét.

baracklekvar-fozott.jpg

A lecukrozott barackot egy éjszakára állni hagyjuk – én a hűtőbe tettem 24 órára. Másnap felteszem főni, és folyamatos kevergetés mellett figyelem, ahogy sűrűsödik. Itt írhatnánk, hogy eddig meg eddig kell főzni, de azt nagyszüleink sem tudták előre megmondani, mikorra sűrűsödik be annyira, hogy bele lehet tölteni a forró vízben elmosott üvegekbe.

A sűrűség nagyban függ a gyümölcstől, de persze hozzásegíthetünk ehhez a boltokban vásárolható sűrítőkkel (želírovací cukor). Ám akkor hol marad a természetesség? Inkább szánjunk rá időt, hiszen elődeink még tudták, hogy a jó munkához idő kell.

Amikor már úgy látjuk, hogy elég sűrű a lekvárunk, pár cseppet egy hideg tányérra kanalazunk. Így láthatjuk, hogy amikor kihűl, mennyire szilárdul meg. Ha nem folyik szét, és az állaga is fényes és áttetsző, megtölthetjük az üvegeket. Ha nem, akkor főzzük még tovább egy keveset, és ismételjük meg a tesztet. Az üvegekre megtöltésük után erősen ráhúzzuk az ép és nem sérült fedőt, majd fejre állítva tesszük őket a konyhapultra néhány percre. Később száraz dunsztban megvárjuk, míg kihűlnek. Azután már mehetnek is a spájzba, hogy a polcokat ékesítsék.

Angyal Sándor
Kapcsolódó írásunk