A barátok azok az emberek, akik megkönnyítik az életünket: feltétel nélkül mellettünk állnak, ha örülni kell, de akkor is, ha vigasztalásra, tanácsra van szükségünk. Őszinte, önzetlen barátságból márpedig nagyon kevés van. Az Új Nő most olyan barátnőket mutat be, akik számíthatnak egymásra.
Figyeljék meg, hogy a cikkben hányszor szerepel az „együtt”. Rengetegszer, mert a barátnők sokat vannak együtt, és sok mindent együtt tesznek.
Néma Dorottya (16, Galánta) és Szabó Anna (17, Galánta) gimnazisták
Dorottya: – Kettőnk közül Anna a visszafogottabb, ő tudja, mikor mi a teendő. Ha nagyon elfutok, ő szokott helyrerakni.
Anna: – A barátságunk által új családot is kaptunk: a szülők mindkét félről saját gyermekeiknek tekintenek bennünket, és mi is testvérnek érezzük a másikat.
Néma Dorottya és Szabó Anna
– A mi hatéves barátságunk egy táborban kezdődött, ahol egyáltalán nem éreztük jól magunkat, így aztán egymásra találtunk. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Nem járunk egy osztályba, de minden szünetben együtt vagyunk. És, persze, még rengeteg megbeszélnivalónk marad suli utánra is, és telefonon, interneten vagy személyesen akkor is együtt vagyunk. Gyakran alszunk egymásnál, bár ilyenkor nem igazán szoktunk aludni, néha reggel hétig is dumcsizunk.
– Bulizni és vásárolni is együtt járunk: felülünk a buszra, és irány valamelyik bevásárlóközpont. A fiúügyeket is kitárgyaljuk, sőt, egymás engedélyét is kikérjük, nehogy már ugyanannak a srácnak akarjunk tetszeni! S ez így van jól, mert igen, régebben féltékenykedtünk egymásra. Ha az egyikünk mással is szóba állt, azt hittük, hogy lecserélte a másikat. Mostanra kinőttünk ebből a betegségből, meg amúgy is, mára közös a tágabb baráti körünk.
A „külön” év, amit egyikünk az alapsuliban, Anna pedig már a gimiben töltött, próbára tette a barátságunkat. Ezért a jövőtől, az egyetemi évektől is szorongunk kicsit, ezért inkább nem is gondolunk rájuk. Éljen a jelen, az pedig a miénk!
Krivansky Andrea (23) Fülekről és Píri Henrietta (22) Egegről
Mindketten ötödéves hungarológus hallgatók Nyitrán.
Henrietta: – Andira a terhességem alatt is számíthattam. Mikor elkezdődtek a fájások, ő volt az első, akit értesítettem.
Andrea: – Szinte mindent együtt csinálunk. Az ágyakat is úgy rendeztük el, hogy még éjszaka is egymás közelében lehessünk.
Krivansky Andrea és Pirí Henrietta
– Minden elsős egyetemista rémálmán, a beiratkozáson találkoztunk először. Nos, azóta a hét napjaiból legalább ötöt együtt töltünk, hétvégenként pedig telefonon és interneten tartjuk a kapcsolatot. A szüleinket is „összehoztuk”, már ők is összejárnak, így a nyári szünetekben is sokat vagyunk együtt. Jóleső érzés, hogy az idegen környezetben van egy fény: egy igaz barát, akire számíthatunk. Nyitrán együtt lakunk, tanulunk, bulizunk, vásárolunk, sőt még együtt is alszunk.
– Mára jól kiismertük egymást, már ránézésből tudjuk, hogy a másiknak mi a baja, mikor nem érdemes hozzá szólni. Persze vannak vitáink, de ezeken hamar túltesszük magunkat. Sok dologban, mint a tanulás, egyek vagyunk, de vannak ügyek-dolgok, amelyekben egymás szöges ellentétei vagyunk. Heni például családcentrikus, van egy másfél éves kisfia is, míg én visszariadok az ilyesfajta kötődésektől. Egyre inkább tudatosul bennünk: ez az utolsó egyetemi évünk, ezért megpróbáljuk kihasználni minden percét.
Biztosak vagyunk benne, hogy telefonon és interneten tartani fogjuk a kapcsolatot, ugyanakkor hiányozni fog a mindennapos együttlét. A másik matatása, nevetése, felcsattanása. Ezért is gondolkodunk nagyon, hogy folytatjuk még a tanulást, csak hogy továbbra is egymás mellett lehessünk.
Nagy Edina (34) magánvállalkozó Csicsóról és Kucsora Sylvia (33) fodrász Szilasról
Edina: – Megpróbáltunk egymásnak pasit találni, de kerítőként kölcsönösen csődöt mondtunk.
Sylvia: – Edina átlagos vendégből a legjobb barátnővé avanzsált!
Kucsora Sylvia és Nagy Edina
– A mi barátságunk 2000-ben a fodrászszékben kezdődött. Rengeteg időt töltöttünk együtt. Amint pár szabad percünk adódott, már mentünk egy kávéra, minden hétvégén együtt buliztunk. Mára ez kicsit megváltozott. Mivel a tágabb baráti körünk nem azonos, mostanság kevesebb időt töltünk együtt. Hetente kétszer telefonon beszélünk, személyesen pedig már csak havonta kétszer találkozunk. Vásárlásra viszont mindig van időnk! Ha elkap a láz, akkor nemcsak együtt járjuk az üzleteket, de még a fülkébe is együtt megyünk be.
– Fontos, hogy a legjobb barátnő mindenből a legjobbat kapja, ezért a legjobb tanácsokkal látjuk el egymást. Ha csak tehetjük, kirándulni is együtt megyünk. Legutóbb Horvátországban pihentük ki együtt a fáradalmakat. Még a sorsunk szövete is hasonlóan alakult: annak idején egyszerre kerültünk padlóra, egyszerre szakítottunk – és együtt tanultunk meg szingliként élni. Igazából ez mélyítette el a barátságunkat. A több mint tíz év alatt egyszer sem különböztünk össze.
Ami a természetünket illeti, kiegészítjük egymást: egyikünk vidámabb, de visszafogottabb alkat, míg a másikunk lobbanékony, temperamentumos emberke. Érdekes, hogy később egyszerre talált ránk újból a szerelem. Minden együtt!
Győri Jolán (43, gyermeknővér), Lelovič Ágnes (43, közgazdász) Taksonyból és Szabó Gabriella (43, magánvállalkozó) Felsőszeliből
Jolán: – Egy jó barátnő több, mint egy testvér, mert a barátnőnek el lehet mondani olyan dolgokat is, amin egy testvér csak megsértődne.
Ágnes: – Nekem ez a barátság olyan, mint egy emlékkönyv. Bármire is emlékszem vissza, a lányok minden lapon ott vannak!
Gabriella: – A jókedv tart össze bennünket. A titkunk az, hogy nem dramatizáljuk túl az életet.
Lelovič Ágnes, Győri Jolán és Szabó Gabriella
– Óvodáskorunk óta kapcsolatban vagyunk egymással. Különböző iskolákba jártunk, de ettől függetlenül soha nem veszítettük szem elől egymást, tartottuk a kapcsolatot. Fel-feltűntek más barátnőink is, de mi hárman, a kemény mag, azóta is összetartunk. Barátságunk végigköveti az életünket: esküvőket, keresztelőket, haláleseteket éltünk át együtt. A gyermekeink is összejárnak, a férjeink is jóban vannak egymással. Minden szülinapot és névnapot együtt ülőnk meg, a báli szezonban pedig reggelig mulatunk. Közös családi programokat szervezünk, legutóbb például csónakázni voltunk. Mi, lányok csak hármasban két-három havonta találkozunk.
– A traccspartikon jól kibeszéljük magunkat, és a sok nevetéstől (mert a jó barátnők soha nem felejtenek el együtt nevetni!) feltöltődünk energiával. Félszavakból is megértjük egymást, és ennyi év után sem tudunk nagy veszekedésekre visszaemlékezni. Kisebb nézeteltéréseink voltak ugyan, de ez vele jár! A barátságunk révén mind a hárman két-két lánytestvérrel lettünk gazdagabbak. Az, hogy ennyi év után is keressük egymás társaságát, azért van, mert nem mászunk túlságosan bele a másik életébe, nem vesézzük ki a másikat, nem kritizáljuk egymást, nem keresünk a kákán is csomót, nem keresünk hibát a másikban. Párhuzamosan folyik az életünk, nem „kavarunk be” egymás sorsába, de egymás sikerének tudunk örülni, talán még jobban, mint a sajátunknak. És főképp: sokat nevetünk, nevetünk és nevetünk… Csak ennyi a titkunk.
Mák Ildikó és Benes Ildikó színésznők, Komárom
A barátságok is az égben köttetnek, szokták mondani. Benes Ildikót és Mák Ildikót a „világot jelentő deszkák” hozták össze. A két fiatal a keleti végekről került a komáromi színházba. Mák Ildikó Rozsnyóról jött, Benes Ildikót pedig a kassai színházból hívták helyettesíteni, mivel Mák Ildikó sárgaságot kapott…
Mák Ildikó: – Mikor visszamentem a színészlakásba, egy idegen lányt találtam a szobámban. Méregettük, nézegettük egymást – aztán egy életre szóló szövetséget kötöttünk.
Benes Ildikó: – Mikor összebarátkoztunk, megtanítottam vele az apámtól tanult „fordított nyelvet” (visszafelé mondtuk a szavakat, mondatokat), így bárhol és bármikor megbeszélhettünk olyan dolgokat, amik nem tartoztak másra.
Mák Ildikó és Benes Ildikó
– Ahogy teltek az évek, férjhez mentünk, gyereket szültünk, de a barátságunk maradt! Napi rendszerességgel megvitattuk az élet jó és kevésbé jó oldalát. Persze, mint minden barátságban, nálunk is voltak mélypontok. Volt idő, amikor szét akartak minket választani, és az intrikázók sikerrel is jártak, mert egy időre „mosolyszünet” volt köztünk. Sőt, úgy gondoltuk: na, akkor lezárjuk ezt a barátságot. Félév „csönd” után rájöttünk: hiányozunk egymásnak.
– Szerintem igazi, szeretetteljes barátságok gyermekkorban, fiatalkorban köttetnek. Idősebb korban mély kapcsolatok nehezebben alakulnak ki. Főleg manapság, mikor mindenki rohan, rivalizál és irigykedik. Pedig nem kéne, mert minden embernek szüksége van egy igaz barátra, egy „külsősre”, aki feltétel nélkül szereti. A természetünk különbözik: Beneske az elevenebb, szókimondóbb, hirtelenebb, de hamarabb túlteszi magát a dolgokon, és gyorsan megbocsát. Én csöndesebb, nyugodtabb alkat vagyok, de ha igazságtalanság ér, emésztem magam. Így aztán kiegészítjük egymást, mindig tudunk a másiknak vigaszt nyújtani, és örülni is. Lelki társak vagyunk, immár 37 éve! Tanácsunk a kezdő barátkozóknak: A barátság ápolásra szorul, ugyanúgy, mint a virág. Ezt is öntözni, gondozni kell, különben elszárad. Épp ezért napi kapcsolatban vagyunk egymással. Ha az egyikünk nem hív reggel tízig, akkor a másikunk tudja, valami baj van, és hív ő. Szeretet, őszinteség, jóindulat! Ez a jelszavunk. Úgy örülni a másik sikerének, mintha a magadé lenne. Felvállalni a barátom, ha bajban van, és kitartani mellette a rosszban, a krízisben is. Talán ez az örök barátság titka.
