A hűtlenség és mi: meg tudna bocsátani a kedvesének? című cikkünkben a megcsalás kérdését boncolgattuk. A hűtlenségét, amelyet még mindig álszent módon – és helytelenül – kezelünk, s nem igazán tudjuk, mit kezdjünk vele.
Az alábbiakban azokat az olvasói leveleket közöljük, amelyek válaszképpen érkeztek.
Igen, megcsaltam a férjemet, pedig alig vagyok harminc. Tíz éve házasodtunk össze, hamarosan megszülettek a gyermekeink. Tökéletes házasságban éltünk öt évig – míg egy nap rajtakaptam a férjemet egy nővel a saját ágyunkban. A párom tagadott, azt mondta, félreértés. Nem csináltam jelenetet – ő pedig tovább csalt. Miközben én tönkrementem testileg-lelkileg. Sajnos nem volt kivel beszélni a dologról. Én voltam a rossz, a másik nő a jó. Hiába tettem meg mindent, csak verést, megalázást kaptam.
Állandóan arra gondoltam: kizárt dolog, hogy engem megkívánjon egy férfi. Aztán elkezdtem dolgozni. Lassan barátokat szereztem, helyrebillent a lelki egyensúlyom. Minden férfi bókolt, azt mondták: jól nézek ki. De visszautasítottam őket, nem bíztam magamban. Majd egy napon jött egy férfi... A tekintete megigézett. Beszélgetni kezdtünk, összebarátkoztunk. Ő voltaz első, akinek elmeséltem a pokoljárásomat. SMS-eztünk, aztán randiztunk. Már az első alkalommal megtörtént a dolog. A mai napig nem értem, honnan volt ennyi bátorságom és vágyam. Mintha megállt volna az idő! Nem gondolkodtam, csak érezni akartam az érintését, a csókját, a testét. Ő volt a második férfi az életemben. Egyetlen percet sem bánok, amit vele töltöttem. Végre nőnek éreztem magamat!
Jelige: Duna-part
Azért ez a sok család és szenvedés, mert hazugságban élünk. Nem akarjuk elismerni, hogy poligámak vagyunk, s erőltetjük a hűséget. És nem megy. A vesztesek pedig a nők, akiket az anyukáik abban nevelnek, hogy hűségesnek kell lenni, és tűrni kell. S a hűséges feleségeket rendre megcsalják. A férfinak még mindig többet szabad. Hát nem! A nő ugyanúgy poligám, mint a férfi, csak több a benső korlátja. Jelige: Éva
Szerelem volt első látásra... Fiatalon férjhez mentem, huszonnyolc évvel ezelőtt. Két gyermekünk született. Pár évig szép házasságban éltünk. Tíz éve aztán megtudtam: megcsal a férjem. A gyerekeim nem akarták elhinni, én pedig tűrtem. Két évvel ezelőtt aztán elhagyott. Idegösszeroppanást kaptam, a pszichiátrián kötöttem ki. Ott töltöttem a karácsonyt és a szilvesztert is. Újév után telefonált, hogy nem bírja nélkülem. Visszafogadtam, mert még mindig szerettem. Hiba volt. Továbbra is ott folytatta, ahol abbahagyta. Tavaly elváltunk. Azóta minden nőrokonommal összeadta magát. Először a nagynénémmel, utána a többiekkel. Most az unokatestvéremmel van, aki gazdag nő, háza és pénze van. A gyerekeinknek is azzal dicsekszik, hogy tele van pénzzel. Én az orvosokat jártam. Huszonnyolc év nem múlik el nyom nélkül. Sokszor gondolok az öngyilkosságra.
Jelige: Reménytelenség
Igazuk van: a férfiak – és a nők is poligámak. Hét éve éltem a férjemmel, amikor szerelmes lettem egy másikba. Ezt persze nem vertem nagydobra, még az a férfi sem tudta. Bennem dúltak az érzelmek. Azt hittem, rossz nő vagyok, hiszen az anyámtól mindig azt hallottam: rendes asszony a férjébe szerelmes. Sokat gyötrődtem, éjszakákon át hánykolódtam, a szexuális életem is tönkrement. Igaz, a gyerekek meg a háztartási munka mellett nem éreztem nagy kedvet rá. És a titkos szerelem miatt képtelen voltam élvezni.
Teltek az évek, az a férfi már rég eltűnt az életemből (soha nem volt köztünk semmi). Egy napon aztán egy esemest találtam a férjem mobiljában. Kiderült, évek óta szeretője van, mégpedig a kolléganője. A két család mellesleg összejárt. De nem volt botrány! Azóta is neveljük a gyerekeket, dolgozunk, a férjemnek továbbra is szeretője van... Csak már nem vagyok az a naiv kis liba, s nem hiszem, hogy a házastársi hűség: erény. És nemcsak viszonzatlan vagyok szerelmes. Nekem is van szeretőm.
J.I.
Bevallom, megcsaltam a páromat. Nem azért, mert kalandra vágytam, hanem mert hiányzott valami az életemből. Igaza van a pszichológusnak: baj van aférfi önismeretével. Nem méri fel, mit jelent számára a felesége – és sokat megenged magának. Vadászgat. Miután elmúltak a nagy érzelmek, a párom kezdett elhanyagolni. Késő este jött haza: dolgozott vagy a haverokkal üldögélt. Hiába hívtam telefonon, nem vette fel. Az utolsó pillanatban lemondta a közös programokat.
Aztán egy kollégám koncertre hívott bennünket. Férjem persze kijelentette: neki nincs ideje, de én nyugodtan elmehetek. Egyre gyakrabban találkoztam a kollégámmal – ez már persze nem tetszett a férjemnek. De hiába, mert szerelmes lettem. Mégsem váltunk. A férjem bizonygatta, hogy igazán szeret, és több időt fog velem tölteni. Nagyon őszintének tűnt, ezért két hónap után a szerelmemmel megszakítottam minden kapcsolatot.
Zsuzsa
Egy barátom szinte hihetetlen történetét szeretném megírni. Nem volt szerencséje a nőkkel. Első barátnője a szobatársával feküdt le egy görbe éjszaka után, a másodikat pedig két férfival kapta rajta. A lány külföldön dolgozott, és ő titokban elutazott utána, hogy meglepje... Sikerült. Természetesen szakítottak, majd ismét újra kezdték. Adri mit sem változott. A hogya barátom kitette a lábát a városból, megjelent az újabb szexpartner. Misi ismét rosszkor érkezett...
Hogy ne legyen balek, elhatározta: kölcsönkenyér visszajár, és ő is megcsalja Adrit. A világhálón keresztül talált magának egy lányt, aki szintén egy-éjszakás kalandot keresett.
Megbeszélték a találkát, ágyba bújtak – mire dörömböltek az ajtón. Adri! Misi beengedte. Adri meglátta a másik lányt, bőgni kezdett. Aztán minden ismerősének elküldte az SMS-t, hogy őt mennyire megsértették. (Még Misi barátainak is, akiket persze nem kavart fel különösebben a hír.)
Félóra múlva megjelent a bátyja, hogy bosszút álljon. Misi a balkonon keresztül menekült a saját lakásából... Végleg szakítottak. Adri összejött egy nős pasival – bedőlt a „feleségemmel már nem működik“ kezdetű szövegnek. Mikor teherbeesett, a pasasnak eszébe jutott, hogy neki már van egy családja, és faképnél hagyta a lányt. Misi pedig a harmadik barátnőjé-óben is csalódott... Talált pár SMS-t. És ígytovább!
M.
21 évesen mentem férjhez. A férjemmel a főiskolán ismerkedtem meg, az első szerelmem volt. Mindketten tehetségesek voltunk, szépek, a szüleink is jóban voltak – mi voltunk az álompár! Péter kiváló jellem volt, intelligens, gazdag. Úgy gondoltam, jobbat nem kívánhatok. Magamnak sem mertem bevallani, hogy unatkozom mellette, másra, többre vágyom. Utazni szerettem volna, mindent kipróbálni, kalandozni, nagyokat szeretkezni mindenféle kötöttség nélkül. Magamnak sem mertem bevallani, milyen „illetlen“ dolgok jutnak az eszembe. Mert hát ott volt Péter, a precíz, az otthon ülő, a kiszámítható, egyszóval: kiváló „férjanyag“.
A barátnőim irigyeltek, a szüleim sürgették az esküvőt (el ne szalasszam a jó partit). Minden úgy történt, ahogy a nagykönyvben meg van írva: hófehér ruha, hacacáré, 70 fős lakodalom. Azt hittem, életem révbe ért. Igyekeztem jó feleség lenni: főztem, mostam, takarítottam,mosolyogtam, este a bőrfotelből bámultam a tv-t. Péter imádott, a csillagokat is lehozta volna az égről. Egy nap a főnököm külföldi kiszállásra küldött. Péter vakon megbízott bennem. Bécsben megismerkedtem egy kollégával, Lacival. Tüzes volt, szexi, kellemes modorú, intelligens. Egyre többet találkozgattunk. A randevúk szellemesek-kellemesek voltak. Hamarosan azon kaptam magam: beleszeretek Laciba.
Mardosott a lelkiismeret, megpróbáltam hazudni magamnak. Megpróbáltam erkölcsös lenni, ellenállni – nem sikerült. Hamarosan Laci karjai közt találtam magam. Rádöbbentem: ő az a férfi, akire vágytam. Ő is kijelentette, hogy velem akarja leélni az életét. Ekkor már otthon is egyértelmű volt: van valakim. Péter sírt, fenyegetett, zsarolt, de ettől csak minden rosszabb lett: egyszerre volt szánalmas és visszataszító. A váláskor senki nem állt mellettem. A szüleim szidtak, a barátnőim megpróbáltak a lelkemre beszélni... Hogy ilyen férjet nem találok, Péter igazán szeret. Sajnáltam Pétert, mert rendes, jó ember – de nekem kevés volt. Ma Laci felesége vagyok. És örülök, hogy annak idején volt bátorságom nemet mondani.
Laura
Életem nagy szerelméhez mentem férjhez, és biztos voltam benne, hogy szerelmünk a sírig fog tartani. Ez volt életem legnagyobb tévedése! Rövid időn belül kiderült, hogy a férjem szexmániás. Képtelen volt a kedves, gyengéd, egymásra figyelő szexre. Nekem csak elvétve volt jó. Ő mindig csak magára gondolt, és bármilyen hosszan tartott az aktus, az volt a fontos, hogy neki jó legyen. A terhességem alatt kénytelen voltam mindennap(!), sőt akár naponta többször is a kedvére tenni.
Sikerült úgy megutáltatnia velem a szexet, hogy bulimiás lettem. Rettegtem az éjszakáktól, és attól, hogy kettesben maradjak vele. Ha megtagadtam a szexet, szigorúan megbüntetett. Amikor a gyermekem óvodás lett, visszamentem dolgozni. Olyan helyen dolgozom, ahol főleg férfiak a kliensek. Bárnem érdekeltek, azért jólesett, hogy figyelmesen, kedvesen viselkednek velem... Ahogy a férjem sohasem.
Egy szép napon aztán belépett az irodába a nagy Ő. Az első perctől kezdve vibrált köztünk a levegő. Életemben először megkívántam egy férfit. És tudtam, hogy ő is azt érzi, amit én. Egyre gyakrabban jelentkezett, és egy napon randevút beszéltünk meg. Beültem az autójába, és nem kérdeztem, hova megyünk. Természetesen megtörtént a dolog, és én még soha nem éreztem magam olyan jól, mint vele. Figyelmes volt, szenvedélyes, és végre, először életemben, élveztem a szexet. Otthon, persze, minden megváltozott. Már nem voltam engedelmes szexrabszolga, nem engedtem, hogy azt tegyen velem a férjem, amit akar. Megpróbált bezárni, de nem sikerült neki. Végül, hosszú huzavona után, elváltunk. Sose bántam meg, hogy megcsaltam a férjemet. Sőt, a válás után megszűnt a bulimiám is.
B.E.
