Írásunk munkacíme az Öltönytől a gumicsizmáig volt. Biokertészünk, Boris ugyanis ügyvéd, aki fölesküdött a biora. S jól tudja, hogy az nem a drogerie marktban kapható, ezért ha gyermekeinek bioepret akar adni, neki kell a kapát kézbe kapni. Vagy mégsem? Boris azért is érdekes, mert a gyomirtást nem kapálással oldja meg, mint más biogazda. Nézzük csak, hogyan csinálja Boris?

Benkovič Boris (35, Dunaszerdahely) napközben elegáns öltözetben, törvények és iratok között tölti az idejét. Ám délutánonként az öltönyt munkaruhára cseréli, a kertjébe megy, és mindent megtesz azért, hogy családjának bebiztosítsa a legfinomabb zöldségeket és gyümölcsöket. Boris biokertész, a szó szoros értelmében. Növényei növekedésénél csak két tényezőt nem tud befolyásolni. Hogy melyek ezek, mindjárt kiderül.

boris-indito.jpg
Benkovič Boris

Veteményese hatszáz négyzetméteren terül el, ehhez tartozik még egy tyúkudvar, ahova gyümölcsfákat telepített. Az egész hat éve kezdődött, amikor édesapa lett. Mint minden törődő apa, a legjobbat szerette volna megadni a családjának. S hamar rájött, hogy a jó élethez egy út vezet. Úgy beszél a kertészkedésről, mintha tanulta volna, pedig nincs mezőgazdasági végzettsége.

– Az első fiunkat vártuk, mikor elgondolkodtam azon, hogy rendben, de hogyan lesz tovább? Édesapám orvos, anyukám nővér, fontosnak tartom az egészséget. Eldöntöttem, hogy megpróbálom a legjobbat bebiztosítani a családnak. Kezdtem figyelni az üzletekben, milyen áru van, és honnan érkezik. Lesújtók voltak a tapasztalataim. Ma mindenki arról beszél, hogy mennyire fontos az önellátás. Vagy azon kesereg, hogy miért nincs nálunk több hazai zöldség, gyümölcs. Akkor jött az ötlet: hisz ezt mi is megcsinálhatnánk! Ott állt az anyósom sikabonyi kertje, 25 ár, nem kicsi, kéne vele valamit kezdeni. Sokat olvasok, és ha valami érdekel, akkor beleásom magam a témába. Rátaláltam az angol Charles Dowdingre, aki a No dig! elnevezésű kertészkedés egyik úttörője. Meghánytuk-vetettük a családdal, s úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Aztán lehetséges, hogy a kert, a kertészkedés iránti vágy mindig bennem volt – mesél a kezdetekről Boris.

Első lépésben benépesítette a tyúkudvart, hisz a friss tojásnak nincs párja. Tyúkokat hozatott, harmincat, aztán gyümölcsfákat ültetett, utolsó lépésben pedig kalákában kialakították a veteményest.

– Útközben lenni azt jelenti, hogy néha eltévedünk. Én is sok hibát elkövettem, a tanulópénzt megfizettem, de hát az ember a hibáiból tanul. Mára kitapasztaltuk, hogy mi fogy el és mi nem, mit eszünk meg és mit nem. Az első években mindent akartam: „ide nekem az oroszlánt is”. Aztán rájöttem, hogy mindent nem lehet, disztingválni kell. Így alakult szépen, a valós igényeink alapján a kert kínálata. Olyan zöldségeket válogattunk, melyeket vagy frissen fogyasztunk, vagy épp befőzünk, savanyítunk, elrakunk télire. A paprikából például paprikakrém készül, a paradicsomból paradicsomlé. A jelszó a régiektől ellesett szezonalitás: mindent a maga idejében – magyarázza tovább.

A makacs lóhere

A veteményes helyén egykor lóherét termesztettek. Minden kertész tudja, hogy makacs növény, akár 4-5 méterre is lenyúlnak a gyökerei. Boris először is beszántatta a lóherét (bár nem volt igazán a szántás híve).

– A lóhere jó arra, hogy elnyomja a gyomot ott, ahol sok van belőle, vagy ahol parlagon áll a föld. Viszont a fás gyökereit szinte lehetetlen eltüntetni! Nekünk csak mára sikerült. Azzal kezdtük, hogy novemberben teljesen felszántottuk a területet, tehéntrágyát dolgoztunk bele. Ez a föld húsz éve nem volt használva, tehát permetezve, tápozva sem. Komposztot hozattam, leterítettük, de igazából csak a harmadik szezonra tűnt el a lóhere. Akkor már jó volt ide kijönni! – mutat végig a kertjén az ügyvéd-kertész. A termőföldet folyamatosan fel kell tölteni, mert lebomlik. A komposztot egy biotanúsítvánnyal rendelkező pozsonyi vállalattól veszi. Idén márciusban 60 tonnát rendelt, bár már maga is komposztál.

sajat-komposzt.jpg
Boris saját komposztot is használ a feltöltéshez

– Bármilyen meglepő, de eltűnik a komposzt, pótolni kell. Mennyiségileg sok ez, és anyagilag is nagy terhet jelent, ám vagyok olyan szerencsés, hogy megengedhetem magamnak. És egyre inkább látom, hogy csak ennek van értelme! Az enyém egy bioregeneratív és biointenzív kertészkedés. Minden talpalatnyi helyet kihasználunk, ezért van az, hogy a paprika mellett rukkola van, amellett fejes saláta. Úgy tűnik, mintha hibádzana valami a növények sorrendjében, de ezt hívják maximális helykihasználásnak – mutat mosolyogva a növényekre. Tényleg minden négyzetcentimétert kihasznál, nem marad üresen egy zsebkendőnyi terület sem.

Nem ás, nem kapál!

Boris a No dig! kertészkedés híve, azaz nem forgatja a földet, nem ássa fel a kertet ősszel, ahogy azt elődeink tették. Sok neves mezőgazdász is híve ennek a kertészkedési formának, akik már több hektárnyi területen művelik ezt. Ilyen például a kanadai Jean-Martin Fortier vagy az angol Charles Dowding, akik iránymutatói az ásásmentes kertészkedésnek. Persze, ők a teóriájukból és a terményeikből élnek – Boris kertje más kategória. Boris nem ragad ásót, nem levegőzteti villával a földet, szöges cipőben sem tapossa végig az ágyásokat, inkább igyekszik minden évben friss komposztot hozatni. Erre szükség is van, hiszen a növények felemésztik a talaj tápanyagait, ezért kell a folyamatos utánpótlás. Amikor idén tavasszal előkészítették a kertet a vetésre, az ágyások 40 centiméter magasak voltak – most talán a 30 centimétert sem érik el.

A föld veszít a tápanyagaiból, a mikroorganizmusok is dolgoznak: egyre ülepszik. Mindenhol van giliszta, elég kézzel belekaparni a földbe, találunk azonnal. A vakondok is azért vannak itt, mert szeretik ezt a földet.

– Amikor ezt a gazdálkodást elkezdtem, mindenki csak nézett rám, hogy mit teszek? Komposztba ültetni? Ilyenről senki nem hallott, ilyet eddig senki nem csinált, a nagyszülők nem is értik, mert az ő idejükben más volt a módi. Ám attól, hogy nem sokan csinálják, még nem biztos, hogy rossz. Én másképp már nem csinálnám! – mondja Boris elszántan. A régiek azt mondják, hogy forgatni kell a kertben a növények ültetési rendjét, hogy ne legyen ugyanott a paradicsom, ahol előző évben volt, vagy az epret is át kell ültetni 3-4 évente. Emlékszünk arra, hogy a nagymama vagy a nagypapa kertjében hol volt az eper? Mindig ugyanott... És finomabb volt, mint a mostani: ezt én is tanúsíthatom.

Öltönyből gumicsizmába!

Boris annak idején elkövetett egy nagy hibát. Amikor előkészítették a talajt a kertnek, az első fuvar komposzt alá nem tettek vakondhálót. Ezt már bánja, mert bizony van egy-két vakondtúrás a kertben. Nyitott kertészként megnyugtatom: inkább a vakond fordítsa ki a növényt a földből, mert azt még vissza lehet ültetni... Ám ha a lótetű vágja el a gyökerét, akkor már menthetetlen. Ezen mosolyog, de igazat ad. Borisnak két kisfia van, Boris hat-, Maxim négyéves. Gyakran megjelennek a kertben, leeszik az epret, megdézsmálják a zöldségeket, sőt, gyomlálnak is. A paprikát például együtt ültették apával. Csak miattuk ültettek epret, imádják! A háztáji mindig más, mert a gyerek azt szereti, ha ő „legelheti le” a gyümölcsöt... Ez igazi gyerekkori élmény!

barackfa.jpg
A barackfa termést idén nem hoz, a kései fagyok elvitték a virágait

– Gyerekként ezt én is megéltem, hiszen többször megfordultam a mamánál a kertben. A természetközeliség életem része volt, nagyapámmal például vadászni jártam. Ellenben a kertészkedésre meg kell érni, vagy épp ebben kell felnőni. A kertészkedés más! Nekem 31 évesen lett kertem, de ha valaki tíz évvel ezelőtt azt mondja, hogy egyszer gumicsizmát húzok, kinevetem. Kellett valami, ami elindította a változást: és a család volt ez a katalizátor. Nem értem, miért akarunk mi spanyol uborkát vagy marokkói paradicsomot venni és enni, mikor a Csallóközben minden földi jó megterem. Adottak hozzá a feltételek, csak a jó mezőgazdasági politika hiányzik – ecseteli Boris.

Ő maga hetente 3-4 délutánt tölt a kertjében munkával, a többi idő a családé. Nyáron már nem vásárolnak zöldséget. Örülnének neki, ha a No dig! széles körben ismert lenne – egyre több ember kezdene biointenzív módon kertészkedni –, és valamilyen formában a mezőgazdaságba is beszivárogna. Tudja, hogy nem egyszerű, ámde nem is lehetetlen. A gyerek mikor látja, hogy mit jelent a No dig! kert, és tudja, hogy milyen finom az, ami itt terem, akkor ezt fogja tovább vinni. Felnőtt korában ez jelenti majd neki a kertet. Mert ha elgondolkodunk azon, hogy mi az egyik legfontosabb az életben, akkor rájövünk, hogy az étel az, amit eszünk. És itt nem csak a zöldségekről van szó!

Hiszem, ha ezt egy olyan ember is meg tudja csinálni a hat áras területen, mint én, aki nem szakértő, akkor mindenki meg tudja csinálni. Balkonon, cserépben is lehet paradicsomot nevelni. Nem nagy ördöngösség, csak akarat kérdése! – mondja Boris.

A paradicsom

Boris nem ültet hibrid magokat, kizárólag bio-és demetermagokat rendel, hiszen az internet kinyitotta nekünk a világot. Hollandiából és Ausztriából érkeznek a csomagok vagy a palánták, mint idén a paprika. Az osztrák kertészet, amit Boris preferál, hatalmas kínálattal dolgozik – érdekessége pedig, hogy 7500 fajta (sic!) paradicsommagjuk van.

– Tavaly 110-féle tövet ültettünk ki. Akkor nagyon sok paradicsomlevet főztünk be. Szárítottuk is, de, ugye, az nem költséghatékony, mert nyitott sütőben, alacsony hőfokon kell szárítani egy egész éjszakán át. A napon való szárítástól picit idegenkedem. Idén kevesebbet ültettem, de most is mind más termést hoz – mutat egy-egy kisebb paradicsomnövényre. – Ezek csak úgy maguktól kikeltek, és megmentettem őket. Csodálatos a paradicsom, hiszen ha elhullajtja a gyümölcsét, a magok képesek bárhol erőre kapni és kikelni. Ezt például egy hibrid maggal nem lehet megcsinálni, mert azok úgy vannak előállítva, hogy nem tudják átadni a genetikai információkat az utódnak. Így ugyan a másodéves növény még terem, de az nem lesz az igazi, és ahányszor kihajt, annyiszor silányabb lesz a termés. Narancssárga lesz, és már nem olyan édes, és egyre csak romlik, romlik...

ontozes-hagyma.jpg
Boris kertjében az öntözés is át van gondolva

A paradicsomnövényeknek szép vastag száruk van, Boris ugyanis magról neveli a palántákat. Kiültetés előtt pedig letördeli a növény alsó leveleit, és jó mélyre teszi a földbe. A paradicsomról tudni kell, hogy a növény a száráról is gyökeret enged, így a mélyre ültetett palánta a már meglévő gyökerei mellé még néhányat növeszt: így több tápanyagot képes felvenni a földből, s erősebb is lesz.

– Nem öntözöm sokat a paradicsomot, mert ha sok vizet kap, nincs rákényszerítve, hogy a gyökere mélyebbre menjen, és onnan szívja fel a tápanyagokat. Hogy értsük: míg a palánta erősödik, addig sok vizet igényel, de később, mikor már termést hoz, vissza kell fogni a locsolást.

Zöldségkavalkád

Az első, ami feltűnik, hogy a kert végében hatalmas zöld növény nyúlik a nap felé. Ez a spárga. Boris magról vetette, ami azt jelenti, hogy csak a harmadik szezonban fogyasztható, tehát türelemjáték a termesztése. Ám az egész család szereti – nyersen, grillezve, levesnek. A kertben megtalálhatók a tökfélék, a már említett paradicsomok, a paprika, a saláták különböző fajtái minden színben és nagyságban, illetve gyökérzöldségek.

sparga_0.jpg
A spárga, aminek termesztése türelemjáték

– Mángold több helyen is van, az meg ott a cékla, de van máshol is ültetve, ahol éppen hely akadt, oda vetettem. Három-négyhetente pedig rukkolát ültetek, így mindig van friss, mert amikor már „magba megy”, erősebb az íze. A párom imádja belőle a salátát, ezért folyamatosan ültetem. Amott a zellerszár zöldell, soknak tűnik, de nem az, mert minden nap facsarjuk a levét, így még talán kevés is. A répa is tömött sorokban áll, nem vastagabb a kisujjamnál. Pont ezért isteni finom! A gyerekek imádják ezeket a piciket – folytatja a körbevezetést Boris.

kiviragzott-rukkola.jpg
Kivirágzott a rukkola, kicsit csípős, de akad, aki ezt szereti...

Nem látok olyan mértékű tetvesedést, ami már messziről feltűnő lenne, de ha közelebb hajolunk a növényekhez, mégis kiszúrjuk a kártevőket. A paprikán például látszik, hogy megtámadták, de azt is látni, hogy virágzik, tehát nincs nagy baja. Meg aztán a katicabogarak is dolgoznak, irtják a kártevőket, csak időbe telik. Boris a permetezést teljesen elveti. Körülöttünk szép gyümölcsfák fejlődnek, ezeket sem permetezi. Csak visszafordíthatatlan esetekben avatkozik be a természet rendjébe.

– Erre is vannak bioolajak, mint például az indiai orgona (Azadirachta indica) olaja, ami nálunk is beszerezhető. Ez egy hidegen sajtolt olaj, ami elpusztítja a kártevőket. Tehát nem permetet, inkább olajat használok. Vagy csalánt áztatok vízbe, és azzal öntözök. Nem szeretik a kártevők, a kertnek viszont jót tesz: így biológiailag próbálom megoldani a kártevő-mentesítést.

hirlevel_web_banner_1_357.jpg

Csalódás és újrakezdés

Persze, azt mindenki tudja, aki valaha is kertészkedett legalább öt percet, hogy nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogy azt mi szeretnénk. Boris kertjében sem jön össze mindig a tejjel, mézzel folyó Kánaán – de azért közel áll hozzá. Ha a mag nem öreg és jól tárolta, másban lehet a hiba.

Csak két tényezőt nem tud befolyásolni a kertjében, mégpedig a víz és a levegő minőségét. A többi mind alakítható. Aztán vannak olyan zöldségek, melyek nem voltak helytakarékosak. Ilyen volt például a káposzta, a brokkoli, a karfiol. Egy ilyen kisebb, hat áras kertben nagyon meg kell gondolni, mit és mikor, illetve hova ültetünk. Boris folyamatosan azon gondolkodik, hogyan lehetne jobb kertész. Idén elhatározta, hogy üvegházat építtet.

– Ha minden igaz, jövő tavasszal már ott sarjadnak ki a palánták – tervezget szüntelen, ami nem éppen jellemző a fiatalok generációjára. – Nálunk még a tyúkok is biotakarmányt kapnak, egyenesen Ipolyszalkáról, Góra Róberttől érkezik a gabona – meséli tovább.

Hát igen! Ma aki családi házba költözik, azonnal füvesít, robotfűnyírót használ, hogy még a kaszálás se vegye el az idejét. Pedig ha mindenki legalább egy magaságyást „beüzemelne”, végre tudnánk, mit eszünk. Boris, amikor hozzáér a zöldségekhez, nem idegenkedik attól, hogy az ujjával nyomja szét a tetveket. A friss rukkolát sem hosszú mosás után fogyasztja, csak letépi, és úgy ropogtatja. Mert mindenkinek kell egy hobbi, és ha szívvel-lélekkel végezzük, akkor semmi sem állhat az utunkba. Neki sikerült, s ahogy ő maga mondja, bárkinek sikerülhet.

Angyal Sándor