Hol volt, hol nem volt... Volt egyszer egy Koháry-kastély. Egy? Sok! Naná, hisz a Koháryakat Magyarország három leggazdagabb családja között emlegetik. Szentantali kastélyuk ismét régi pompájában tündököl. (Elnézegetve útközben a sok düledező gömöri kúriát, nem véletlen, hogy isteni csodának tartjuk a felújítását.)
Selmecről autóztunk hazafelé, mikor a Selmeci-hegység lankái között, a fák árnyékában megpillantottunk egy kastélyt. Jé, ezt eddig nem is láttuk! Mikor aztán meghallottam a Koháry nevet, még jobban nyújtogattam a nyakam. Álljunk csak meg! Hisz a mi ferences templomocskánk újjáépítését is ők fizették Füleken. S megálltunk, ahogy három évszázaddal ezelőtt megállt itt az angol Julia Pardoe kisasszony is, aki romantikus lélek lévén romantikus útikönyveket írt. Julia is szeretett a pompa felé kacsingatni (ahogy minden igazi nő), ezért ilyen sorokat vetett papírra a Kóburgi kastélyról: „A Koháryak hősi múltja, a Coburgok eleganciája, a vadászkultúra, a nemesi enteriőrök, s nem utolsósorban a nők élete, akik évszázadokon át lakták és formálták ezt a helyet…, mind-mind lenyűgöztek.”
A szentantali Koháry–Coburg kastély ma oly pompában ékeskedik, mintha maga Mária Terézia álmodta volna meg. (Van benne valami, hiszen a Koháryak mindig is hűségesen szolgálták a Habsburg-házat.) A Habsburgoktól cserébe birtokokat és rangokat kaptak. Ma Szlovákia legpazarabb múzeuma található Szentantalon – és nem csupán miszerintünk
A Koháry-képgaléria
Érdekes látnivaló itt a szerelmesek széke: ez azért is különös bútordarab, mert nem a rangot, hanem a közelséget szolgálta. A kettős ülőhelyet eleve úgy tervezték, hogy a nő és a férfi nagyon közel, de mégis elegánsan üljön egymással szemben. Az alkalmatosságot jegyespároknak vagy friss házasoknak szánták, „engedélyezett intimitásként” szolgált a feszes társasági terekben. Eljátszom a gondolattal: Vajon hányszor ülhetett itt a belga Lujza hercegnő a jegyesével…? (Vagy inkább másvalaki mellett, hiszen botrányos szerelmi története messze földön ismert. A végén majd mesélek róla.)
Az Audienciaterem
A grófi család egykori fogadóterme. Mintha egy képes történelemkönyv lapjai között sétálgatnánk... A főszalonban folytatódik a képgaléria: a falakat 58 portré borítja a Szent Rupert Rend tisztjeivel. Ők azok a hősök, akik a török elleni harcokban szereztek dicsőséget a Koháry családnak. Ebben az ezredben szolgált a kastélyépítő Koháry András is.
Porcelánok a földön
A mai ember elsőre ki sem találná, mire szolgáltak a nagy kínai porcelánvázák a földön. Az öt nagy porcelánt melegítőnek használták, és a Koháryak megrendelésére készültek. A váza belsejébe forró vízzel vagy parázsló szénnel teli edényt helyeztek el, melynek hője kellemes meleget árasztott. Ez is – mint sok minden más Szentantalon – főképp a hölgyek kényelmét szolgálta.
Szinte látni vélem, ahogy Mária Antónia grófnő és Coburg Ferdinánd herceg egy játékos, flörtös beszélgetést folytatnak a szalon melegében: az ő házasságukat valódi szerelem fűtötte, nem csupán elrendezett volt.
A kastély minden szobája romantikát áraszt. A szerelmesek széke, a gobelinek, az aranyozott bútorok a hajdani női életeket idézik meg.
A csendes szobáktól a zeneszalonig!
Pipereasztalka, paraván, kézzel festett porcelán éjjeliedény, bidé, toalettkészlet és egyéb kellékek mutatják, hogy akkoriban még a mellékhelyiséget is elegancia jellemezte. A kabinet a hölgyek visszavonulásának színtere volt: itt keresték a csendet, olvastak, pihentek. Falait a 18. századi Koháryak portréi díszítik. A zeneszalonban barokk bútorok vannak, hímzett kárpitok, illetve áll itt egy bécsi fortepianó is... Itt gyakran csendült fel muzsika. (Nem véletlen, hogy az első magyar zeneszerző is Koháry lány volt.)
A szalonnak volt egy rejtett ajtaja. A nemesi etikett szerint a zenészek – akik többnyire alkalmazottak vagy vendégmuzsikusok voltak – nem keveredhettek az arisztokrata vendégtársasággal, így az oldalajtón, a „szolgálati” bejárón át közlekedtek. Ez praktikus volt, mert így nem a közönségen keresztül kellett bemenniük a szalonba.
A tiroli vadászszalon
A fényűzés itt robusztus természetközeliséggel párosul. Vadásztrófeák, faragott tiroli bútorok, Coburg-címeres tálaló... Egy német felirat harsányan hirdeti: Edd, ami elkészült, idd, ami tiszta, mondj igazat, szeresd a becseset! A vadételek rendszeres szereplői voltak az asztalnak, hiszen egészségesnek számítottak. (Ma is, hiszen a vadak nem esznek műételt, tápot.)
Különösen értékes a falon a murányi uradalmak kézzel festett térképe. Itt gyűltek össze a vendégek, hogy vadászataikról meséljenek egy pohárka tiroli snapsz mellett...
A bolgár szalon
Ez volt Coburg Ferdinánd szobája: vagyis a bolgár cár dolgozószobája. A bolgár cár címet 1908-ban nyerte el, mikor Bulgária függetlenedett az Oszmán Birodalomtól. (Európai értelemben tehát ő volt a bolgár király.) Portréja cári egyenruhában függ a falon. Ferdinánd igazi reneszánsz ember volt, polihisztor, aki sok mindenhez értett: uralkodó volt, tudós, botanikus, lepkegyűjtő és szenvedélyes vadász. Állítólag 18 nyelven beszélt. Növényeket, rovarokat gyűjtött, rajzokat készített, a korabeli tudományos lapok is hivatkoztak munkáira.
Coburg Ferdinánd
A könyvtárban találjuk meg az összecsukható botanikus asztalát, melynek lapján botanikai vázlatai láthatók. Az első képet 16 évesen, az utolsót 73 évesen festette rá. Ötven éven keresztül vezette természettudományi megfigyeléseit.
„Augusztus 4., csütörtök: …vadászni indultunk a hegyekbe délután egy óra körül… Ferdinánd kitartása lenyűgöző; úgy mászik, mint egy fiatalember, órákig gyalogol, figyeli a vadat a fűben és bozótosban… Amikor leültünk, elmondta, hogy egy bizonyos pillangót több mint egy órán át követett – sikertelenül. Viszont annál büszkébben mutatta a fű- és virággyűjteményét.” (Forrás: Ferdinánd titkárának naplója.) A falon lányai akvarellel festett virágnaptára látható fiai vonatrajzaival. A polcokon enciklopédiák, szótárak, regények franciául, németül, magyarul és más nyelveken...
Ebéd közben a selmeci cigányok játszottak, és Klementina hercegnő kérésére gyakran elismételték a „Kék eres a szőlőlevél” kezdetű népdalt... A hercegnő volt a bolgár cár, Coburg Ferdinánd anyja.
Hitvesi szoba
Mielőtt belépnénk a hitvesi szobába, érdemes tudni, hogy Ferdinánd kétszer nősült. Első felesége 29 évesen elhunyt gyermekágyi lázban, négy gyermeket hagyott árván. Második házasságát Eleonore von Reuss hercegnővel kötötte. Közös gyermekük nem született. A frigy politikai és gyermeknevelési célzattal köttetett. A hálószobát családi portrék díszítik. Ferdinánd édesanyja arcképét lila függönnyel takarta el, így gyászolta. A hitvesi ágy rövid és keskeny, miután a Coburgok alacsony termetűek voltak.
Hol a gyerekszoba?
Ferdinánd nagy pipás volt. Kedvenc helye a dohányzószalon volt. „Miért rózsaszínek a falak?” – kérdezem. Ez a szalon régen gyerekszoba volt, s mikor a gyerekek felnőttek, a helyiségnek más funkciót adott a kastély ura.
Kisiklott szerelem a 20. századból
S hogy milyenek voltak a szépek és előkelők házasságai? Arról is hallottam egy példamesét. Coburg Fülöp és Lujza belga királyi hercegnő frigye mesébe illően indult, ám 20. századi szappanoperaként ért véget. A gyönyörű Lujza a brüsszeli királyi palotából érkezett, roppant művelt hölgy volt – még magyarul is megtanult. Úgy tűnt, méltó társa lesz férjének. Viszont végzetesen beleszeretett egy elszegényedett főhadnagyba, Mattasich Gézába – sőt, egy váltóhamisítási ügybe is belekeveredett. Hogy mentsék a menthetőt, Lujzát bírói úton gyengeelméjűnek nyilvánították, és gondnokság alá helyezték, zárt intézetbe csukták. A főhadnagyot pedig hat év börtönre ítélték.
Ám mikor Mattasich kiszabadult, szíve hercegnőjét a komorna segítségével megszöktette, s Párizsba vitte. Lujzát kénytelen-kelletlen épelméjűnek nyilvánították. Fülöp herceg pedig mi mást tehetett – válópert indított.
A pénztelenség viszont tönkretette a párocska szerelmét, Lujza a válás után elszegényedett, apai örökségét nem adták ki. 1924-ben halt meg Wiesbadenben, alig néhány hónappal Mattasich halála után. A szentantali kastély nem csupán a pompát őrzi, hanem ilyen romantikus történeteket is. Hiszen az emberek régen sem voltak mások, nem éreztek másként, mint ma – s aki nagyokat érez, azzal bizony bármi megtörténhet...
Fülöp és Lujza szobája ma is árulkodó. Fülöp herceg dolgozószobájában a bútorok sötétek, a legmeghittebb darab egy apró kerek asztalka, melyet két gyermeke, Leopold és Dorottya készített neki szeretetből. Lujza hercegnő szalonja már könnyedebb tér. Finom tónusok, karlsbadi teáskészletek, kézzel hímzett függönyök árulkodnak a hercegnő kifinomult, mégis viharos életéről. Egykor olvasott, levelezett, vendégeket fogadott itt...
Milyen volt itt a női élet?
Hát, például a nők a császári szalonban zongoráztak, a teaszalonban teáztak, kávéztak és hímeztek, miközben a férfiak a játékteremben szórakoztak. (Itt láthatjuk a mai Szlovákia legnagyobb asztalát, egy 18. századi biliárdasztalt.) Mellette persze kártya-, sakk- és malomasztalok is helyet kaptak. Eleinte a nőknek nem engedték a hazárdjátékot, később viszont kaptak hozzá külön termet, sőt: sokszor ügyesebb játékosoknak bizonyultak, mint a férfiak.
A legkedveltebb táblás játék az ostábla volt, vagyis ennek francia nemesi változata, a tric-trac. A kastélyban 30-35 alkalmazott dolgozott: komornyik, házvezetőnő, inasok, szakácsok, kertészek, hajcsárok, szigorú függelmi viszonyban. A komorna közvetlenül a hölgyeket szolgálta: öltöztetett, fésült, gondozta az ékszereket, ruhákat, kísérte őket bálokra, sétákra, segített a levelezésben, bizalmi feladatokat látott el.
A bolgár cár és a siketfajdok
A nyugati folyosón rengeteg kitömött siketfajdot láthatunk. Egy cigány asszony azt jósolta Coburg Ferdinándnak, hogy abban az évben fog elhunyni, amikor nem sikerül egy példányt sem elejtenie. A trófeák mindenesetre a későbbi bolgár cár életvágyát bizonyítják. Nyolcvanhét évet élt – állítólag abban az évben pont nem lőtt siketfajdra. Szerette a természetet, s mikor már nem bírt járni, a szolgák hordozható széken cipelték a hegyekben...
Zárszó
Hát, ennyi szépséget magamba nyelvén nem igazán volt kedvem hazamenni. A kastély pompája elbódított. Megtetszett ez a másik világ – a súlyos függönyök, a csillogó parkettek, az arannyal futtatott falak fényűzése. Tréfásan odaszóltam idegenvezetőnknek, hogy maradnék, ha nem bánja. Ő mosolyogva csak ennyit mondott: Megmutatom a vendégszobát! És megmutatta. A vendégszoba egyszerűségében volt nagyszerű, 19. századi kényelemmel rendezték be.
Az ággyal szemben Viktória angol királynő képét láthatjuk, akiről egy korszakot neveztek el, s akinek édesanyja és férje is a Coburgok dinasztiájából származik. (Viktória férje Coburg Albert volt.) A báj csimborasszója számomra mégis a kék madaras hálószoba maradt, ahol a falakat és bútorokat finom pasztellárnyalatok borítják. A természet csendjét sikerült itt kalitkába zárni...
