A könyvvel a történelem folyamán többször is kegyetlenül (el)bántak, de veszélyben van ma is. A múltban nemegyszer a szerzővel együtt elégették a műveit is, vagy bizonyos könyvekből egész hegyeket tiltottak be és semmisítettek meg. Manapság másfajta dolgok fenyegetik a könyvet: az üzlet és a technika. Az üzlet számára a lényeg, hogy értékesíthető tömegterméket, bestsellert kell nyomtatni. A technika pedig a vizuális tömegkultúra elterjesztésén fáradozik. Mindkettő arra törekszik, hogy az igazán értékes könyvet kiszorítsa a piacról.
Pedig az olvasás semmivel sem pótolható élmény az ember számára. Nincs annál különlegesebb érzés, mint amikor a könyv világába lépve, saját fantáziánkra hagyatkozva építjük fel az olvasott történet díszleteit, képzeljük el a szereplőket, éljük át az izgalmakat, indulatokat, és vonjuk le magunknak a tanulságot. Semmilyen látvány- és hangeffektus nem tudja visszaadni azt a hangulatot, amelyet olvasás közben átélünk. Ezért is szomorú jelenség, hogy egyre kevesebben olvasunk, a műveltség egyre kevésbé jelent értéket.
Egy 2001-ben végzett felmérés szerint a szabadidős tevékenységek sorában az olvasás jelentősége az első helyről a huszadikra esett vissza. Ezer fiatal közül átlagosan öt olvas örömmel. Ezért is indították be – először Nagy Britanniában – A Nagy Könyv (The Big Read) elnevezésű programot. A programnak köszönhetően Angliában ugrásszerűen megnőtt a könyvek iránti érdeklődés. Megtízszereződött a könyvvásárlások száma, és jelentősen megnövekedtek a könyvtári kölcsönzések. A sajtó és a közvélemény figyelme a könyvek, az irodalom felé fordult. Az angliai sikerhez hasonlóan zárult a németországi, és a magyarországi könyvolvasási mozgalom is. Az eredmény örömteli ugyan, mégis szomorú, hogy az olyan fantasztikus és magától értetődően kellemes (és hasznos!) elfoglaltságnak is reklám kell, mint az olvasás. De hát fogyasztói társadalomban élünk!
A könyvtár a gondolatok, tanulságok, életbölcsességek, a kalandok, a tudomány, a romantika, a fantázia- és mesevilág tárháza. A könyvtáros pedig a házigazda, aki igyekszik széles kínálatot nyújtani a betérőnek: megnyerni, magához édesgetni, s megtartani őt. Ennek érdekében ma már nem elegendő „csak” jó könyveket összegyűjteni. A könyvtárba program is kell, műsorok, foglalkozások, amelyek odavonzzák az olvasókat.Természetesen nemcsak ezen múlik a „siker” – hanem az olvasni szerető embereken is. És természetesen az utánpótlás – a gyermekolvasók – megszerzése is elengedhetetlenül fontos. Ebben pedig elsősorban a szülők és a pedagógusok segíthetnek.
Skóciában például a legkisebb településnek is van saját könyvtára, és a helyiek rendkívül büszkék rá. Az épületet rendben tartják, rendszeresen gondozzák, vigyáznak rá, sőt feltűnően kidíszítik. Ezenkívül természetesen sűrűn látogatják – a könyvtárba járás ott szinte presztízskérdés. Mifelénk ez a fajta büszkélkedés nem jellemző ugyan, nem minden falucskában működik könyvtár, de szerencsére vannak még helyek, ahol adnak az olvasásra, a kultúrára. Ilyen például Udvard is, ahol a nagyszerűen működő könyvtárt a környékbeli településeken is jól ismerik. A környező falvakból is sokan járnak az itt szervezett előadásokra, programokra, és sűrűn felkeresik a helyi mezőgazdasági szakiskola tanulói is.
Az udvardi könyvtárosok híresek jó munkájukról. Ezúttal afféle kerekasztal-beszélgetést tartottunk, melyen a könyvtárosokon – Slama Editen és Vadkerty Éván– kívül Gergely Júlia nyugdíjas könyvtáros és Danczi Mónika, a szomszédos Kürt könyvtárosa is részt vett. A beszélgetés főtémája természetesen a könyv és az olvasás volt.
– Könyvtárunkat a községi hivatal működteti. A munkanapokon reggel 8-tól este 6-ig tartunk nyitva – kezdi Vadkerty Éva. – Örömmel mondhatjuk, hogy hozzánk nagyon sok középiskolás jár, mert kitűnő az együttműködés a helyi mezőgazdasági szakközépiskola tanáraival. A diákok sok olyan feladatot kapnak, amely arra ösztönzi őket, hogy felkeressék a könyvtárat. Így aztán rendszeresen járnak hozzánk olvasni, jegyzetelni, fénymásoltatni, dolgozni. A mi könyvtárunkban mindennap megfordulnak a fiatalok. Általában havonta legalább egyszer szervezünk valamilyen tematikus előadást is, beszélgetést, író-olvasó találkozókat. Panaszra nincs okunk, sokan eljönnek a programjainkra, és a közönség mindig aktívan részt vesz a beszélgetésekben. Mi pedig igyekszünk olyan vonzó témákat találni, és érdekes eseményeket rendezni, amelyekre érdemesnek ítélik eljönni.
Régóta dolgozom a könyvtárban, s azt tapasztaltam, hogy az idők során észrevehetően megváltoztak az emberek olvasási szokásai – veszi át a szót Slama Edit.
– A szépirodalmat ma már sokkal kevesebben keresik, mint régebben. A legnépszerűbbek a romantikus regények, ezt követik az ismeretterjesztő könyvek, majd a pszichológiai, történelmi, földrajzi témájú kötetek, lexikonok és a meséskönyvek. Több generáció olvasási szokásainak szemtanúja lehettem. Egy időben a gyerekek legkedvesebb elfoglaltsága a lemezhallgatás volt, a földön ülve. Ma már ilyen nincs, inkább az újságokat böngészik, vagy fénymásoltatnak a könyvekből. Azelőtt az emberek inkább a szépirodalmat kedvelték. Ma már szívesebben választják a romantikus történeteket, amelyeknek olvasása közben megpihennek. Az igényesebbek pedig az ismeretterjesztő könyveket keresik. A kamaszok a híres magyar regényeket is elolvassák, hiszen kötelező olvasmány az iskolában. Az iskolások azért még kikölcsönzik a lányregényeket is. Márciusban több programot is szervezünk, minden korosztálynak. Jó jel számunkra, hogy a fiatal anyukák magukkal hozzák a kisgyermekeiket. Míg az anyuka könyveket válogat, a gyerekek játszhatnak a gyereksarokban, nézegethetik a leporellókat. A legtöbb idelátogatóval szinte bizalmas viszonyban vagyunk: elmondják gondjukat-bánatukat, mi pedig megpróbálunk segíteni, tanácsot adni – mindenkinek igénye szerint.
Balról: Vadkerty Éva, Póda Erzsébet szerkesztő, Danczi Mónika, Slama Edit és Gergely Júlia.
Szerintem a könyvtárba járást kiskorban kell elkezdeni, az alapiskola első-második évfolyamában – kapcsolódik be a beszélgetésbe Gergely Júlia nyugdíjas könyvtáros, aki húsz évig dolgozott az udvardi könyvtárban. – Ekkor kell őket rávezetni az olvasás izgalmára, hiszen ha megszeretik a könyvet, sok szép, értékes és maradandó élményben lesz részük. Szerintem az olvasást mindenképpen az anyanyelven kell kezdeni. Annak idején, amikor a könyvtárban a magyar nemzetiségű, magyar anyanyelvű gyerekek szlovák könyvet kértek tőlem, mindig a figyelmükbe ajánlottam ugyanazt a könyvet magyar nyelven is. Úgy tartom, ha a gyereket szlovák iskolába adják a szülei, tanuljon meg olvasni az anyanyelvén is. Az csak előnyére válik. Hiszen nincs a világon még egy olyan csodálatos, olyan gazdag nyelv, mint a magyar. Ezt már a híres angol tudósok is kijelentették.
Volt egy könyvtárlátogatóm, aki Pozsonyból járt hozzánk, s több nyelven is olvasott. Ő is azt mondta nekem, hogy egyik nyelv sem tudja olyan gazdagon körülírni a jelenségeket, mint a magyar. Egy kis könyvtárlátogatóm, aki szintén szlovák iskolába járt, de kezébe adtam a magyar könyvet is, évek múltán, amikor már tanítónő volt a szlovák iskolában, megköszönte nekem, hogy megtanítottam magyarul olvasni. Az én koromban még nem volt ilyen televíziós világ. A könyvtárban sokat beszélgettünk. Nem pár szót sietve, hanem ráérősen. És a legkülönbözőbb témákról: sokszor családi vagy intim dolgokról is. Szinte baráti volt a viszonyunk. Ma is úgy tartom, a könyv jobb, mint a film, hiszen az ember képzelőereje határtalan, míg a filmben a látvány korlátozott. S nem kéne állandóan csak a munkával foglalkozni, a kikapcsolódás, önművelés is fontos. Nem szabad elfelejteni, hogy a művészet teszi szebbé az életet.
Danczi Mónika a szomszédos faluban, Kürtön dolgozik kultúrfelelősként, és ő az ottani könyvtár vezetője is. Énekkart is vezet, mellyel minden jelentősebb környékbeli eseményen fellépnek. Gyakran meghívják őt az udvardi könyvtár rendezvényeire is – az egyes programokat stílusosan az ő énekszámaikkal nyitják meg és fejezik be. Mónika imád énekelni (tiszta, csengő hangját szerkesztőségünk tagjai is már nemegyszer megcsodálhatták). Azt mondja, akkor könnyű énekelni, ha tárt szívvel fogadja a dalokat a közönség. S nincs szebb, mint amikor az emberek szemében látni, hogy értik, érzik a dalt, örömöt szereztünk neki.
Van egy mondás, miszerint a zsák megtalálja a foltját, de ezt most jó értelemben mondom, mert minket a szakma hozott össze – mondja Danczi Mónika, aki gyakori vendég az udvardi könyvtárban. – Mint könyvtárosok módszertani összejövetelekre, továbbképzésekre járunk, így ismerkedtünk meg. Talán, mert az őszinte emberek, mint mi, mindig megtalálják egymást. Szeretünk együtt dolgozni, igyekszünk mindent megtenni a közös jó érdekében.
Innen mindig feltöltődve távozom én is. S mik az én tapasztalataim mint könyvtárosnak? Az emberek ma már ritkábban veszik kézbe szórakozás végett a könyvet, hiszen ott a tévé, videó, DVD. Ha pedig mégis az olvasás mellett döntenek, inkább a könnyebb műfajt keresik. Az igényesebb olvasmányok felé azok nyúlnak, akik szükségét érzik az önművelésnek. Holott az olvasás varázsát semmivel sem lehet helyettesíteni: ezt a tapasztalatot semmilyen más szórakoztató eszköz nem képes nyújtani. Ahogy például az élő zene varázsa sem helyettesíthető. Munkám során azt tapasztaltam, hogy a mai ember inkább megvásárolja a könyvet, mint kölcsönzi.
Régebben jobban ráértek leülni és olvasni. Ma már talán úgy érzik, a könyvtárban sürgetve vannak, hiszen időre vissza kell vinni a könyvet, ezért inkább megveszik maguknak. Felteszik a polcra azzal, hogy majd alkalomadtán elolvassák. Pedig a könyvtár egy olyan hely, ahol csönd van, s így az ember elgondolkodhat, befelé fordulhat. A könyvtáros feladata pedig az, hogy segítsen a választásban. Tudnia kell a megfelelő könyvet ajánlania, éppen ezért egy bizonyos szinten ismernie kell az idelátogató ízlésvilágát, lelki beállítottságát.
Póda Erzsébet
Fotó: Dömötör Ede
A Nagy Könyv
Talán mindenki emlékszik a tavaly márciustól decemberig Magyarországon lezajlott programra A Nagy Könyvre, melynek célja az volt, hogy az olvasás újra népszerű legyen. 2005-ben háromnegyed évig a könyv és az olvasás kapta a főszerepet tévében, rádióban, interneten egyaránt. A kedvenc olvasmányra szavazni lehetett a könyvesboltokban, iskolákban, könyvtárakban, művelődési intézményekben, szórakozóhelyeken. Először egy százas népszerűségi lista összeállításáról döntött a közönség. A száz legjobb magyarországi és külföldi könyv jegyzéke után ismét szavazásra került sor: a legjobb tizenkettőre kellett voksolni. A szavazást természetesen a lehető legkülönbözőbb könyvvel kapcsolatos rendezvények kísérték hónapokon keresztül. A kampány alatt látványosan megnövekedett a könyv, az olvasás iránti érdeklődést. A végső „versenyben” maradt tizenkét könyv közül Magyarországon Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye vitte el a pálmát. Dobogóra került még Szabó Magda Abigél és Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című könyve.
Dr. Nagy Attila, az Országos Széchényi Könyvtár olvasáskutatási osztályának vezetője szerint ma már nem az a legfőbb gond, hogy nem olvasnak eleget a fiatalok. Inkább az, hogy sokan nem tudnak olvasni. Sajnos, világszerte ijesztően romlik a felnövekvő nemzedékek olvasási és szövegértési képessége. Mára Amerikában a lakosság 20 százaléka funkcionális analfabétának tekinthető, vagyis az amerikaiak egyötöde, bár ismeri a betűket, nem tud és nem is szokott rendszeresen olvasni. Ez az arány Magyarországon mindössze 5 százalék, ennyien vannak, akik még újságot sem vesznek a kezükbe. 35 százalék körülire tehető azoknak a száma, akik könyveket egyáltalán nem olvasnak; de még riasztóbb, hogy a könyveket olvasó 60 százaléknak is csaknem a harmada kizárólag a ponyvairodalmat lapozza, csak a soft-horror és a soft-pornó kelti fel az érdeklődését.
–hda–
- Az USA-ban a lakosok naponta átlagosan négy órán át nézik a tévét, tehát egy hatvanöt éves ember az élete során kilenc éven keresztül nézi a tévét.
- Vacsora alatt az emberek 65 %-a néz tévét.
- Naponta hatmillió videokazettát – és hárommillió könyvet kölcsönöznek.
- Az emberek 49 %-a állítja, hogy túl sokat néz tévét.
- Az átlag szülő hetente 38,5 percen át folytat értelmes beszélgetés gyermekeivel, miközben a gyerekek hetente 1680 percen át nézik a tévét.
- Egy átlagos gyerek évente 20 000 félperces hirdetést lát a tévében.
- Az átlagos amerikai gyerek az elemi iskola befejezéséig 8000 gyilkosságot látott a tévében.
Mi az a (v)idiotizmus?
Röviden így nevezzük azt a jelenséget, hogy az emberek egyre többet ülnek a televízió és a számítógép előtt. Ez különösen veszélyes a gyerekekre. A felmérések alapján egy átlagos gyerek tulajdonképpen minden szabadidejét filmek nézésével tölti. (Az iskola, a különórák, az alvás, illetve a közlekedés mellett.) S míg a mesehallgatás jól előkészíti az olvasást, a tévénézés pontosan ellenkezőleg hat. A legtöbb rajzfilmben már nem is nagyon beszélnek a figurák, csupán zörejeket, bummokat és placcsokat hallhatunk. Hasonlóan hatnak a számítógépes játékok. Az ezeken felnőtt gyerekek arról beszélnek, hogy a „kivégzősdit” szeretik a legjobban, és a „gémóver” azt jelzi, hogy mindenki meghalt – míg rákérdeznek arra, hogy a „valóság” szó mit jelent.
Z. Németh István, író, publicista
Sajnos azt, hogy a gyerekek egyáltalán nem, vagy csak nagyon keveset olvasnak – pedagógus lévén – naponta tapasztalom. Hihetetlen, de a mai kilenctíz éves gyermekek házikönyvtárában egyáltalán nincsenek meg olyan könyvek, mint például a 77 magyar népmese, Andersen legszebb meséi vagy a Kincskereső kisködmön. Már régen nem az a kérdés, hogy mit olvasnak az emberek, hanem az, hogy olvasnak-e egyáltalán. A kutatók szerint roppant bonyolult kérdés, hogy miért esett vissza oly mértékben az olvasási kedv. Sokan a televízót és a számítógépet (is) okolják emiatt, mondván, hogy elvonja a gyerekeket. Itt azonban megkerülhetetlen a felelősség kérdése: a szülőké, a pedagógusoké és az egész társadalomé. A társadalomé abban, hogy milyen értékrendet állít a felnövekvő nemzedékek elé. Ha a műveltség nem érték, akkor hiába várjuk, hogy a gyermekek olvasással töltsék az idejüket. A szülők túlnyomó többsége nem fogja biztatni a gyermekét, hogy olvasson minél többet, mert akkor majd jobban boldogul a szüleinél. Ezért többszörös felelősség hárul a pedagógusokra. Nekik nemcsak a hagyományos értékeket kell közvetíteniük, az olvasást is meg kell szerettetniük a tanulókkal.
–hda–
