A Felvidéken természetes, hogy karácsonykor ostya kerül az asztalra. Sokféle szokás kötődik hozzá: van, ahol mézzel és dióval, máshol csak pusztán rágcsálják, sőt, sok családban mai napig szertartásszerűen tördelik meg a fa alatt.
Karácsony előtt a gyermekek levelet írnak a Jézuskának. Persze mi, szülők is elolvasunk, így próbáljuk eltalálni, mire vágyik a gyermekünk a legjobban. Riportunkban a legilletékesebbeket kértük meg, árulják el szívük féltve őrzött titkát.
Afelől érdeklődtünk Bogár Juliannától, hogy hogyan készült fel a családja karácsony szent ünnepére, hogyan élték meg ezeket a gyerek és felnőtt számára örömteli napokat.
A nők döntő többsége előbb vagy utóbb dönteni kényszerül: család vagy karrier, harminc előtt vagy harmincon túl. A választás fontosságáról, gyermekvállalásról, a munka világáról (és benne a nő helyéről) a dióspatonyi Bernáth Szilviával beszélgettünk.
Ne félj, mesélj! Ugye, ismerős? Mint a mellette lévő kép is. Egy arc, amely bizalmat kelt az emberben. Ha úgy adódna, neki meg mernénk írni, el tudnánk mondani egy kávé mellett, mi az, ami fáj.
Nincs két egyforma gyerek – szoktuk mondogatni. De nemcsak a gyerekek különböznek egymástól, hanem a családok is. Mindnyájan kicsit másképpen csináljuk...
Manapság nem ritka, hogy a fiatal felnőtt még akkor is a szüleinél lakik, ha már befejezte az iskoláit, és állása van. Mi a baj? A mai fiatalok nem akarnak felnőni?!