Törvényi szabályozás szerint gyerekotthon helyett nevelőszülőkhöz kerülnek azok a gyerekek, akiket nem az igazi szüleik nevelnek. Mit jelent ez?

Háromféle szülő létezik: a biológiai, azaz vér szerinti édesanya és édesapa; aztán a szülő helyébe lépő örökbe fogadó vagy nevelőszülő, valamint a gyerekről általában ideiglenesen gondoskodó hivatásos nevelőszülő. A gyermeknek fejlődéséhez megfelelő táplálékra, biztonságra és szeretetre van szüksége. Ha ezt a vér szerinti szülő nem képes neki megadni, régebben a kicsi gyermekotthonba került. Az európai uniós szabályozás szerint ma a gyerekek (6 éves korig) hivatásos nevelőszülőkhöz kerülnek! Mint mindennek, ennek is van előnye és hátránya. Még mielőtt rémképeket látnánk modern Twist Olivérekről és megkínzott Csörékről, járjunk utána, mi jót és mi újat hozhat az „árva” gyerekek életébe a hivatásos nevelőcsalád.

kik-a-neveloszulok-kezdo.jpg
(Kép forrása: theatlantic.com)

Bárkiből nem lehet hivatásos nevelőszülő, a jelöltnek számos kívánalomnak kell megfelelnie. Alapvető követelmény például az érettségi bizonyítvány. A profi nevelőszülőknek tehát teljes középfokú végzettséggel kell rendelkezniük, és nem szerepelhetnek a bűnügyi nyilvántartásban. Az érdeklődők a munkahivatalban jelentkezhetnek! Ezután – a törvény értelmében – hatvanórás (pedagógiai végzettségűek esetében negyvenórás) továbbképzésen vesznek részt. A végzettséget oklevél igazolja.

A profi nevelőszülők rendszeresen tartják a kapcsolatot a koordinációs központtal, és mindvégig számíthatnak segítségre. Nem elegendő „intellektuálisan” megfelelni a követelményeknek, testileg és lelkileg is felkészültnek kell lenniük. Ez a munka ugyanis – a gyermeknevelés általában – pszichikailag is igénybe veszi az embert. Hivatásos nevelőszülő lehet egyetlen szülő, és lehetnek házastársak is. Ha a másik házastárs nem akar hivatásos nevelőszülő lenni, de beleegyezik, hogy élete párja ilyesmivel foglalkozzon, akkor neki elég részt vennie egy rövid felkészítésen. Ha a másik fél egyáltalán nem fogadja el a gyerekeket, akkor persze nincs értelme belekezdeni.

Nem elég meggyőzni a házastársat, egyúttal a szélesebb családot is meg kell kérdezni, hogy mit szólnak a család gyarapodásához. Furcsa ugyanis, ha a családi ünnepekre mindig csak a vér szerinti családtagokat hívják meg – és a nevelt gyerekeket kirekesztik a család életéből (nem vehetnek részt a születésnapi vacsorákon, a lakodalmakon vagy akár a családi disznóölésen).

A hivatásos nevelőszülő nem hagyományos nevelőszülő!

Ő a gyermekotthon alkalmazottja, aki a saját családjában – a saját lakásában vagy szolgálati lakásban – neveli a rábízott gyermekeket. Amennyiben a gyermekek még kicsik, a lehető legrövidebb ideig vannak nála. Mindenképpen az a cél, hogy a gyerekek minél előbb saját családba kerüljenek: örökbe fogadják őket, vagy hagyományos nevelőszülőknél nyerjenek elhelyezést. Ha a gyermekek már nagyobbak – és ők maguk is ragaszkodnak hozzá –, akkor felnőttkorukig maradhatnak a hivatásos nevelőszülőnél. Nem irigylésre méltó a hivatásos nevelőszülők helyzete. Gondoskodnak egy pici emberkéről, aki velük osztja meg első mosolyát, nekik kezd el gagyogni, miközben tudják, hogy előbb vagy utóbb, de el kell válniuk egymástól.

Bármennyire is profi a nevelőszülő (és az érzéseit háttérbe szorítja), nem tarthatja magát teljesen távol a gyermektől, mert szeretet nélkül nem lehet gyereket nevelni! Meg kell tanulnia együtt élni az elválás gondolatával, és a megfelelő rekeszbe elzárni a hevesebb ragaszkodást... Ez az egyik legnehezebb feladat: átadni a csöppséget a másik, a végleges családnak. Az első gyermek átadása általában mindig traumát okoz a profi nevelőszülőnek. Itt sokat segíthet a koordinációs központ: az ő közvetítésükkel a hivatásos nevelőszülők gyakran később is tartják a kapcsolatot a „gyerekükkel”. Így könnyebben kiegyeznek a helyzettel a hagyományos nevelőszülők és az örökbe fogadó szülők is, hiszen tudatosítják, hogy gyermekük a nevelőszülőknek köszönhetően fejlődött ilyen szépen.

elofizetes_uj_no_149.png

Látogatás a gyermekotthonban

A dunaszerdahelyi Nefelejcs utcai gyermekotthonigazgatónője, Katarína Výbochová kérdésünkre elmondta, hogy a Nagyszombati kerületben két olyan intézmény van, amelyik mellett a hivatásos nevelőszülőkkel foglalkozó koordinációs központ működik. Az egyik Nagyszombatban, a másik Dunaszerdahelyen. A központokat – pályázatok útján – az Európai Szociális Alap támogatja. A központnak segítő, támogató és egyúttal ellenőrző szerepe is van, tehát kizárt, hogy új Árvácskák kerüljenek ki a rendszerből. Jelenleg a gyermekotthon 23 gyermeke él 14 hivatásos nevelőszülőnél. A legidősebb tizenhat éves, a legfiatalabb egy hónapos.

– Ha a férj és a feleség is profi nevelőszülő, akkor akár hat gyereket is nevelhetnek egy háztartásban. Ez azért kicsit soknak hangzik, főként, ha azt is számítjuk, hogy rendszerint van már legalább egy saját gyermekük.

– Mi eddig legfeljebb három csecsemőt adtunk egy családhoz, de kettő is éppen elég munkát ad a családnak. A gyermekotthon rendelkezik ikerkocsikkal, tehát két pici szállítása ezzel megoldható. Két apróság esetében jut elegendő idő az ellátásukra is. Egy nevelőszülő maximum 3 gyermeket nevelhet.

– A gyerekek ki-be járkálnak a gyermekotthonba, ha a hivatásos nevelőszülő szabadságol?

– A nevelőszülők rendszerint akkor szabadságolnak, amikor a kicsik „végleges családba” kerülnek tőlük. Ilyenkor pihennek kicsit, felkészülnek az újabb nagy feladatra, hogy ismét gyerekeket neveljenek, lássanak el. A dunaszerdahelyi gyermekotthon csecsemőket, tipegőket nem tud fogadni. Előfordult már, hogy a profi nevelőszülő megbetegedett, és egy ideig nem tudta ellátni a rábízott picit. Nálunk ilyenkor a kicsi egy másik hivatásos nevelőszülőhöz kerül. Ezért is jó a koordinációs központ: segít probléma esetén.

A nagyobb gyerekek a gyerekotthonban töltik a nyári szünidő egy részét. Hivatásos nevelőszüleik ugyanis ilyenkor szabadságolnak.

– Azokat a vér szerinti szülőket, akik rendszeresen tartják a kapcsolatot a gyermekükkel, megkérdezik arról, milyen nyelven neveljék a gyermeket?

– A profi nevelőcsaládokban a Dunaszerdahelyi járásban többnyire magyarul és szlovákul is beszélnek. A biológiai szülőnek joga van meghatározni, milyen nyelvű óvodába, majd iskolába járjon a gyermeke. Egyedül az örökbe fogadható gyermekek esetében nem kérdezik meg a szülőt, hiszen ő lemondott a szülői jogairól. Ilyenkor az örökbe fogadó család nyelve dönti el, milyen anyanyelvű lesz a gyerek. Ez nem okozhat gondot, hiszen a családban tanul meg beszélni. Kerülhet magyar származású kicsi szlovák családba, és szlovák anya gyermeke magyar családba, ahol szeretik, elfogadják.

– Sokan úgy tudják, hogy ma a gyermekotthonokban főként olyan gyerekek vannak, akiknek élnek a szülei.

– Sajnos, sokan árvák és félárvák. Sokszor az életben maradt szülő pszichés beteg, fizikailag beteg, értelmi sérült vagy éppen börtönbüntetését tölti. Az árván, félárván maradt gyerekeink közül sokan idősebbek már. A testvéreket semmiképpen sem szabad elválasztani, mert ez lelki törést okozhat náluk. Ha csak egyetlen hat év alatti gyerek van köztük, akkor az a legjobb megoldás, ha mindannyian a gyermekotthonban maradnak. A cél, hogy később visszakerüljenek a vér szerinti családjukba. Régen az árvákat a családtagok vették magukhoz. Most gyakran szégyellik a kisiklott életű családtagot, ezért annak gyermekeit is elutasítják.

kik-a-neveloszulok-belso-piros.jpg(Kép forrása: theatlantic.com)

– Mi újat tudnak mondani az örökbefogadásról?

– Csak azokat a gyerekeket lehet örökbe fogadni, akikről a vér szerinti szülő lemondott. A csecsemőotthonokban, majd gyermekotthonokban nevelkedő gyerekekre jellemző, hogy minden látogatóhoz odamennek, mindenkit megölelgetnek abban a reményben, hátha hazaviszik őket... Ragaszkodással nem a szeretetüket nyilvánítják ki, hanem a szeretetéhségüket. Sokan egész életükben nem kapnak igazi szülői szeretetet, mert bármennyire szeretik is őket az otthon nevelői, nem csak őket szeretik egyedül. A nevelők az egész csoportot szeretik, az ő szeretetük mindenkinek szól.

– Az otthon – jellegénél fogva – nem lehet olyan, mint egy család: nem nyújthatja a család melegét, intimitását, egyedülvalóságát. Ezért szerencsésebb, ha a gyermeket már eleve családból, profi nevelőszülőtől fogadják örökbe. Bizonyított tény, hogy azok a gyerekek, akik kicsi koruktól csak egy-két felnőttel vannak szoros kapcsolatban, testileg és lelkileg is jobban fejlődnek, mint azok, akiket többen látnak el. (Legyenek bár a nevelőik bármilyen jó pedagógusok és szakemberek.)

– Van-e jövője a gyermekotthonoknak?

– Biztosan van jövője a hagyományos gyermekotthonnak is! Gyakran kerülnek hozzánk 15-17 éves kamaszok, akik már nem szeretnének új családot. Sokszor előfordul, hogy gondok vannak a viselkedésükkel, s ezeket a gondokat később mi itt a gyermekotthonban jobban tudjuk kezelni. (Ha nagyon nagy a probléma, akkor a kamaszok reedukációs központba kerülnek.) Nálunk a kamaszok szolidárisak egymással, nagy köztük az összetartás. Az is előfordulhat, hogy a nevelőszülőtől visszakerül a kamasz a gyermekotthonba.

Mielőtt még elítélnénk a nevelőszülőt, gondoljunk csak bele a helyzetébe: a nap huszonnégy órájában egy olyan gyerekkel él együtt, aki nem csupán magának okoz gondokat, de az egész családnak is megnehezíti az életét.

– A gyermekotthonban a dolgozók váltják egymást. Itt nincs 24 órás szolgálat, a nevelők hazamennek, kikapcsolódhatnak. A nevelőszülő viszont együtt él a gyermekkel. A nevelt gyerekek kamaszkorban gyakran rádöbbennek, hogy másak, mint a többiek, hogy a vér szerinti szüleiknek nem kellettek, elutasították őket – s ez agressziót vált ki belőlük. A kamaszkor a vér szerinti gyermekkel is válságos lehet. De nem csupán a gyermek viselkedése okozhat gondot, volt már rá példa, hogy a nevelőszülő került olyan helyzetbe, hogy nem vállalhatta tovább a nevelést.

– Tévhit, hogy az intézetiek kikerülnek az utcára...

– Tévhit. Tizennyolc éves korukban nem kerülnek az utcára a fiatalok. Egészen huszonhét éves korukig nálunk maradhatnak. Huszonöt éves korukig az állam támogatja őket, addig tanulhatnak is. Huszonöt éves kor felett már nem jár nekik zsebpénz, étkezési hozzájárulás, és nem térítjük az útiköltségüket. Viszont, mint mondtam, huszonhét éves korukig nálunk lakhatnak. Ilyen korban rendszerint már dolgoznak. Tavaly egy huszonöt éves lány költözött el tőlünk, a legidősebb lakónk most huszonnégy éves. Csak az kerül utcára, aki elutasítja a segítő kezet!

Siposs Ildikó
Kapcsolódó írásunk 
Cookies