Ki hinné, hogy hivatali karrierünket, sőt még a házasságunkat is befolyásolja, hányadik gyerekként születtünk a családban?
Senki sem választhatja meg, hányadik gyerekként jön világra. Sajnos, éppen ez a sorrend lehet később nagy hatással személyiségünk fejlődésére, elért sikereinkre, életünk alakulására. Tapasztalatból tudjuk, hogy a legidősebb testvér mindig gondol a kisebbekre, megosztja velük mindenét. Ezzel szemben az egyetlenkék csak magukra gondolnak. Ha például olyan pechünk van, hogy egyetlenke lesz a férjünk, készüljünk fel arra, hogy ha torkosságot vásárol, automatikusan csak magának vesz – rólunk megfeledkezik.
A huszonkilenc éves Tímea is észrevette a különbséget két kislánya között:
– Az egyik hatéves, a másik öt, és hamarosan megszületik harmadik gyermekünk is. Luca, a legidősebb már most is szuverénül viselkedik. Nyugodtan ott hagyhatnám a szupermarketben, megvenné, amit akar, nem esne kétségbe. Linda egészen más. Azt szereti, ha védelmezik, babusgatják, és hangosan tiltakozik, ha valami nem az ő kedve szerint történik. Máris lelkifurdalással tölt el, hogy ki kell mozdítanom a „legkisebb” pozíciójából – mondja Tímea.
Lelkiismeretesek és gondoskodók
Először Alfred Adler osztrák pszichológus mutatott rá a születési sorrend fontosságára. Az ő elméletére támaszkodik korunk egyik legjelentősebb családpszichológusa, Michael Grose. „Születésünk percétől folyik a harc a családon belüli értékes pozíciókért: szüleink szeretetéért, a velünk töltött időért, a gondoskodásért” – mondja.
A korábbi évszázadokban az elsőszülöttnek sokkal nagyobb esélye volt az életben maradásra, mint a többi gyereknek. Az első gyerek születését nagy várakozás előzi meg, ünnepet jelent a családban az első önállóan megtett lépés, az első kimondott szó… Nem csoda, ha ezekből a gyerekekből később sikeres, küzdeni tudó és akaró, törekvő ember lesz. Sok közöttük a jogász, a hadvezér, a népek vezetője.
Az elsőszülöttek egyetlen hátránya az, hogy meg kell tapasztalniuk azt az érzést, milyen az, amikor testvérük születésekor szüleik szívében az első helyről a másodikra szorulnak vissza – s meg kell tanulniuk osztozkodni a figyelmen, gondoskodáson. Ebből kifolyólag sok elsőszülöttből bizonytalan, szorongó, olykor féltékenykedő felnőtt válik.
A harmincöt éves Blankát az összes felsorolt jelző jellemzi. Már kiskorában is olyan volt, mint egy felnőtt.
– Van egy öcsém és egy húgom. Mindig sokkal rosszabbak voltak, mint én. Amikor sikerült felmérgesíteniük, például szétdobálták a holmimat, kirobbantam. Valószínűleg úgy értelmeztem ezt, mint lázadást a személyem ellen – magyarázza. Az elsőszülöttek másik tipikus tulajdonsága az óvatosság és a kockázat kerülése. Kevéssé valószínű, hogy utazgatni fognak, esetleg nagyobb fizikai vagy vakmerő erőpróbának teszik ki magukat. Ez jellemző Blankára is. Öccse hatalmas motorkerékpáron száguldozik, Blanka legnagyobb kalandja egy vihar volt, amelyet franciaországi szabadságán élt át.
Ambiciózus természetük miatt az egykéket is az elsőszülöttekhez szokták hasonlítani. Az egykéknek azonban sosem kellett harcolniuk a szülők kizárólagos szeretetéért. Ezért egy kicsit távol állnak a való élettől. Az egykéket érett és visszafogott személynek tartják, akik kivételes bánásmódot várnak el másoktól.
Alkalmazkodók és lazák
Darwin elmélete szerint a középső gyerekek helyzete a legrosszabb, mert se nem olyan becsesek és ügyesek, mint az elsőszülöttek, se nem olyan védtelenek és agyonkényeztetettek, mint a legkisebbek. A középső gyerekek előnye az, hogy kitűnően alkalmazkodnak, van bennük közösségi érzék, tudnak kompromisszumot kötni és barátkozni. „A középső gyerekek általában lazábbak” – jellemzi őket Michael Grose.
Gabi meséli: – Mindig a nővérem árnyékában éltem, és a szüleim keresztülnéztek rajtam, ha a húgom érdeke úgy kívánta. A családban mellőzöttnek éreztem magam, azért a családon kívül kerestem kapcsolatokat.
Ebből kifolyólag Gabriella kitűnő diplomáciai érzékkel rendelkezik.
– Mint középső gyermeknek mindig békebírónak kellett lennem. Ezt a tulajdonságomat a mai napig gyakorolom. Nagyon bele tudom élni magam mások helyzetébe.
A család legkisebb gyermekei azok, akik megkérdőjelezik az uralkodó szabályokat, és lázadoznak. Az utolsónak született gyerekek sokszor egészen más pályát választanak, mint a nagyobb testvérek, hogy elkerüljék a versengést és az összehasonlítást. A családban a „kicsi” szerepe az övék, felnőttkorukban is gyakran elvárják, hogy mások viseljék a felelősséget. „A legkisebb gyerekek nem tartoznak azok közé, akik másoknak önszántukból segítenek – mondja Michael Grose. – Inkább ők várják el, hogy mások segítsenek nekik.” Sokkal többet megengedhetnek maguknak a szülőkkel szemben, mint az idősebbek, általában ők a legnyersebbek a serdülés nehéz időszakában. A legkisebb lányok a konyhában sem szeretnek forgolódni…
A sorrendet nem tudjuk befolyásolni, a végeredményt annál inkább A születési sorrend előnyein és hátrányain változtathatnak egyéb tényezők: a temperamentum, a nem, de még a korkülönbség is.
„Az egynemű gyerekek között a versengés sokkal erősebb, mint a különneműek között. A hasonló korú fiúk esetében óriási a rivalizálás – minél kisebb a korkülönbség, annál nagyobb. Ha viszont a korkülönbség több mint öt év, akkor a testvéri marakodás már enyhébb” – állítja Michael Grose.
Ha az elsőszülött fiú után lány születik, könnyen elhódíthatja az elsőszülött pozícióját, mert ő az első lány a családban. Jellemében egyesülhetnek az elsőszülött és a legkisebb gyerek tulajdonságai.
A születési sorrend és a gyermek neme nemcsak a személyiséget határozza meg, hanem a partnerválasztásban is érezteti hatását. A legidősebbnek született lány általában gondoskodó, felelősségteljes, anyáskodó típus. Más szemlélettel lép ki az életbe, mint a legkisebb lány, aki hozzászokott, hogy mind a nők, mind a férfiak kényeztetik.
A helyezés változásai
Minden gyerek más helyet foglal el a családban, s ehhez kellene alkalmazkodni a nevelésben is. Az elsőszülöttek nagyobb felelősségét privilégiumokkal kell ellensúlyozni, a legkisebb esetében vigyázni kell a túlzott kényeztetéssel. Minden következő gyerek születése változtathat a sorrenden és a szerepeken. A szülőknek fel kell készíteniük gyermekeiket az új családtag érkezésére. Beszélgetniük kell a születendő kisbabáról, a nagyobb gyerekek félelmeiről és arról is, hogyan várta a család a korábban született gyerekek érkezését. Ezekkel a beszélgetésekkel a gyerekek megtanulják a „testvérszerepet”, örömmel fogják várni a kistestvért, és nem érzik veszélyben a saját pozíciójukat.
A születési sorrend befolyásolja életünket, de nem végérvényesen. A családban elsajátítjuk azokat a stratégiákat, amelyek segítségünkre vannak a hátrányok kiküszöbölésében. A küzdelem megtanít bennünket arra, hogy jobban megismerjük magunkat, a szüleinket és testvéreinket, és egyszer majd saját gyerekeinket is.
