Ha sportolás vagy kerti munka közben baleset ér, a sebet ellátó orvos egyik kérdése biztosan az lesz: mikor kapott tetanusz elleni oltást?
A tetanusz, azaz merevgörcs súlyos fertőző betegség. Kórokozója egy ún. spórás baktérium, ami azt jelenti, hogy a baktérium a számára kedvezőtlen életfeltételeket betokozódva, azaz spóra állapotban képes átvészelni. Ha újra „kedvező” helyre kerül, a spóra életre kel és többek közt mérget termel. Tulajdonképpen e nagyon erős méreg jelenti az életveszélyt.
A méreg ugyanis, ha a vérkeringéssel eljut az idegrendszerbe, ott szorosan az idegekhez kötődik és azok fokozott ingerlékenységét okozza. E felfokozott ingerlékenység az alapja a betegségnek nevet adó tüneteknek is. A legelső tünet a rágóizmokban jelentkezik: fájdalmas feszülés, majd állkapocsmerevség, ún. szájzár alakul ki – a beteg nem tudja kinyitni a száját. Rövidesen görcsbe rándulnak az arcizmok is, ami az arcnak sajátos grimaszt ad.
S mivel a nyak és a törzsizmok is megmerevednek, a fekvő beteg teste az íjra emlékeztető ívvé formálódik, amikor is csak a tarkó és a sarkak maradnak az ágyon. Az izomfeszülés állandó, bizonyos ingerek azonban (ajtócsapódás, az ágy meglökése) fájdalmas rángógörcsös rohamot provokálnak. A légző- és gégeizmok görcse miatt a beteget a fulladás fenyegeti. A betegség kimenetele mindig bizonytalan, gyógyítása nehéz és csak az intenzív osztályon lehetséges.
Nos, e rendkívül súlyos következményű sebfertőzés miatt érdeklődik a sebet ellátó orvos a tetanusz elleni oltás időpontjáról.
A merevgörcs spórája ugyanis úgy juthat be a testbe, hogy a horzsolásba vagy a roncsolt, mélybe hatoló sebbe a spórákat tartalmazó por vagy sár kerül. A közhiedelemmel ellentétben tehát a tetanuszt nem a „rozsdás szög” által okozott seb okozza, hanem a szög által keletkezett mély sebbe bekerülő, spórákat tartalmazó por vagy egyéb szennyeződés. Szerencsére a tetanusz ellen több mint félévszázada hatásos oltóanyaggal rendelkezünk. Az alapoltást mindenki már gyermekkorában megkapja, az ún. DITEPE hármasoltással, amikor is a tetanuszon kívül a diftéria (torokgyík) és a pertusszisz (szamárköhögés) ellen is védetté válik az oltott személy.
Az évek során azonban egyrészt csökkenhet a vérben keringő, oltás által kiváltott ellenanyagok mennyisége, másrészt az öregedő szervezet is védtelenebbé, lassabban reagálóvá válik a fertőzésekkel szemben.
Ezért szükség van arra, hogy meghatározott időközönként – a merevgörcs esetében 10-12 éveként – újraoltással ismét felerősödjön a szervezet ellenanyag-termelése. Ha az ilyen, újraoltott testbe a sérüléskor tetanuszspóra kerül, az azonnal beinduló erős ellenanyag-termelés semlegesíteni tudja a tetanuszméreg hatását, és nem alakul ki a merevgörcs életet veszélyeztető állapota.
Korábban a személyazonossági igazolványunkba is bejegyezték az utolsó tetanusz elleni oltás dátumát. Sajnos, e jó szokás ma már a múlté. Csupán javasolhatjuk: az egészségbiztosító kártyánk mellé – jobb híján – egy darab papírra jegyezzük fel e dátumot, melynek alapján a sebet ellátó orvos pontosan tájékozódhat a tetanusz elleni védettségünk állapotáról.
