Az 1980-as években egy angol orvosnak, David Barkernek eszébe jutott, hogy megvizsgálja milyen testalkatú, testsúlyú felnőttekké váltak azok az újszülöttek, akik az 1920-as években a normálistól kisebb testsúllyal jöttek világra.
A sok ezer születési adat feldolgozása meglepő eredményt hozott: a születésükkor az átlagosnál kisebb súlyúak a várakozással ellentétben 50 éves korukra többnyire elhíztak, magas vérnyomásban és 2-es típusú cukorbetegségben szenvedtek.
Ma az érelmeszesedés és a szívinfarktus klasszikus rizikófaktorainak tekintik az elhízást és a 2-es típusú diabéteszt. Barker feltételezése szerint a két dolog közt lehet ok-okozati összefüggés, azaz a magzati éhezés, alultápláltság nemcsak kis magzati növekedést okoz, hanem beprogramozza a felnőttkori magas vérnyomás, cukorbetegség, elhízás megjelenését.
A programozás a genetikusok nyelvén azt jelenti, hogy ha egy bizonyos ártó tényező – esetünkben a magzati alultápláltság – a fejlődés egy kritikus időszakában jelentkezik, hosszú távú, valószínűleg élethosszig tartó hatást vált ki az emberi szervezet működésében. Az alultápláltság az ún. kortikoszteroid hormonok túlzott termelésével viszi véghez a programozást. A Barker-hipotézis tehát új fénybe helyezi a születési súly, a magzati érettség fontosságát.
Szlovákiában az élve születetteknek több mint 10 százaléka az átlagosnál kisebb súllyal jön a világra. Másképpen fogalmazva: minden tizedik magzat éhezik az anyaméhben, s ennek következtében kis testsúllyal, alultápláltan kezdi meg az életét.
Ha a Barker-hipotézis igaz – márpedig egyre több adat arra utal, hogy van benne valami –, akkor már a baba születésekor génjeibe programozottan magával hozza a felnőttkori elhízás, cukorbaj, emelkedett vérnyomás stb., azaz a metabolikus szindróma (az anyagcsere összetett „zavara“) kialakulásának esélyét.
Az esetek döntő többségében a magzati éhezés, alultápláltság megelőzhető, kivédhető. Mert mikor is éhezik a magzat az anyja méhében? Ha a kismama, ignorálva minden orvosi tanácsot, dohányzik. A cigarettafüst nikotinja ugyanis szűkíti a méh és a méhlepény ereit.
Emiatt a magzatba kerülő és az egészséges fejlődéshez, a normális születési súly eléréséhez szükséges oxigént és tápanyagokat szállító vér mennyisége alaposan lecsökken. Bizonyított tény, hogy ha az anya napi tíz cigarettánál többet szív, újszülöttje mintegy 200 grammal lesz könnyebb, mint a nem dohányzó kismama gyermeke.
Ez nemcsak koraszüléshez, de spontán vetéléshez is vezethet. E közvetlen károk mellett, Barker doktor hipotézise szerint, a felnőttkora sem lesz felhőtlen. Már ez utóbbi miatt is érdemes lemondani a dohányzásról a terhesség kezdetétől, ill. még hasznosabb lenne el sem kezdeni.
