Bizonyos szakmák esetében elvárás, hogy a nők kifestve, nőies ruhadarabokban jelenjenek meg (iIyen például a saleses, vagyis az értékesítő, a titkárnő vagy a menedzser). A marketing területén is szakmai öngyilkosságnak számít melegítőben vagy tornacipőben mutatkozni.

Németh Lívia (40) a párkányi Vadas fürdő marketingmenedzsere – emellett háromgyermekes családanya. Tanulmányait Pöstyénben szállodaipari szakon végezte. Szakmai gyakorlatát Saint Tropez-ben töltötte. Ott szembesült azzal, hogy minden kis településen működik turisztikai iroda. Közbenjárásának köszönhető, hogy Párkányban is létesült információs iroda.

nemeth-livia-szepseg-ara.jpg
Lívia szépséggel kapcsolatos kiadásait havonta 80-100 € közötti összeg fedezi.

– Mielőtt elindultam volna, azt mondtam a gyerekeimnek: „Anya elmegy a szépségről beszélni, de előtte még beindít egy mosást!“ – kezdi nevetve Lívia. – Egy nő mindig többfunkciós üzemmódban van, mindegy, hogy menedzser, szépségkirálynő vagy épp kismama.

– Mennyibe kerül a szépséged? Jársz kozmetikushoz?

– Nem járok. Gyerekkoromban nekem az volt a karácsony, mikor a szüleim elvittek magukkal a drogériába. Már akkor imádtam az illatokat, imádtam kenegetni magam. Problémás bőröm van, ezért aztán nyakig beleástam magam a bőrápolás témakörébe. Jellememből kifolyólag vásárlás előtt piackutatást végzek, hatóanyagokat elemzek, recenziókat olvasok.

– A pénztárcád bírja?

– Egyedül nevelem a három gyermekemet, akik 18, 10 és 7 évesek. Két válás van mögöttem, muszáj cezúrát húzni. A kozmetikus már luxusnak számít. Csak bőrgyógyászhoz járok, ugyanis pikkelysömörben szenvedek, most már az ízületeimet is kikezdte a betegség. Két évvel ezelőtt egy csúnya ekcémás fertőzést is sikerült összeszedni a kezemen. Pont ezért vagyok tudatos, csak minőségi krémeket használok.

– Kezdjük az arccal. Fested vagy tetováltatod a szemöldöködet?

– Tinikoromban a dús szemöldökömet divatos hajszálvékonyra szedtem. Soha többé nem nőtt vissza, most már tudom, hogy hallgatni kellett volna szüleim intelmeire. Napi szinten satírozom, mára eldöntöttem, hogy bevállalom a microblading szálazott szemöldöktetoválást.

A microblading során apró szálakat „vésnek a bőrbe“, így azok úgy festenek, mintha valódi szőrszálak lennének.

– Akkor tabu a műszempilla?

– Nem tudom elviselni magamon a művi dolgokat – a műszempilla pont ilyen. Azt szoktam mondani, hogy a Jóisten igazságos, mindenkinek adott valami szépet. Nekem például szép, dús pillákat. Évek óta a Maybelline Lash Sensational spirálját használom, elégedett vagyok vele.

– Manikűr és pedikűr?

– Csak nagy események előtt csináltatok manikűrt. A műköröm zavar a sportban, mivel hobbiszerűen kosárlabdázom. Másrészt van egy tikkem: nem bírom elviselni a lenövést. Hiába mond mást a körmös, én már négy nap után látom a lenövést, ezért inkább leszedem a műkörmöt. Pedikűrre járok, bár ebben sincs rendszeresség. Egyébként tudok ajánlani egy kitűnő alternatívát: a drogériákban beszerezhető bőrhámlasztó zoknit, ami felpuhítja az elszarusodott bőrréteget, utána a sarok és talppárnácskák babapuhák lesznek. Egyetlen hátránya, hogy mivel savakkal van átitatva, utána vagy két hétig hámlik a talpunk. Mindenestre olcsóbb, mint a pedikűr.

– Vezető beosztásban dolgozol, nagy kitettségben. Mégsem szórod felelőtlenül a pénzt.

– Mi egy városi cég vagyunk, a munkám nagy felelősséggel jár – de nem megajussokkal. Őszinte vagyok. Mindenki szeretne szép lenni, kenceficére költeni, fodrászra, kozmetikusra. Ám, aki havi 400-500 euróból él, az valószínűleg meggondolja, hogy mennyit ad ki piperére. Ezért tartom fontosnak, hogy a szépségápolásban is mutassunk alternatív megoldásokat, hogy senki ne érezze magát kirekesztve. Ezért szeretem a házi megoldásokat.

– Gyakran jársz fodrászhoz?

– Ez az egyetlen luxus, amire időt és a pénzt áldozok. Egyébként negyedévente megyek fodrászhoz. Legutóbb három órát ültem a székben, mikor a melírem készült. A melír előnye, hogy a lenövés itt nem zavaró, sőt, kifejezetten előnyös az én fazonomnál.

web-bannerek-instagram.jpg

– Mennyire része az életednek az egészséges táplálkozás?

– Tavaly nagy életközépi válságban voltam. Először is eldöntöttem, hogy lefogyok. Másodszor pedig tükörbe néztem: nem is olyan biztos, hogy ez a rövid haj jól áll nekem. 40 felett az ember előbb-utóbb meghozza ezeket a sorsszerű döntéseket: vagy elfogadja magát, vagy éppen változást akar. Nem ment könnyen az imidzsváltás. Ha egy nő annyira megváltozik, mint én – hirtelen megszabadultam 18 kg-tól, közben hajszínt váltottam –, azt a környezete nem hagyja szó nélkül. Kaptam jóindulatú megjegyzéseket, de irigy kommenteket is. Szóval, a nagy fogyásom óta életem része a sport és az egészséges táplálkozás.

– Hogy sikerült ennyit fogynod?

– Mindenből ettem, de csak keveset. Az első 5 kg-ot fél év alatt adtam le, végül teljesen kiiktattam a cukrot és a szénhidrátot. Otthon a gyerekeknek akkortájt jelentettük be, hogy elválunk. Megcsapott a változás szele, és a nagy szél mindig vihart kavar. Világéletemben dundi voltam, kis pocakkal, a három gyerek után is felszaladt pár plusz kiló... Szépen fogalmazva: a fogyást egy táplálkozási reform indította be, a sporttal csak rásegítettem. Hetente kétszer járok kosárlabdázni korosztályombeliekkel. Otthon pedig kétnaponta rendszeresen edzek. Az interneten kutakodtam megfelelő torna után, mert sem a csoportos edzést, sem az edzőtermet nem éreztem komfortosnak. Végül a saját testsúlyos torna vált be nálam. Nagyon komolyan veszem, 5-6 km-es gyorsgyalogolással, futással indítok, utána otthon fél óra intenzív torna következik.

– Mikor van időd minderre? Napi 8 órában dolgozol, ott a három gyerek...

– Plusz beszereztem egy kutyát, Picúrt. Öt órakor kezdem a tornát. Hangosan ki kellett mondanom, hogy most kicsit önző leszek, de nekem is kell az „énidő“. Attól még nem leszek rossz anya, ha magammal is foglalkozom. Ellenkezőleg: pozitívan befolyásolja a közérzetemet, kiegyensúlyozottabb vagyok, és ez mindannyiunknak jót tesz. Egyetlen dologban vagyok deficitben: keveset alszom.

– Hogy néz ki a reggeli rutinod?

– Általában fél hatkor kelek. A reggeli arctisztítás után munkára fogom a szemöldökceruzát, a szemceruzát, a spirált. Mikorra kiviszem a kutyát sétálni, már kész az alapsminkem, ami nélkül még a szemetet sem viszem le. Múltkor, a barátoknál szabadkozni kezdtem: „Ne haragudjatok, de már megmostam az arcom.“ Ők meg csak lestek, hogy miről beszélek, nem látnak semmi különbséget az „előtte“ és az „utána“ között. Ezen jót nevettünk, mert valószínű, hogy nekem a smink magabiztosságot kölcsönöz. Valahogy így vagyok összerakva.

A smink maximum 20 percet vesz igénybe, 35 éves koromban jött hozzá még a rúzs, nagyon szeretem azt is.

– Milyen termékeket használsz az arcodra?

– Hialuronsavas és C-vitaminos szérumot, mert én a szérumokban hiszek, vagyis a koncentrált hatóanyagokban. Végül egy egyszerű hidratáló krémet viszek fel. Sokáig becsülettel használtam fényvédőt, de kipattogtam tőle. A szemráncok nem zavarnak, mert azt mutatják, hogy sokat és jókedvvel nevetek. A pigmentfoltjaimat viszont nem szeretem, ezért ősszel beiktatok egy lézeres halványító kúrát.

– Milyen szépészeti beavatkozást vállalnál be?

– Nem vagyok a szépségplasztika ellensége. A koronavírus berobbanása előtt hasplasztikára készültem. Mindent megtettem a lapos has érdekében, felüléseztem reggel, este, de el kellett fogadnom, hogy már nem a régiek a kollagénrostjaim. A koronajárvány miatt halasztom a műtétet, nagy érvágás lenne most egy ekkora kiadás. Anyagi megfontolásból egyelőre a botoxnak is nemet mondtam.

– Milyen ékszereket hordasz?

– A babanyakláncomat. Egyébként nincs se gyűrűm, se fülbevalóm. Az órát viszont szeretem.

– Mi a helyzet a testékszerekkel?

– Több tetoválásom van. A hátamon a hit, a kitartás, a cél kínai írásjele van. A derekamat is három szimbólum díszíti: a majomé (kínai horoszkóp szerint a majom évében születtem), a tiszteleté és a szereteté. Mindig azt mondom, elég már a tetoválásokból, aztán azon kapom magam, hogy újabbért ácsingózom.

– Mennyi pénzt költesz a ruhatáradra?

– Egy majdnem komplett ruhatárcserén vagyok túl. A méretem 42-esről 36-38-asra csökkent, és nem volt olcsó mulatság a csere. Alapjáraton nem vagyok a „fast fashion“ híve, de a fogyás alatt sok olcsó ruhára volt szükségem, ezért kompromisszumot kötöttem.

A gardróbcsere során havi 100-150 eurót költöttem ruhákra. Júniusban aztán megálltam, hogy akkor ennyi elég is lesz. Megfogadtam, hogy ősztől csak havi 50 eurót fordítok a ruhatáram bővítésére.

– Mennyit költesz kozmetikára?

– Mivel nem egyszerre fogy el minden, havi 30 euróról beszélhetünk. Hosszú évek óta a GLAMOUR-napokon szoktam megoldani az utántöltést. Évente kétszer, tavasszal és ősszel átugrok Esztergomba, és 50 százalékos kedvezménnyel bevásárolok kozmetikából. A határzár miatt ez idén nem jött össze, a tartalékokat feléltük, így kénytelen vagyok idehaza bevásárolni. Fogom a fejemet, mert hozzászoktam a magyar kedvezményekhez.

– Megváltozott a külsőd, szinte sugárzol. Észreveszik az ügyfelek?

– Igen. Idáig szürke egér voltam, mostanra kivirultam, mint népdalban a rózsaszál. Tavasszal volt egy tárgyalásom: évekkel ezelőtt már találkoztunk az ügyféllel, de akkor nem jött össze az üzlet. Most gyakorlatilag mindenre rábólintott. Ennyire felületesek vagyunk mi, emberek, a külcsín foglyai vagyunk. Ügyfelem például nem ismert meg. Tavasszal sem kínáltam mást, mégis csak most jártam sikerrel.

– Mit mondanál még a témához végszó gyanánt?

– Hatalmas nyomás van a nőkön: legyél szuperanya, legyen tipp-topp az otthonod, de tipp-topp legyél te magad is! Legyél szőrtelen, ugyanakkor legyen dús a hajkoronád, a szemöldököd, a szempillád... Legyél szupervékony, de főzz finomakat! Legyél barna, de ne járj szoláriumba! Legyél jó nő, de még véletlenül se mű nő... Az igényeknek lehetetlenség megfelelni, s nem is kell.

Sallay Erika