Sok cikk született már arról, mit vár el a nő a férfitól. De mi a helyzet a másik oldallal? A kérdésre egyedül nem tudok válaszolni, ám a következőkben megpróbálok saját szemszögemből képet adni arról, mit is vár el egy fiatal férfi a nőtől a 21. században.
Úgy veszem észre, hogy manapság nagy dolognak számít, ha egy férfi fakanalat ragad és főzni kezd. Azt viszont szinte természetesnek vesszük, hogy az éttermi szakácsok és séfek zöme férfi. Miért meglepő, ha a férfi otthon főz?
A mai anyukák szülési tervet írnak, szoptatási tanácsadót fogadnak, jógára, gátlazító szeánszra járnak. Huszonkét évvel ezelőtt még más volt a világ: én is készültem az anyaságra, bár egyáltalán nem olyan formában, mint ahogy azt ma látni.
Az Elfújta a szél című film Vivien Leigh főszereplésével annak idején óriási siker volt. Napjainkban a történetet nem lehet filmre vinni: nem számít, hogy a könyvet nem most írták, s a korabeli viszonyokat tükrözi.
„Szeretetkönyv” – díszelgett kézzel írott betűkkel a lila fedelű könyvecske címoldalán. „Szeretném, ha te is továbbadnád, miután elolvastad. Ajándékozz meg vele valakit, aki különleges neked” – mondta a barátnőm, amikor a szülinapomon átnyújtotta a könyvet.
Sose gondoltam volna, hogy létezik egy univerzális módja a testünk elfogadásának és a gátlásaink feloldásának. Mígnem tavaly az életembe csöppent a tánc, és mindent megváltoztatott.
Bele sem gondolunk, de manapság olyan mértékben függünk a különböző technikáktól, hogy nélkülük nem csupán elveszettnek éreznénk magunkat, de kis túlzással egy világ omlana össze körülöttünk.
Mosolygok. Itt vagyunk. Otthon vagyunk. Egyelőre ezek csak nyugodt pillanatok, mert az új otthon új feladatokkal is jár, a feladatok pedig némi feszültséggel. Egyszerre félelmetes és izgalmas.
Az én fiam kisiskolát látogat, mégpedig Sárosfán. Ha csokorba kellene szedni az érveimet a kisiskola mellett, sok dolog van, ami az első helyért vetekedne...
