Elsa Sahal francia keramikus a női testet  ábrázolja néha megbotránkoztató módon. Ő is azt az álláspontot képviseli, hogy a különböző női zavarok – így az evészavaris – összefüggésben vannak azzal, hogy nők vagyunk.

Sokan az anyaság után híznak meg. A nő onnantól fogva, hogy anyává válik, folyamatosan ad magából, gondoskodik. Többé nem ő a főszereplője az élevvtének, a gyerek lesz az első, a fontos! A nő mindig csak ad, de alig kap vissza valamit.

ennyi-a-no-kezdo.jpg

Úgy tartják: a nő azért párnázza ki magát szülés után, mert így nem „ütközik” a világgal. A zsír tompít, s kövéren kevésbé fáj az ütés.

Alice Miller pszichológus a gyermekkor traumáinak hatását vizsgálta a felnőttkorra. Szerinte a gyermekkorunk egy szoba, amibe először a saját gyerekeink lépnek be – mondja Lukács Liza pszichológus. – Van, aki a saját élményei alapján úgy próbál meg jó szülő lenni, hogy „túlgondoskodik”: és a túlgondoskodó anya a folyamatos adásban kiürül.

Sok szülő félreértelmezi az „elég jó szülőség” fogalmát. Elég jó szülőnek lenni nem azt jelenti, hogy elég csak 80 százalékban gondoskodnunk a gyerekünkről.

– Elég jó szülőnek lenni azt jelenti, hogy akkor és ott segítek, amikor arra szükség van. Ehelyett ezek az anyák még a hétévesnek is kibontják a banánt. A túl sok súly, a túl sok teher pedig pluszkilók formájában is megmutatkozhat. Sok anya meséli, hogy amikor leül enni, már csak meg szeretné enni azt az ebédet vagy vacsorát. Nincs ereje odafigyelni, kalóriákat számolni: inkább megjutalmazza magát az étellel. Még akkor is, ha már jóllakott. S mivel nincs keretek között tartva az étkezés, háromszor többet is megeszik.

web-bannerek-instagram.jpg

–nagyvendégi–