Tisztelt Szerkesztőség! Pedagógus vagyok, és félek. Féltem a magam, a kollégáim, a gyermekem és a tanítványaim életét.
Bár még csak másfél évtized van mögöttem a katedrán, sok mindent megéltem már: köptek már le, csaptak a seggemre, vágtak hozzám ezt-azt.
Láttam már drog hatása alatt álló szülőt berontani az iskola folyosójára, és próbáltam már szinte önkívületi állapotban lévő diák hasába lyukat beszélni, csak nehogy kárt tegyen magában vagy egyik társában. Volt olyan, hogy inkább nem írtam be a rossz jegyet, mert féltem a következményektől.
Ezen tapasztalataim ellenére sem fordult meg bennem soha, hogy a nevezett szituációk rosszul is elsülhettek volna. Nem hittem el, hogy célkereszt eshet bármelyik pedagógusra vagy diákra. Ugyanakkor ki merem jelenteni, hogy az a kolléga, aki állítja, hogy még nem került hasonló helyzetbe, vagy nem látott agressziót megcsillanni legalább egy diák szemében a pályája során, az hazudik.
Mert nagyon sok mindennel szembesülünk a munkánk során nap mint nap. De pedagógusként csak arra van igazán hatásunk, ami az iskola falai között történik. Nem tudjuk befolyásolni azt, ami a gyermekkel otthon történik: a szülők veszekedéseit, függőségeit, kudarcaikat, melyeket az iskolára vetítenek.
Nem vagyunk hatással arra, mivel tölti a gyermek az iskolán kívüli életét – mit néz, mit hallgat, kikkel kerül kapcsolatba. Hogy kapott-e figyelmet otthon, s ha kapott, vajon negatív vagy pozitív volt-e az a figyelem. Nekem az iskola folyosóján, az osztályteremben csak a megfigyelő szerepe jut – s ha jól olvasok a gyermek által küldött jelekben, akkor jó esetben el tudom érni, hogy baj nélkül túléljük a napot. Ha nem vagyok ügyes kódfejtő, a balhét nekem kell elvinnem.
De mi van akkor, ha a kollégám volt az, aki nem jól olvasta a jeleket? Vagy jól olvasta, de a vezetőség nem kezelte megfelelően? Vagy a tanácsadó késlekedett, a gyerekvédelem nem vette komolyan? És pláne kinek a lelkén szárad, ha egy nap nem tudom a gyermeket hazavinni az iskolából?
K.
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
