A mai gyerekek rengeteg meztelenséggel találkoznak. Ruhátlan testeket látnak az óriásplakátokon, a képeslapokban és a televízióban... És otthon? Takarjuk el szégyenkezve testünket gyerekeink tekintete elől? Vajon tudjuk-e, hogy a szülő ruhátlan teste milyen hatással van rájuk?
Hédi elmesélte egyik gyerekkori élményét: „Tízéves koromban elmentünk a szüleimmel Bulgáriába, a tengerpartra. Édesanyám barátnője elvitt engem és a kisfiát a nudista strandra. Az én szüleim sohase mentek ilyen helyre. A kisfiú teste nem érdekelt, mert nekem is van egy öcsém. De micsoda sokk volt látni a szomszédasszony meztelen testét! Addig fogalmam se volt arról, milyen egy felnőtt nő puncija! Nem tudtam levenni a szememet róla. Tehát ilyen egy női test. A szobrokon és festményeken miért nem látni egyetlen szőrszálat se? Óriási zavarban voltam, mardosott a szé-gyen. Nem tudtam örülni se a napsütés-nek, se a simogató tengernek.“
Anyu, megvan a formád! A mai ötvenesek nemzedéke a hippikor-szakban nőtt fel. Minden tiltás mellett valahogy tudtuk, hogy John Lennon és Yoko Ono a földgolyó ellenkező felén meztelenül, ágyban fekve fogadják az újságírókat a világbéke győzelme érdekében. És hogy a woodstocki fesztiválon se volt kötelező az illedelmes öltözet. Azt hittük, hogy számunkra majd nem okoz gondot levetkőzni a gyerekeink előtt.
– A férjem mindig ruhátlanul járt-kelt a lakásban – mondja Zsuzsa. – De amikor én is ruha nélkül szaladtam ki a szobába, négyéves kisfiam elképedt. „Anyaaaa!” – nyögte. Eddig biztosan azt hitte, hogy második bőrként tapad rám a ruhám. Arra gondoltam, a gyereknek szüksége van arra, hogy lássa a meztelen valót – és továbbra se takartam el magam. No nem meztelenkedtem lépten-nyomon, de például egyszer, amikor strandra mentünk, egy kabint vettem ki kettőnknek, és nyugodtan nekiláttam átöltözni. A fiam akkor hatéves lehetett. Egyszer csak észrevettem, hogy vihog, ide-oda néz. Azóta nem vetkőzöm le előtte.
A meztelenség még ma is kényes kérdés, s ezen még a családon belüli neveléssel se lehet egykönnyen változtatni. Tudat alatt még bennünk él a bűn tudata, amikor az első emberpár evett a Tudás fájáról, fölfedezte meztelenségét, és betakarta magát. A meztelenség eltakarása különbözteti meg az embert az állattól. Ezért még mindig kétségek között hányódunk. Egyrészt azért, hogy a meztelenséget
természetes és magától értetődő állapotnak fogjuk fel. Másrészt azért, mert tudjuk, hogy az erotika a meztelenség gyermeke: s ezt a tiltott, izgató, fülledt kapcsot nem tudjuk feledni.
A férfiak is tanácstalanok ez ügyben. Lászlónak két serdülő lánya van, és bármikor végigmennek meztelenül a szobán. Az apa ezt egy kicsit furcsállja, és nem tudja, szóljon-e nekik, vagy ne. Hiszen ő is meg a felesége is kezdettől fogva meztelenül jártak-keltek a gyerekek előtt! (Nos, most jött el a pillanat, amikor, úgy látszik, változtatni kell a bevett szokáson.)
Erzsi is akkor kezdte tiszteletben tartani két fia magánéletét, amikor azok a serdülőkorba léptek. Addig bármikor bement a fürdőszobába, amikor a fiai zuhanyoztak. Most már nem megy be. Ösztönösen megérezte ugyanazt, amit László: a felnőtt „gyerek“ meztelensége egy más világból való intimitás...
A meztelenség őrülete
Angliában börtönbe zárják azt a szülőt, aki meztelenkedik gyerekei előtt. Az az apa, aki meztelenül mutatkozik lánygyermekei előtt, megsérti az angol erkölcsi normákat. (A társadalom sokkal gyanakvóbb a férfiakkal, mint a nőkkel szemben.) Amerikában még szigorúbban veszik ezt a szabályt, tekintve, hogy ott még a csecsemőkre is nadrágot kell adni, ha kint fürdenek a tengerparton.
Nagy-Britannia a bölcsője a Streakers nevű, nehezen felfogható mozgalomnak. A ‚streakers‘ szó illanó embert, piszok embert jelent. Ezzel a névvel illetik azokat, akik például meztelenül berohannak a futballpályára, nem kis feltűnést és felfordulást okozva ezzel. Jó szórakozás ez a közönségnek, főleg, mikor a rendőrök végighajszolják a rendzavarókat a játéktéren. Az első ilyen esetet 1974-ben jegyezték fel, és akkor tiszavirág életű divatnak tartották, de tévedtek. Legalább addig fog virágozni, amíg az ország meztelenséghez való viszonya meg nem változik...
A streaker inkább adrenalinsportnak, semmint exhibicionizmusnak számít (és szó sincs nemi kielégülésről). Nincs köze a nudizmushoz sem (ami életstílus, bizonyos elkülönített területen művelik, tehát nem szándékos provokáció). „Embernek lenni nem bűn!“ – mondta Vincent Bethell, az egyik legmegrögzöttebb streaker, akit már tizenhatszor csuktak le nyilvános meztelenkedésért. (Ő volt az első angol, aki meztelenül je-lent meg a bíróság előtt.) 2001-ben felmentő ítéletet hoztak az ügyében, és azóta mintha szűnőben volna a streaking varázsa.
Az arany középút
Pszichológusok foglalkoznak azzal, hogyan oldjuk meg ezt a kérdést szülő-gyerek viszonylatban. „Általánosságban véve a meztelenség hozzátartozik az emberhez. A gyerekeket arra kell nevelni, hogy testünk jó és hasznos. A szélsőség semmiben sem jó. Se prűdnek, túlzottan szemérmesnek, se szabadosnak és magamutogatónak nem szabad lenni. Emberi társadalomban élünk, amelynek megvannak a maga szabályai, és ezt illik tiszteletben tartani. Van viszont egy határ, ahol a szemérem már helyénvaló“ – mondja házipszichológusunk. Ha a szülők szokásai nagymértékben eltérnek a társadalmi konvencióktól, például ha otthon állandóan ruha nélkül járnak, akkor a gyerekekben nem alakul ki pontos kép arról, hogyan hat az emberekre a meztelenség. Ennek következtében összeütközésbe kerülhetnek kinti környezetükkel, mert nem fogják tudni, mikor kell felöltözniük – nem sértve a jó ízlést.
Egy kétéves kislány, akit édesanyja még mindig szoptatott, egyszer a parkban odament az anyjához, kigombolta a blúzát, és szopni akart. Az édesanya ezt természetesnek vette – az arra járók már kevésbé. A huszonöt éves Lenke azt mesélte, hogy szülei mindig meztelenül járnak nyáron a meleg panellakásban. Kiskorában a lakótelepi gyerekek rávették, hogy vetkőzzön le ő is, s ő minden gond nélkül megtette.
– Attól kezdve rengeteget gúnyoltak és zsaroltak – mondja. – Megkeserítették a gyerekkoromat. Csak akkor lett vége, amikor más lakótelepre költöztünk. Ott aztán már vigyáztam.
A normális meztelenség
Tekintsük át azokat a természetes helyzeteket, amelyeket az élet hoz magával. A futólag megpillantott meztelenség, például öltözködés közben, természetes dolog. Másrészt viszont a gyereknek tudnia kell, hogy a felnőttek nemi szerveit és a nők mellét általában el kell takarni. Semmi okunk sincs rá, hogy ellenkező nemű gyerekeink előtt ne mutatkozzunk néha-néha ruha nélkül, például olyan helyzetben, amikor a gyermeket fürdőruhába kell öltöztetni, és magunk is átöltözünk. (Annál is inkább, mert a gyereket később sokkolhatja, ha meglátja a felnőtt ruhátlan testét a maga valójában.)
A serdülőkorban már erotikus jelentése is van a meztelen testnek, ezért ekkor már óvatosabbnak kell lenni. Ahogyan Ilonka mondta: „Csak nem fogom megfosztani a fiamat a női testről alkotott illúzióitól!“ Fölösleges, hogy a gyerek hatvanéves nagyanyját (még akkor is, ha csinos) összehasonlítsa tizenhat éves barátnőivel. A pszichológus arra is figyelmezteti a szülőket, hogy tiszteletben kell tartaniuk ellenkező nemű gyermekeik szemérmességét. A serdülő lány lehetőleg ne lakjon egy szobában serdülő fiútestvérével. Az anya a lánya előtt, apa a fia előtt bátrabban levetkőzhet, hiszen egyneműek. S végül egy rövid találós kérdés. Ki mondta: „A test lemeztelenítése méltóságon aluli, és ellentmond a jó ízlésnek!“ Nem más, mint Adolf Hitler. No ugye! Tehát meztelenkedjünk csak bátran!
