A mobilszerelem – mindannyian tudjuk – igenis létezik! Talán nincs is olyan ismerősünk, aki ne lett volna már – így vagy úgy – érintett. A mobilszerelem olyan elterjedt jelenség, hogy nemcsak felmérések készültek, hanem könyvek is megjelentek a témáról.
A mobilszerelem és SMS-ezés témakörének szakismerői – ma már professzorok is foglalkoznak vele – azt mondják, hogy a mobiltelefonon küldött üzenet az elküldhető karakterek korlátozott száma miatt tömörebb, mint az élőbeszéd. Gyakran tehát pontosabban fejezi ki mondanivalónkat, mint az élőszó. Mivel a szerelemben fontos a sejtetés, az SMS jó hírvivő, mert a benne küldött szavak többféleképpen is értelmezhetőek. A címzett nem látja a küldőt, ezért szabadjára engedheti a fantáziáját, és kedve szerint fordítja le a szöveg értelmét. Tehát tetszés szerint értelmezheti – ahogy neki éppen megfelel.
A leírt szöveg ugyanis másképp „bontja ki“ a szerelmet. Az üzenetküldő nem árulja el magát metakommunikációs jelekkel (testbeszéddel, a mimikájával), tehát nagyobb a védettsége: ez pedig felszabadítóan hat rá. Bátrabban tárja fel az SMS-ben azokat az érzelmeit, gondolatait is, amelyeket egyébként – gátlásai miatt – talán soha nem mondana el. Ám az SMS nem csupán a szerelmet, a szakítást is megkönnyíti. Arctalan, ezért egyszerűbbé teszi a válást. Az SMS-ben való szakítással pszichikai energiát spórol meg az ember, mivel nem kell kínos személyes kontaktusba kerülnie a másikkal. (Ez a magatartás korábban is jellemző volt: a szerelmesek inkább megírták, mint elmondták: mindenek vége.)
De maradjunk egy kicsit a mobilszerelem elején: az elküldött üzenetek átélhetőbbé teszik a szerelmet, így romantikusabb lesz a kapcsolat. Az okostelefon mára a titkos találkák létrehozásának technikai eszközévé (is) vált. Vagyis: nem kell hosszú ideig titokban szervezkedni, hogy kapcsolatba tudjunk lépni tiltott szerelmünkkel. Elég beírni a szöveget, kicsit várni, s máris jön a válasz. (Ha nem jön, vagy a kedvesünk kikapcsolja a telefonját, az is üzenetértékű.) Létrejön tehát a kapcsolat, még ha nem is a maga fizikai valóságában.
A szerelmi szabadság határai így kitágulnak, hiszen akkor is kommunikálhatunk szerelmünkkel, amikor az éppen nem ér rá, és úgy is „találkozhatunk“, hogy senki sem tud róla, senki sem látja.
Még egy érdekesség: a mobil a családtervezést is befolyásolja!
A mobil egyre több életvezetési funkciót vesz át, s az lenne a furcsa, ha nem hatna – az érzelmekre is. Úgy is mondhatnánk: akinek nincs mobilja, az lassan kimarad a szerelemből... Bárhogy is nézzük, a házasság nem ketrec, a szerelem sem örökös valami, hanem állandóan változó minőség – nemcsak kifelé, hanem befelé nézve is. Talán nem mondunk semmi újat azzal, hogy a tartós párkapcsolat, a házasság vagy az együttélés „kiöli“ a partnerekből a romantikát. Erre utalnak azok a felmérések, melyek szerint a házasságkötés előtt a párok többsége még küldözget egymásnak szerelmes üzeneteket, de a mézeshetek elmúltával ezek száma csökken. Ezzel arányban növekszik viszont a házasságtörés határát súroló SMS-ek száma...
Az SMS-es flörtölés – még talán a jobbik eset! Mert a flört – mint a szakirodalomból tudjuk – segít kondícióban tartani a nőiességet/férfiasságot. Nagyon sokan vannak köztünk (házasok), akik üzengetnek, telefonálgatnak (mással házasoknak), de ennél tovább nem mennek, mert többre nincs szükségük. Vannak azonban, akik tényleg ugyanazon telefonon tartják a kapcsolatot a házastársukkal – és a szeretőjükkel. Éppen ezért nem árt óvatosnak lenni! Mert az SMS a leggyakrabban kétértelmű üzeneteket is tartalmaz: ugyanaz a mondat mást jelent az egyik, és mást a másik ember számára. Lehet, hogy az üzenetet valóban férjünk/feleségünk szeretője írta, de az is lehet, hogy csupán egy őszinte barát viccelődik (nagy kalamajkát okozva).
A legokosabb, ha a feleség/férj mindig rendet tart a mobiljában. Hazatérés előtt kitörli az illetlen üzeneteket, és másoknak sem ír kompromittáló SMS-t olyankor, amikor nem biztos abban, hogy a címzett biztonságban „átveheti“. Kivéve persze, ha azt akarja, hogy a társa (vagy a titkos szerető párja) igenis megtudjon olyan dolgokat, amelyekről nincs bátorsága nyíltan beszélni. Hiszen régen is előfordult, és nem ritkán, hogy egy-egy sokatmondó levelet nem a megfelelő kezek bontottak fel! (Persze sokkal egyszerűbb lenne, ha mindezt megírná – SMS-ben – a házastársának.)
Összegezve a fentieket: manapság könnyű kapcsolatot létesíteni, hiszen van egy eszközünk, amelyen át gyerekjáték az ismerkedés. Segítségével megpengethetjük az érzelmek húrjait, elsöprő szenvedélyeket élhetünk át, titkos légyottokat szervezhetünk. Csak egyvalamire nem vagyunk képesek: megismerni egymást. Mert ehhez még mindig nélkülözhetetlen a személyes kontaktus. A „virtuális kapcsolat“ csak addig izgalmas, míg kezünkben a mobil, és egymástól biztonságos távolságra vagyunk.
Testközelből minden más – nem olyan varázslatos, hiszen nem hagyatkozhatunk a fantáziánkra, mert előttünk a valós kép.
Az üzengetés semmiképp sem pótolja a mélységekbe menő beszélgetéseket, amelyek alapján reálisabban látjuk, mi az, ami a másik emberben tetszik nekünk (és mi az, ami egyáltalán nem). Ennek ellenére mégis izgalmas, különleges emberi-technikai játék az SMS... Segítségével kiélhetjük azokat az érzelmeinket, amelyek levezetése nélkül talán keserűbbek, feszültebbek, frusztráltabbak lennénk. Hiszen sokszor olyan sivárnak vagy elviselhetetlennek tűnik az élet, hogy jó dolog egy kis időre – ha csak pár percre is – a meseszép fantáziavilágba menekülni. Hogy aztán feltöltődve, felfrissülve visszatérjünk a valóságba. Talán nem is baj, ha a romantika iránti igényét ily módon próbálja kiélni az ember...
