Olvass az Új Nővel! Egyik nap hétágra süt a nap, másik nap eső veri az ablakot, vagy felhők gyülekeznek felettünk. Fura nyár. Ajánlott könyveinkkel mégis kedves és emlékezetes nyarat teremthetünk magunknak. 

A könyvek által kizökkenhetünk a mindennapokból, és új világokat fedezhetünk fel. Szerkesztőink legemlékezetesebb könyveit gyűjtöttük csokorba. Olvassátok és szeressétek a könyveket! Csak az ember olvas!

konyvajanlo-indito.jpg

Néma László A vadon (hívó) szavát ajánlja

Tizenévesen faltam a könyveket. Olvastam állva, ülve, fekve, a kertben kapálva, mosogatás közben. Csak akkor nem volt könyv a kezemben, amikor a focilabdát kergettük a placcon. Alapiskolás éveim utolsó nyarán a falusi könyvtárban leltem rá Jack London A vadon szava című regényére. Kétszer is elolvastam a könyvet. Egyszerűen nem tudtam betelni vele! Új világot nyitott meg előttem… A könyv sugallatára megértettem, mit susognak a fák a közeli „kiserdőben”, mire gondol a kutyám, mikor leveszem róla a pórázt, és eszeveszetten rohangálni kezd a réten. Még az aranymosás is megkísértett, szívesen megpróbálkoztam volna vele, de szülőfalum határában sem patak, sem folyó nem volt, csak betonmedrű kanálisok... 

Aztán eltelt majd negyven év – és újra az utamba került Buck, a szánhúzó kutya története. Az irodalmi műből filmet forgattak. Készült ugyan már néhány feldolgozás, de eddig egyik sem fogott meg. A többségét végig sem néztem, mert hiába reménykedtem, hogy hasonló katarzisban lesz részem, mint egykoron, azon a bizonyos nyáron... A mostani feldolgozás A vadon hívó szava címen fut a mozikban. A történet az aranyláz idején játszódik, a helyszín Alaszka. A film érdekessége, hogy számítógépes animáció segítségével kelnek benne életre az állatok (ez eléggé zavaró,) de a forgatási helyszín és maga a történet kárpótolja a nézőt (?!) ezért a disszonanciáért. Be kell vallanom: élveztem a feldolgozást, egy igazi családi mozit sikerült összehozni az alkotóknak. 

De azért a könyv MÁS, JOBB. Megkerestem a neten, e-könyvként letöltöttem, s újra olvasni kezdtem... Jó volt újra tizenévesnek lenni, jó volt újra hinni az élet és a természet tisztaságában. Ajánlom mindenkinek, kicsiknek és nagyoknak a filmet megnézésre, a könyvet pedig elolvasásra. Remek nyári kikapcsolódás mindkettő. 

⤊⤊⤊

2_6.jpg

⤋⤋⤋

Varga Virág és Vera

Nehéz kiválasztani azt a könyvet, amit életem könyvének nevezhetek, mert rengeteget olvasok, és minden egyes jó könyv „életem könyve”.  Ám végül jött, látott és győzött Grecsó Krisztián.

Az író (akit a Nők Lapja hasábjairól is ismerhetünk, mint szerkesztőt) minden könyvét elolvastam eddig. Éppen ezért tűkön ülve vártam a Verát! Amint megjelent, rohantam érte a könyvesboltba, mert a kiszállítást túl lassúnak éreztem... És persze nem tartott tovább az élvezet, mint egy délután és egy este – aztán csak búslakodtam, hogy egy falásra behabzsoltam a könyvet. Utána pedig azt kívántam, bárcsak el tudnám felejteni a történetet, hogy megint az újdonság erejével hasson rám, mert azóta már vagy hatszor újraolvastam, és még mindig felfedezek benne valami újat!

A könyv az 1980-as évben játszódik, főszereplője pedig egy negyedikes kislány, Vera. Az ő szemszögéből követhetjük végig, milyen az, amikor egy családban többéves titkokra derül fény... Hogyan éli át egy ekkora kislány, hogy kénytelen idő előtt felnőni? Mindehhez egy szemléletesen leírt környezet adja a hátteret (hiába, Grecsó hihetetlen atmoszférát tud teremteni). Az íróra még jellemző, hogy az igazat kerek perec az arcunkba vágja. Ez az első olyan műve, amelyikben kilép „saját magából”, és nem ő, hanem egy kislány mesél... A többi könyve főleg a saját emlékeire épül, és férfiszempontból íródik. Stílusa is könnyedebb, mint amit eddig megszoktunk. Szívből ajánlom! 

Aztán eltelt majd negyven év – és újra az utamba került Buck, a szánhúzó kutya története. Az irodalmi műből filmet forgattak. Készült ugyan már néhány feldolgozás, de eddig egyik sem fogott meg. A többségét végig sem néztem, mert hiába reménykedtem, hogy hasonló katarzisban lesz részem, mint egykoron.

Angyal Sándor: Dragomán György 

Én úgy határoztam, hogy egy írót ajánlok, s annak az írónak az összes művét. Egyszer olvastam valahol, hogy az a jó könyv, aminek az elolvasása után legszívesebben megkeresnénk az írót, és jól megpofoznánk. No nem azért, mert nem tetszett, amit olvastunk, sokkal inkább azért, mert nagyon is tetszett, és még tovább folytattuk volna...

Belőlem ilyen érzéseket vált ki Dragomán György valamennyi könyve. Először a Máglya című könyvét olvastam, és a végére érve kapott el az előbb említett „pofozós” érzés. Mondhatni, életem egyik kedvence lett azonnal, rég olvastam ilyen jót! A Máglya egy kislányról szól, aki elveszítette a szüleit, az otthonát, és nevelőotthonba került. Váratlanul felbukkanó nagymamája – akiről mit sem sejtett egészen idáig – magához veszi, hogy felnevelje. A titokzatos nagymamát furcsaságok lengik körül, boszorkányos tettei felkeltik a kislány figyelmét. Életük szövevényesen alakul, számos érdekes dolog történik velük, amit itt nem lehet (s könyvajánló lévén, nem is szabad) elmondani... Mindenesetre mire elfogytak a betűk, megrendeltem az író többi művét is. Ha könyvet kellene ajánlanom, nem tudnék, ám ha írót javasolhatok, az mindenképpen Dragomán György.

⤊⤊⤊

1_8.jpg

⤋⤋⤋

Olláry Ildikó Karafiáth Orsolya Szirén című könyvét ajánlja

Függeni és félni! 
2017-ben, amikor a regényt először a kezembe fogtam, kétszáz oldalnyi sokkoló élettörténetre számítottam. Ebben az esetben azonban kár lett volna feltevésekre hagyatkozni. Romlottságból, elfojtásból, alkoholizmusból ugyan kaptam bőven, mégsem ezzel az útravalóval tettem le a regényt. 

A főhősnő története két síkon fut a könyvben. Míg Kisanna (Anna gyermekkori alteregója) történetei egyes szám harmadik személyben íródnak, addig a tinédzser és a felnőtt Anna egyes szám első személyben szól az olvasóhoz. Kisanna gyermeki naivitással tekint a világra: bizalommal fordul az emberekhez, ám önhibáján kívül áldozattá válik. Szülei nemtörődömsége és nagyanyja ízléstelen viselkedése miatt magányosnak érzi magát. Pszichésen labilis lesz, s éppen ezért a boldogságot külső forrásban keresi: féktelen szórakozásba kezd és felszínes kapcsolatokba menekül. Bár többször történik utalás arra, hogy a felnőtt Anna tisztában van saját értékeivel – szépnek és tehetségesnek tartja magát, ám kétségei rendre felülírják józan ítélőképességét. Végül az önpusztítást választja, és kicsúszik a lába alól a talaj. 

Bár a Szirént nem nevezném életem könyvének – nekem ugyanis nincs olyanom, hogy életem könyve –, 16 év felett minden korosztálynak ajánlanám.  

A Máglya egy kislányról szól, aki elveszítette a szüleit, az otthonát, és nevelőotthonba került. Váratlanul felbukkanó nagymamája – akiről mit sem sejtett egészen idáig – magához veszi, hogy felnevelje. A titokzatos nagymamát furcsaságok lengik körül, boszorkányos tettei felkeltik a kislány figyelmét.

Darnay Krisztina ajánlata: „Élményeket gyűjts, ne tárgyakat!”

Elizabeth Gilbert Ízek, imák, szerelmek 
Igazából nagyon sokat hallottam erről a könyvről, hisz film is készült belőle. Ám a könyv más: egy önéletrajzi regény, amiben van egy kis spiritualitás is, s pont ezért aratott akkora sikert. A könyvből megtanulhatjuk, hogy bátornak kell lenni, nem szabad félni az ismeretlentől, tudni kell szeretni, és tudni kell továbblépni. A regény főszereplője egy harmincas nő. Mindene megvan, férj, álomház, tökéletes pozíció, ám ő mégsem boldog. Válása után elhatározza, hogy elmegy, és felfedezi magának a világot, mert szeretne végre rájönni: ki ő, és mit akar az élettől. Hatalmas örömmel járja be Toszkánát, majd útja Indiába, utána Indonéziába vezet. Rájön arra, hogy mindenki a boldogságot keresi, éljen bárhol a világon.

A könyv humoros, és mély érzelmeket tud kiváltani az emberekből. Mindenkinek ajánlatos elolvasni, hiszen jellemző ránk, hogy nehezen tudunk továbblépni. A könyv azért lopta be magát annyira a szívembe, mert van benne egy kis szelet Itália. Érvényes pedig, hogy aki oda utazik, az mind boldogan tér haza!   

⤊⤊⤊

3_5.jpg

⤋⤋⤋

Sallay Erika Zabhegyezője...

Egy könyv a kamaszokról kamaszoknak: a Zabhegyező (vagy ahogy újabban nevezik: Rozsban a fogó) kamaszkorom legmeghatározóbb regénye volt. Hatására szerettem bele a könyvekbe. J. D. Salinger története a kamaszlélek hiteles rajza. 

Főhőse Holden Caufield, egy tizenhét éves amerikai gimnazista, akit már a negyedik iskolából rúgnak ki. Első személyben mondja el három napja történetét. A kifejezetten kevés cselekményű történetben sok párhuzamot találhatunk saját kamaszéveinkkel. Olvasása közben olyan érzés kerít bennünket hatalmába, mintha  helyenként rólunk íródott volna. Mindannyian voltunk életünk folyamán egy kicsit „Holden Caufieldok”, amikor kerestük saját utunkat. A könyv több, mint egy lázadó kamasz története: a meg nem értettségről is szól, és az egymás iránti érdektelenségről (ami nem csak a tinédzserek problémája).

Mikor elolvastam, számomra egyértelmű volt az üzenete. Mindenki próbálja megkeresni, ki is ő valójában. Mert mindnyájan keressük a saját kis zabföldünket, ahol békére találhatunk, és nyugodtan „hegyezhetünk zabot” (ez a főhős terve). Szeretettel ajánlom minden útkeresőnek, kamasznak és felnőttnek, minden szülőnek, aki éppen nem érti, miért viselkedik úgy a gyereke, ahogy. 

 

Kapcsolódó írásunk: Lesújt a kalapács: festmények árverésen

web-bannerek-hirlevel-02_0.jpg

Új Nő csapata