A fagyöngy alatt csókot váltani szerencsét hoz. Legalábbis a nyugati népek azt tartják.
Mi is szívesen akasztjuk az ajtó fölé, mert olyan trendi fehér gömbjei vannak. Kössünk vele ismeretséget.
Lelövik
Hogyan kerül a fagyöngy karácsonykor a vázába? Én ugyanis mindig az asztalra rakom. Hát csak úgy, hogy a vadász lelövi a fáról. Szomszédasszonyom csodálkozik: nem is tudta, hogy ezt így is lehet. Az ő férje mindig késsel próbálta lenyiszálni.
Kedvenc vadászom ránéz a fára, és azt mondja: kell ennél nagyobb csoda?! A madár leejti a magot, az meg benő a fába. És egy nagy „gombóc” lesz felőle, vagyis fagyöngy. Könnyű felismerni, és azt is sokan tudni vélik, hogy élősködő. Hiszen szemmel láthatóan a fán él, és nincs gyökere.
Krázel Stanislav (Süly) vadász fagyöngyöt lő a Nő olvasóinak
Kedvenc vadászom, aki némi pénzmagért cserébe minden karácsonykor házhoz hozza a fagyöngyömet, mindjárt hozzáteszi, hogy csak félélősködő. Mert mit hívunk élősködő növénynek? Olyan növényt, amelyik elvesztette az önálló táplálékkészítés képességét, vagyis nem tud fotoszintetizálni. Annyira összekötötte az életét egy másik növénnyel, hogy teljesen belőle él. Ezért nem is zöld színű, nincs már zöld színteste.
Ám a fagyöngyök és rokonaik nem ilyenek! Van zöld színtestük, leveleik is zöld színűek, és tudnak fotoszintetizálni. Ők a félélősködők. Csak felköltöztek a fákra, és gyökereiket a kérgen át belemélyesztik a törzsbe. Innen szívják fel a vizet és az ásványi anyagokat. A fotoszintézishez szükséges szén-dioxidot persze ők is a levegőből szerzik be. Már a kelták is azért használták varázslásra, mert nincs gyökere, mégis zöld. Ez nekik eget rengető csodának tűnt. A tölgyre települő fagyöngy később is megtartotta a varázslatban kivételes hírét. A gallok a belőle készült italt minden méreg ellenszerének tartották.
A kelták papjai, a druidák, ha tölgyre települő fagyöngyre leltek, holdújév után a tölgy alá vonultak, egy pap fehér ruhában felmászott a tölgyre, és aranysarlóval levágta a fagyöngyöt. Lakmároztak, majd két fehér bikát is áldoztak, és az istenek áldását kérték a fagyöngyre.
Kedvenc vadászom arról is készségesen felvilágosít, hogy ám nem mindegyik fagyöngy egyforma. Van amelyik – fakín.
A fehér fagyöngy a fehér bogyóiról kapta a nevét. Erről könnyen felismerhető. Örökzöld, tehát télen is zöldek a levelei. Több fafajon megtaláljuk: nyárfákon, fűzfákon, almafán, akácon stb. A fakín vagy sárga fagyöngy bogyói már sárgák. Levelei ősszel lehullanak, vagyis lombhullató. Télen sárga bogyóit már messziről megláthatjuk. Néhány madár nagyon kedveli a bogyóit, például a léprigó. A fagyöngy és társai a madarakkal nagyon különleges kapcsolatban vannak. Mint már írtam: a magjait a csemegéző madarak terjesztik. A tojásdad bogyókból belakmároznak, aztán meg a ragadós-nyálkás magokat a csőrükkel rákenik a fára, ahol azok megtelepednek.
A madár megeszi a bogyót. A nyálkás magot rákeni a fára, az meg belenő
Madárfogás
A fagyöngyök bogyói ragadós nedvet tartalmaznak, ami a fán való megragadást szolgálja. Vagyis eredetileg erre szolgál. Ám a gonosz emberek a középkorban és később másra is felhasználták: madarat fogtak vele. Lépvesszőt készítettek belőle, és a ragadós nedvvel bekent ágakhoz úgy hozzáragadtak a madarak, hogy aztán kézzel meg lehetett fogni őket. Vagy épp maguktól ott pusztultak az ágon. (Már a rómaiak is lépezéssel ejtették el a fekete rigót és az énekesmadarakat.) Dél-Európában még mindig űzik ezt a madárfogási módszert.
A fehér fagyöngy gyógynövény. A hajtások végét gyűjtik a téli időszakban, s hatóanyagait vérnyomáscsökkentésre és daganatos betegségek kezelésére használják. Sőt, némely országban a rákot a belőle kifejlesztett gyógyszerrel gyógyítják. Az antropozófia atyja, Rudolf Steiner sejtosztódásgátló hatása miatt ajánlotta a figyelmünkbe. Azért is kezdtek el vele kísérletezni.
Vigyázat, figyelmeztet a vadászom: a bogyó magában mérgező, nem fogyasztható! Nehogy belakmározzunk belőle. Inkább kössünk rá piros szalagot, és függesszük az ajtó fölé, hogy szerencsét hozzon az év leghosszabb éjszakáján. Így legyen!
Csók alatta
Egy skandináv legenda szerint a főisteni párnak gyermeke született, de a jóslat szerint valaki majd az életére tör. Anyja mindenkivel megígértette, hogy nem bántják, csak a fagyöngy maradt ki. A fiú felnőtt, és sérthetetlensége miatt az istenek rajta gyakorolták a célba dobást.
Ám egyikük fagyöngyből készített dárdát használt, s az megölte a fiút. Anyjának, a házasság istennőjének a könnyei ráhullottak a fagyöngyre, s azok fehér bogyókká változtak. Az istennő azt kívánta, hogy másnak ne árthasson többé, s aki alá áll, az szerelemre találjon. Ezért a nyugati népeknél az örök szerelemhez kötődik a fagyöngy, és szabad alatta a csók.
