Rügyező fák, virágok, éledező természet. Ez a tavasz!

Aki benne él a nagyvárosban, azt hiszi, nyüzsgés van mindenhol. Az El Caminót megjárt zarándokok mesélik, hogy vándorlásaik során a városokat mindig nagy porfelhők jelzik. Szemét és büdös. Aki ott benn él, azt hiszi, hogy a város a mindenható, és ami kívül van, az nem meghatározó. Pedig a természet, ha nem figyelünk, ugyancsak átveheti a hatalmat.

Régen az ember az őt körülvevő természetből élt, ideje nagy részét a szabadban töltötte. Ma legfeljebb sportolni járunk ki. Ha abból indulunk ki, hogy az ember milyen kapcsolatot tart a természettel, és hogyan bánik vele, akkor azt kell mondanunk, hogy a ma embere nemigen törődik a természettel. Ezt abból is láthatjuk, hogy mindenhová autóval megy, sehová sem gyalog. Szlovákiában viszonylag sűrű a turistautak hálózata, és a turisztika a felvilágosodás korától kezdve mélyen gyökerezik a köztudatban. Erről tanúskodik az ország számos kilátója. A romantika újbóli feléledésére azonban hiába várunk…

1955-1024.jpg

Mit értünk újromantikán? A 19. században minden városlakó kirándulni járt, társadalmi osztályra való tekintet nélkül. A gazdagok kivitették magukat a természetbe, a betegeket a hozzátartozók szállították ki. A városi emberek rendszeresen kirándultak vidékre. Elég olvasni a francia írókat (Maupassant, Zola) vagy megnézni a francia impresszionista festményeket, amelyek mind a természetbe való vasárnapi kirándulást magasztalják. Romantikáról azért beszélhetünk, mert számos rendezvényt kint rendeztek a szabadban. Ezután elkezdték építeni a parkokat, ami azt eredményezte, hogy a polgárság egyre jobban hanyagolta a vidéket. Reméljük, hogy átlendülünk a mélyponton, és a romantika újra feléled. Jelenleg azonban még nem itt tartunk.

Mi lehet az oka? Valahol másutt keressük a romantikát, vagy talán már nincs szükségünk rá? Ezt pontosan nem lehet tudni, de annyi bizonyos, hogy a romantikának vége. Jól megfigyelhető ez a városok körül kialakuló településeken, amelyeknek lakói úgy tesznek, mintha vágyódnának a vidék után, mintha keresnék az érintetlen természetet, de amit találnak, az bizony messze van a TERMÉSZETTŐL. Az igazitól!

Régebben az emberek nemcsak egy-egy helyet zártak a szívükbe, hanem a falvakat is tiszteletben tartották.

Nem túl romantikusak az elképzeléseink a vidékről? De igen, az ismert képzőművészeti alkotások erősen befolyásolják vágyainkat. A falut leegyszerűsítve, nyárfasorral, kacsaúsztatóval, egyszóval idillikusan képzeljük el, holott a falut mindig a hasznosság elve jellemezte. Falun mindig minden okkal történik. Rövid úton megbosszulja magát az, ha valaki szakszerűtlenül műveli a földjét, vagy elhanyagolja az állatait. Ha túl nagyot hibázik, akkor éhezni fog. Ilyen szemmel nézve a falu egészen más, mint ahogy elképzeljük.

Mit tegyünk, hogy ne csak a lakásunkat tekintsük otthonunknak? Az ember otthona az a vidék, ahol házon belül érzi magát, ahol minden kis változást észrevesz, például azt, hogy a templom mellett álló leanderbokor kiszáradt, vagy hogy a környező földeken már egy szál búzavirág sem nő, holott régen minden árokpart tele volt pipaccsal, szarkalábbal és búzavirággal. 

Helyes az, ha a környezetünkön apróbb változtatásokat végzünk? Nagy-Britanniában pontos terveket készítenek a táj gondozására, nagy tiszteletben tartanak minden talpalatnyi földet. Itthon az is elég lenne, ha ültetnénk egy-egy fát vagy bokrot, ahol madarak fészkelhetnének, vagy etetőt készítenénk a vadnak, esetleg rendbe hoznánk egy útszéli kőkeresztet, és ezzel megőriznénk az utókor számára. Mindenki tehet egy keveset a környezetéért, és ha tett valamit, azzal már felelősséget is vállalt érte.

oioi.jpg

A kellemes, kora tavaszi időnek köszönhetően figyelhetjük meg az éledező természet kincseit. A gyönyörűen virágzó fáknak és az éledező természetnek nincsen párja.

Régebben az emberek nemcsak egy-egy helyet zártak a szívükbe, hanem a falvakat is tiszteletben tartották. Mára miért változott meg a hozzáállásunk? Ez is az előbb említett társadalmi felelősségérzettel függ össze, amely a TÖRVÉNYEKBEN is helyet kapott. (A mai szlovákiai ember nem tiszteli a törvényeket, nem akarja érteni a törvény szellemét.) Egy 16-17. századdal foglalkozó tanulmány igen részletesen leírja, hogy abban az időben kinek mi volt a kötelessége a közzel szemben. Például ha valakinek leégett a portája, akkor a községtől új házat és állatokat kapott, hogy újra dolgozni tudjon… A barokk korban az öregekről való gondoskodásnak is pontos szabályai voltak, jobbak, mint a mai öregotthon- vagy hospice-megoldások.

Az ünnepek tartalmukat veszítik, és lassan-lassan kivesznek életünkből. A napok összemosódnak, holott ha nincsenek hétköznapok, nem érzékeljük az ünnepnapokat sem, hiszen nincs miből kiemelkedni...

A hanyagság nemcsak a törvényekről, hanem a viszonyulásról is tanúskodik. A mai emberek talán lustábbak? A mai állapotot több összetevő idézte elő. Ehhez kapcsolódik az, hogy ma mindinkább virtuális világban élünk. Magunkkal törődünk, nem a környezetünkkel. A másik dolog, ami összefügg a közös térrel, hogy az ünnepek tartalmukat veszítik, és lassan-lassan kivesznek életünkből. A napok összemosódnak, holott ha nincsenek hétköznapok, nem érzékeljük az ünnepnapokat sem, hiszen nincs miből kiemelkedni...

Összeállította: Darnay Krisztina

Olvass tovább: Szeresd a természetet

A fényképeket és a videót Dömötör Ede készítette.

Videó

⇩⇩⇩

Embedded thumbnail for Éledező természet
Új Nő csapata