Egy nyelvhatáron fekvő, „utolsó” magyar faluban jártunk. Ott beleszaladtunk egy durva asszimilációba. „Élesben” is láthattuk, miért választják a magyar szülők a szlovák iskolát. S hiába tesz meg mindent az iskola, a Csemadok, a magyar érzelmű szülők, a pap – fájdalmas szélmalomharcot vívnak.

És itt találtam magam szembe először azzal, amiről alig beszélünk: milyen sok múlik az óvoda igazgatóján, valamint a polgármesteren! Sajnos, ott a polgármester és az igazgató – bár magyarok voltak – nem érezték annak a súlyát, hogy nekik feladatuk van. A magyar iskola haldoklott, de sebaj! Ők nem beszélhetnek a szülőkkel erről az „érzékeny témáról”. Amúgy meg: van a faluban iskola, szlovák iskola...

falu-a-nyelvhataron-kezdo.jpg

Nos, Vágán eszembe jutott a párhuzam. A helyzet ugyanaz: nyelvhatáron lévő falu, az óvoda és az iskola is magyar és szlovák tagozattal működik. A szlovák iskolába íratott gyerekek száma, ha nem is évről évre, de növekszik, a magyar pedig csökken. Mégis nagy a különbség. Itt a polgármester – és az óvoda vezetője – felelősséget vállaltak a magyar iskola sorsáért. Eszük ágában sincs olyan ostoba kibúvókat keresni, hogy „ez érzékeny téma”, „nem akarunk megsérteni senkit”. A vágai óvónő szerint az anyanyelvi oktatás a világ legtermészetesebb dolga. Mi több, a lehető legjobb a gyermek lelki-szellemi fejlődése szempontjából. És el se tudja képzelni, hogy ezen bárki is megsértődhetne. A kérdést roppant egyszerűen lezárta: „Magyar vagyok. És ez a falu is az. És ezzel senkit se bántunk.”

Nézzük, hogy ez hogyan jelentkezik. A falut 16 éven át Szalay Nándor igazgatta. Ez alatt a 16 év alatt rendbe lettek téve az utak és a járdák, megújult a falu központja, átadtak 58 bérlakást, szépen felújították az iskola épületét, műfüves pályát létesítettek. Vadonatúj, gyönyörű óvodaépületet emeltek, a régit pedig átépítették szabadidőközpontnak. Mindezeket nem pályázati pénzekből oldották meg, hanem – akár hiszik, akár nem – a falu költségvetéséből.

Például az óvoda úgy épült föl, hogy minden évben félretettek rá. Magyarán: összespórolták rá a pénzt. Szalay Nándor úgy véli, a pályázatok körül sok a csalás, és ő nem kívánt semmibe se belekeveredni.

– Nincs az a kis pénz, amit ne lehetne beosztani, és nincs az a sok, amit ne lehetne elherdálni – mondja. – Szlovákiában is van annyi pénz, mint Nyugaton. Csak nálunk eltűnik – valakiknek a zsebében. Ésszerű gazdálkodással és tisztességes hozzáállással megoldható a fejlődés.

Mint látjuk, a volt polgármester tájainkon egészen szokatlan módszerekkel élt. A józan paraszti ész szól belőle akkor is, amikor az iskoláról beszél. Szalay úr meggyőződése: a színvonalas, létszámában nem csökkenő (magyar) iskola mellett jól működő óvodára van szükség. Ezért felépítették a 90 (!) férőhelyes óvodát. (Honnan lesz ennyi gyerek? Ezért épült az 58 bérlakás, hogy a kisgyermekes családok Vágán maradjanak.) Az óvodába egyébként 57 gyerek jár, de mindenki bízik benne, hogy lesz még több is belőlük. A volt polgármester nem gondolta, hogy az építkezésekkel befejeződött a munkája. Bevallása szerint hosszú-hosszú harcot vívott az óvónőkkel, s végül elérte, amit akart. A vágai ovi 12 hónapig, szünet nélkül működik, reggel hattól délután ötig.

– Az óvoda egy szolgáltatás! – mondja Szalay úr. – A vágaiak reggel indulnak munkába, és késő délután érnek haza. Hová tegyék addig a gyerekeiket? Ha itt egy megbízható óvoda működik, akkor ide íratják be a gyermekeiket. Onnan meg átsétálhatnak az iskolánkba...

szalay-nandor.jpg
Szalay Nándor, a volt polgármester

Az óvoda megbízott igazgatónőjétől, Sercel Ilonától pontos képet kapok. Az oviban két szlovák és egy magyar csoport működik. A szlovák csoportba járók nagyjából fele magyar, vagy vegyes házasságból született gyermek. De nem mindenki „elveszett”, ugyanis mindenféle variánssal „dolgoznak”. Vannak magyar családok, amelyek innen szlovák suliba íratják a csemetét, de olyanok is, amelyek a magyar iskolát választják. A vegyes házasságokra sincs érvényes minta. S képzeljék: a faluban él három olyan szlovák család, amely magyar iskolákba járatja a gyermekeit. Ugyanis az a véleményük, hogy a magyar nyelv tökéletes ismerete nagyon hasznos!

– Az iskola igazgatójával együtt sok közös programot szervezünk, szinte minden hétre jut valami – felel kérdésemre Sercel Ilona. – Azt szeretnénk, hogy a magyar alma mater természetes folytatása legyen az óvodának. Sokat beszélgetek a szülőkkel is. A szlovák iskoláért nem kell harcolni: az úgy is fennmarad. Igen, az asszimiláció szemmel látható a falunkban. De még nem indultunk meg lavinaként a lejtőn. Bízok benne, hogy a folyamat még megállítható.

Szalay Nándor mindehhez még hozzáteszi:

– Azért is van erre remény, mert a vágaiak zöme tudja, hogy hová tartozik. Mi itt mindnyájan nagyon jól beszélünk szlovákul, majdnem kétnyelvűek vagyunk. De az identitástudatunk magyar. A tőlünk északra elterülő települések lakói is tudják, hogy a vágaiak magyarok, és így fogadnak el minket. Sőt, ezt a beköltöző szlovákok is megértik. Például a falunapon a műsor, miután elénekeltük a szlovák és a magyar himnuszt, magyar nyelven zajlik.

hirlevel_web_banner_1_112.jpg

Mindennek ellenére a kilencosztályos magyar iskola nincs könnyű helyzetben. Jelenleg 35 tanuló jár a szlovákba (csak alsó tagozat van), és 76 a magyarba. Idén 4 magyar elsőssel kezdték meg a tanévet, jövőre viszont 11 gyermeket várnak.

– Nehéz helyzetben vagyunk – mondja az iskola igazgatója, dr. Czakó Attila. – Nekünk meg kell vívni a harcot a szülőkkel, a szlovák iskolával – de a galántai magyar alapiskolával is, amely elszívja gyermekeinket. Pedig az itteni iskola helyben van, és nem nyújt kevesebbet, mint a városi. Van rá lehetőségünk, hogy magyarok maradjunk, de ezért tenni kell!

Ha már identitásról beszélünk, meg kell említeni egyházi népénekeket. Vága néphagyománya ugyanis leginkább a vallási (katolikus) lelkülethez kötődik. Nagyon értékes dallamokról van szó, mind a szöveg, mind a dallam szempontjából. Több ilyen népének is létezik, de mindenképpen ki kell emelni a vágai karácsonyi kyrie-t, a gazdagon díszített mindenszentek litániáját és a virágvasárnapi passiót. Ezek egyedülállóak, az egész térségben nincs hozzájuk hasonló. A karácsonyi kyrie és a virágvasárnapi passió bekerült a Magyar Tudományos Akadémia gyűjteményébe, az utóbbit 1993-ben feljátszotta és közvetítette a Szabad Európa, tavaly pedig a Pátria Rádió. Ezek olyan, mások által is elismert kincsek, amelyeket mindenképpen meg kell őrizni, és át kell adni a következő nemzedék számára.

A vágai magyaroknak sajátos nyelvjárásuk van: keverednek benne a palóc és a mátyusföldi elemek, valamint a szlovakizmusok. Például egy tipikus mondat: „Enyim kutya átugrotta tied kerítíst.” Mára a mátyusföldi, csallóközi beházasodások miatt a tájnyelv kezd megkopni. Sőt, „titkolják”, ezért csak egymás között beszélnek így.

Vága község légvonalban három kilométerre fekszik Szeredtől, a Vág partján. Nevét a folyóról kapta. Nyelvjárása egyedi, és érdekes egyházzenei jellegzetességekkel rendelkezik. Vága a Mátyusföld legészakibb magyar faluja, a felette elhelyezkedő Sopornya és Alsószerdahely már szlovák ajkúak. A falu nevét 1259-ben említik először, azonban a hagyomány szerint a település – mivel igen jó termőtalajon, annak idején a tiszta vizű, halakkal bőségesen ellátott Vág folyó ölelésében fekszik – már a honfoglalás előtt is lakott volt. Első ismert telepesei székelyek voltak, akik határőrként érkeztek a magyar terület szélére. (Érdekesség, hogy a Vága fölötti helységeket szintén székelyek lakták, akik az 1700-1800-as években a szláv lakosok betelepítésével elszlovákosodtak.)

oltar-vaga.jpg
A vágai teplom szószéke fölött egy ritka Mária-ábrázolást láthatunk. A Szent Szűz elefántháton lovagol, ami a türelem, a méltóság és a mértékletesség szimbóluma.

Vága sem akkor, sem azóta nem váltott inget: ma is magyarnak vallja magát! Azonban nagy örömre nincs okunk. A magyar lélekszám csökken: míg 1991-ben 81%, az utolsó népszámláláskor már csak 65% vallotta magát magyarnak a 2250 lakosból. Vága kifejezetten jó helyen fekszik: közel van Szered, Galánta, Vágsellye. Mellette halad el az autópálya és az autóút is, amelyeken gyorsan eljuthatunk Nagyszombatba, Nyitrára vagy Pozsonyba.

A telkek olcsóbbak, mint a nagyvárosokban. A magyar lélekszám elsősorban nem azért csökken, mert a magyarok feladják a nemzetiségüket, hanem mert sok szlovák család beköltözött. Többségében nyugdíj közelében járó emberek – akik nyugodt környezetben szeretnék leélni öreg napjaikat –, illetve szlovák romák. Közben, persze, az „őslakosság” is változik. A helyiek a környező (szlovák) városokban dolgoznak, jó viszonyt ápolnak a sopornyaiakkal és az alsószerdahelyiekkel. Sok a vegyes házasság, s elsősorban itt történik a nemzetváltás. Hogy pontosan hogyan, azt a falu óvónője így fogalmazta meg: „Az anya vagy apa magyar, annak is vallja magát, de a gyermek már szlovákul beszél.”

Dráfi Anikó
Kapcsolódó írásunk