A két nem egyre közeledik egymáshoz. Ma a férfiak is testképzavarral küszködnek.
Míg a nők életük során számtalan fogyókúrát kipróbálnak, a férfiakra ez nem jellemző. Vajon mi ennek az oka? Erről kérdezzük Kohlné Dr. Papp Ildikó (Budapest) pszichológust és dietetikust.
– Csökken a nemek közötti különbség – mondja. – Régen azt tartották, a férfi csak egy fokkal legyen szebb az ördögnél. Éppen ezért a férfiak is elnézőbbek voltak magukkal szemben. Ám manapság ennek is vége. A mai ideál az ápolt, izmos férfitest. A legalapvetőbb különbség a férfiak és a nők között az, hogy a nők általában elégedetlenek a külsejükkel (ugyanúgy elégedetlen magával egy ötvenkilós nő, mint egy kilencvenkilós), míg a férfiak képesek megmaradni a realitás talaján. Ez azt jelenti, hogy egy férfi tényleg akkor kezd bele a fogyókúrába, ha súlyfeleslege van.
– Melyek a leggyakoribb evési hibák a férfiaknál?
– A leggyakoribb étrendi hiba, hogy egyszerre esznek nagy mennyiséget, és ezek az étkezések általában húsos, zsíros ételekből állnak. A nők a fogyás érdekében a táplálkozásukra figyelnek, a férfiak inkább a testmozgásra, tehát náluk általában valamilyen sport szokott lenni az első lépés az új élet felé vezető úton. Ez rögtön csapda, hiszen az agyban bekapcsol a jelző, hogy „mozogtam, ezért többet ehetek”. Pedig dehogy!
– Diétáznak a férfiak?
– 10 kliensemből 8 még mindig nő. Viszont sajnálatos tény, hogy egyre több az evészavarban szenvedő férfi.
– Tény, hogy a nők nem félnek segítséget kérni. Egy férfi mikor keresi fel a dietetikust?
– A férfiak akkor fordulnak dietetikushoz, ha más egészségügyi panaszok is jelentkeznek náluk, mint például a magas koleszterinszint, magas vérnyomás, 2-es típusú cukorbetegség. Pszichológushoz is csak akkor mennek, ha az evészavar negatívan hat az életminőségükre. Ilyenkor általában valamilyen másodlagos problémával keresnek fel, és csak mellékesen derül ki, hogy a túlsúly mögött falászavar áll.
– Mennyi az a túlsúly, amelynél már szükséges szakértő segítségét kérni?
– Nem ez a mérvadó. Sőt, van akinél nincs is jelen súlyfelesleg, ám nem megfelelő a kapcsolata az evéssel, például kényszeresen ügyel az étkezés időpontjaira, elégedetlen az alakjával, rengeteget edz, s emiatt inkább lemond programokat, társas összejöveteleket. Sajnos, a társadalom az evészavart még mindig a nők tipikus mentális betegségének tartja. Még mindig elvárás, hogy egy férfi ne beszéljen az érzéseiről – ezért az érzelemkifejezés náluk gátolva van.
– Sok férfi panaszkodik arra, hogy nincs ideje reggel leülni reggelizni, s a kimaradt ebédet is a vacsorával kompenzálják.
– Ez amiatt veszélyes, mert a vacsora veszi át a főétkezés szerepét. Sajnos, alapvető szükségleteinket nem tiszteljük. Sokan azt mondják, lehetetlen, nekik annyi dolguk van, de aztán a legtöbb embernek meglepően könnyen megy az átállás a napi háromszori étkezésre.
– Milyen ma a túlsúlyos férfiak társadalmi megítélése? Hogyan néznek rájuk a nők, illetve a férfiak?
– A férfiak még mindig jobb helyzetben vannak. A nők a fiatalság-karcsúság ideálkalodájába vannak zárva, vagyis egy nő akkor szép, ha vékony. Meg, ugye, egy nő soha nem lehet elég szép, mert ha szép, akkor nem elég okos, ha meg okos, akkor nem elég szép. Valami baj mindig van vele. A túlsúlyt a férfiaknál még mindig az erővel társítjuk, illetve a hatalmat, a státuszt jelképezi. Volt erre vonatkozóan egy vizsgálat, ahol például a megkérdezetteknek orvosokat ábrázoló sematikus képeket kellett megítélniük. A legtöbben a túlsúlyos orvosokat választották, mert róluk gondolták azt, hogy tapasztaltabbak és megbízhatóbbak. A vékonyságot általában a fiatalsággal (és így a tapasztalatlansággal) kapcsoljuk össze.
– Ha egy férfi lefogy, mennyire jellemző az, hogy meg is tudja tartani a súlyát?
– Itt is markáns különbség van nő és férfi közt. A nők mindig még tovább akarnak fogyni, mert úgy vannak vele: ha ennyi sikerült, akkor több is sikerülhet. Ennek, sajnos, soha nincs vége. Ezzel szemben a férfiak sikerként könyvelik el, ha lefogynak 10, 20 vagy 30 kilót. Viszont a nagy fogyások után tisztában kell lenni azzal, hogy azt a súlyt meg is kell tartani! S ehhez más készségek kellenek, például már nem kell étrendi naplót vezetni, de tudatosan kell étkezni. A legtöbben, ha egy kemény diétával lefogynak, idővel elengedik a gyeplőt, visszakényelmesednek a hétköznapokba, így a leadott kilók is visszakúsznak. Ez igaz férfiakra és nőkre egyaránt.
– Mi a helyzet az anorexiával és a bulimiával?
– Ma a férfiaknál is jelen van az anorexia és a bulimia, bár kisebb arányban. A férfi nem hánytatja magát – mint említettem, náluk a falászavar a gyakori. A falászavarral küzdők 40%-a
férfi. A falászavart kontroll nélküli falásrohamok jellemzik, amelyek során hatalmas mennyiségű ételt fogyasztunk. Ezek a rohamok általában egyedüllétben zajlanak, hiszen a férfi szégyelli magát miattuk. És a bulimiával ellentétben itt nincs kompenzálás: a férfiak nem hánytatják magukat, nem mennek el edzeni. Ebből következik, hogy ezek a férfiak elhíznak. Másik férfiprobléma az izomdiszmorfia, vagyis az izomzat méretével való kényszeres, rögeszmés foglalkozás. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a férfi sportol, egy izompacsirta – ám ő mást lát a tükörben. Emiatt kényszeresen edz. Ha ki kell hagyni egy alkalmat, az erős szorongást vált ki belőle. Emiatt kimarad a bulikból, mindenből, beszűkül, csak az edzéssel foglalkozik.
– A férfiak vagy a nők sikeresebbek, ha fogyókúrára adják a fejüket?
– Én azt tapasztalom, hogy a férfiaknak sokkal jobban szokott menni a fogyókúra. A nők sokkal több érzelmet kapcsolnak az evéshez. Ha egy nő diétázni kezd, és utána mégis megeszik egy csokoládét, akkor az számára rettenetes. Bűntudata van, vádolja magát. Aztán („most már mindegy!”) még több csokoládét eszik. Majd holnaptól újrakezdem, mondja... A férfi a „bűnöztemből” nem csinál lelki ügyet, megvonja a vállát, és tovább diétázik. Emiatt persze könnyebben is fogy. Tehát a nők egy diétánál nagyon meg vannak terhelve érzelmileg, a férfiak viszont nem. S ismét hangsúlyozom: nekik azért könnyebb, mert nincs rajtuk akkora társadalmi nyomás, mint a nőkön, hogy megfeleljenek a testi ideálnak.
Szalai Réka
Kapcsolódó írásunk: A NAGY FOGYÁS
