A két nem egyenlő, de nem egyforma: ezért is van, hogy még a „legegyenlőbb” országokban is vannak csak férfias, illetve elsősorban nőies szakmák. Az már más dolog, hogy amint egy szakmát elözönlenek a nők (lásd pedagógusszakma), ott azonnal zuhanni kezdenek a bérek.

Lássuk a felméréseket. A másik nem véleménye szerint a titkárnő a legszexibb női, míg a repülőgép-pilóta a legszexibb férfiszakma. A politikusokat viszont egyik nem sem tartja szexinek.

ferfias-szakmak-kezdo.jpg

Melyik szakmákat tartja a legszexibbnek a másik nemnél?

Szexinek számít minden, ami vonzó lehet: fizetés, társadalmi presztízs, befolyás, hősiesség, férfiasság, nőiesség, a szakmában dolgozók idomai, kisugárzása... Eszerint a 10 legszexibb női szakma sorrendben: a titkárnő, légiutaskísérő, fitneszedző, hosztesz, pincér, betegápoló, óvónő, középiskolai tanár, rendőr, fodrász. És a legkevésbé szexik: jegyellenőr, politikus, agrárgazdálkodó. A 10 legszexibb férfiszakma: a repülőgép-pilóta, tűzoltó, katona, vízilabdázó, ügyvéd, orvos, kajak-versenyző, rendőr, bűnügyi nyomozó, zenész. Az eredményekből az tűnik ki, hogy a nők a hősiességet, az erőt tartják szexinek, és azt, ha a férfinak veszélyekkel is meg kell küzdenie. A férfiak körében pedig a dolgozó nők külseje határozta meg a választást.

Férfi és nő más értékrend, más elvek szerint szemléli a világot. A férfi agya rendszerez, strukturál, „fiókokba zár”, ok-okozati összefüggést keresi. A női agy átfogóbban érzékeli és az emberi kapcsolatokon keresztül értékeli a világot. A férfi értékrendje sikercentrikus. A siker mutatói pedig az elért hatalom, a státusz, a pénz, a versenytárs felett aratott győzelem. A nők számára fontosabbak a kapcsolatok, a hasznosság érzése, mint a magas rang vagy a siker.

Sajnos, az eltérésekből néhányan azt szeretnék levezetni, hogy a nők fogadják el korábbi, hagyományos szerepeiket, maradjanak a főzőkanál mellett, rendeljék alá magukat férjüknek, aki a „teremtés koronája”. Feleljenek meg az elvárásoknak, családjuk kedvéért adják fel önmegvalósítási igényeiket.

A feminista mozgalmak sokszor azzal követik el a hibát, hogy tagadják a két nem között meglévő különbségeket. Azért küzdenek, hogy a magas presztízsű, magasan fizetett pályák megnyíljanak a nők előtt. Ez a harc korábban rendkívül fontos volt, hiszen megnyitotta az egyetemek kapuit (régen a nők nem tanulhattak). Ma azonban másra kellene tenni a hangsúlyt. A nők nagy része nem akar pilóta vagy politikus lenni. Nem azért kellene inkább küzdeni, hogy a tanítónők, ápolónők presztízse – és javadalmazása – magasabb legyen? (Másfelől úgy is fogalmazhatunk, hogy egy társadalomban általában azoknak a foglalkozásoknak van kiemelt presztízse, amelyeket főképpen férfiak töltenek be.)

A lányok számára sokkal fontosabb, hogy olyan munkát válasszanak, amelyik vonzó számuka. Ezért vállalnak alacsony szakmai presztízsű, rosszul fizetett segítő foglalkozásokat. Nekik ugyanis fontosabb a hasznosság érzése. Pontosabban számukra az jelenti a sikert, ha szeretik őket, ha hasznosnak érzik magukat. Ha jobban belegondolunk, ez az egész társadalom szerencséje. Ha ugyanis a nők csak a jól fizető szakmákat választanák, akkor egyáltalán nem lenne ápolónő a betegágyak mellett vagy tanár az általános iskolákban. Vagy talán megemelkedne ezeknek a szakmáknak az értéke? Egy szakma lebecsülése ugyanis kizárólag értékítélet kérdése.

hirlevel_web_banner_2_132.jpg

Amíg a politika elsősorban hatalmi harcokat jelent, a nők többsége inkább távol tartja magát tőle. Pedig ha a politikában a nők nagyobb szerepet vállalnának, valószínűleg jobb, emberibb lenne a minket körülvevő világ, mert a női szempontok is megjelennének benne. Hogy ez mit jelent? Általában azt a példát szoktam felhozni, amit egy politikusunktól hallottam. Elmesélte, hogy az egyik faluban, ahol a képviselő-testületben nem volt nő, játszóteret építettek, hintákkal, padokkal, homokozóval. A padokat úgy rakták le, hogy az útra néztek, nem a homokozóra. A speciális női szempont – hogy az anya a gyerekét akarja figyelni játék közben, nem az utcát bámulni – a férfiaknak eszükbe sem jutott. Márpedig ha a politikában több nő lenne, akkor ezek a női szempontok megjelennének a döntésekben – s ettől kerekebb lenne a világ. Úgy legyen!

A férfi számára az elért pozíció, a munka fontosabb, mint a család. (Egy amerikai felmérés szerint a férfiak 87%-a, a nőknek csak 5%-a állította azt, hogy életében a munka a legfontosabb.) Magam igen kevés olyan férfival találkoztam, akinek lelkiismeret-furdalást okozott, ha munkája miatt alig találkozott gyermekeivel. A két nem önbecsülését ugyanis merőben más tényezők befolyásolják. A férfiaknál – mint már mondtuk – a karrier, a szakmai siker a meghatározó.

A nők számos esetben nem is akarják felvenni a versenyt a férfiakkal. Mégpedig nem azért, mert félnek a kudarctól. Ellenkezőleg. A sikertől félnek! Attól, hogy túl nagy árat kellene fizetniük érte.

A főiskolákon sokkal több a lánytanuló, de később, vezető beosztásokban meglepően alacsony a számarányuk. A bankszakmában egyre több magasan képzett nő dolgozik, a bankigazgatók mégis szinte egytől egyig férfiak. A kórházakban, iskolákban a dolgozók túlnyomó többsége nő, a kórházigazgatók, sőt iskolaigazgatók között mégis több a férfi. A nőket elsősorban anyaszerepük hátráltatja az előbbre jutásban. De a nők nagy része nem is vágyik nagy felelősséggel járó, vezető beosztásba. A nők nem az elért pozíció alapján értékelik önmagukat, hanem aszerint, hogy mások hogyan értékelik őket. S összezuhannak, ha környezetük rossz anyának tartja őket csak azért, mert a munkájukat fontosnak tartják. Ha egy férfi el akar érni valamit, akkor képes annak mindent alárendelni. A nők a karrier érdekében nem hajlandók feláldozni a biztonságot.

–varga–