Szlovákiában évente kb. ötezer újszülött túl korán jön a világra. A szakemberek „koraszülési járványról” beszélnek. Jogosan, hiszen minden 11. várandósság túl korán fejeződik be. Miért rossz ez? Férfilogikával gondolkodva még azt is mondhatnánk: így legalább rövidebb ideig „szenved” a „terhes” nő… Nos, mint minden egyoldalú, sommás ítélet, ez sem igaz a jelenség lényegét illetően. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint koraszülöttnek számít az a gyermek, aki a várandósság 37. hetének befejezése előtt jön a világra. Minden koraszülött az „éretlensége” miatt veszélyeztetettnek tekinthető, ám a legnagyobb rizikóval azok kezdik az életet, akik csak 32 hetet töltöttek el az anyaméhben, illetve születési súlyuk nem éri el az 1500 grammot. Nem túlzás tehát az írás címében is használt gyakori hasonlat a még repülni nem képes madárfiókákkal kapcsolatban. A koraszülött teste sincs felkészülve a „repülésre”: tüdeje annyira fejletlen, hogy léghólyagocskái még nem képesek a levegővel telt állapot fenntartására. (A méhen belüli élet során a magzat nem lélegzik, az oxigént a méhlepény vérkeringése biztosítja számára.) A léghólyagocskák „érése”, azaz működőképességük kialakulása csak a várandósság 36. hetében fejeződik be. Fejletlen, éretlen a vérkeringésük is: vérereik – törékenységük miatt – könnyen megrepednek, „agyvérzést”, „gyermekbénulást” okozva. Gondot jelenthetnek a fejletlen, éretlen vesék, emésztőrendszer; a még nem működő immunrendszer miatt pedig életveszélyes bármilyen vírus, baktérium támadása. Érthető tehát, hogy e kis emberkék életének, egészségének védelmére, sajátos betegségeik gyógyítására egy teljesen új orvosi szakágazat, az ún. neonatológia, azaz a koraszülöttekkel foglalkozó orvostudomány jött létre. Az ilyen szakemberek elsősorban az ún. perinatológiai centrumokban dolgoznak.
A két előtag közti különbség (peri-, ill. neo-) nem szójáték: azt jelzi, hogy a koraszülések döntő többsége ma már előrelátható, megjósolható, ezért ajánlatos, hogy ne csak a szülés, de a szülés „körüli” (peri-) időszak is már a centrumban történjen. Vagyis a koraszülés ideális helye a perinatológiai centrum. Szlovákiában ma hat városban – Pozsony, Turócszentmárton, Besztercebánya, Érsekújvár, Kassa és Eperjes – működik ilyen központ. Csak ezek a centrumok tudják biztosítani a koraszülött számára azt az ideális környezetet, amelyet az anyaméh jelentett számára. Ezért nagyon fontos, hogy azok a várandós nők, akiknél „megjósolható” a koraszülés, már a szülés megindulása előtt eljussanak ezen perinatális centrumok valamelyikébe. A koraszülött számára ugyanis már maga az átszállítás a „sima” szülészetről a perinatológiai központba, óriási megterhelést jelent – ezért életmentő lehet, ha e szállítás a legideálisabb „inkubátorban”, az anyaméhben történik, és a koraszülött azonnal a szakember, a neonatológus kezébe kerül. Sajnos, ma egyre inkább kitolódik az első gyermek szülésének ideje. A magasabb korban bekövetkező várandósság viszont gyakran végződik koraszüléssel. Megnő a koraszülés rizikója a várandósság alatt dohányzó nőknél, ill. azoknál is, akik eleve valamilyen krónikus betegséggel terhelve (cukorbaj!) vállalkoznak a szülésre. Számukra duplán fontos a perinatális centrumok létezése.
Dr. Kiss László
