A fogyás fejben kezdődik

Kipróbáltuk már az összes létező diétát? Jojózunk? Falási rohamainkat lelkiismeret-furdalás követi? Utáljuk magunkat a sok sikertelenség miatt? Talán meg kéne állni egy pillanatra: vajon miért van ez így?

Mindenki tudja, hogy a fogyáshoz nem kell más, mint kevesebbet enni, és többet mozogni. És azt is tudja mindenki, hogy semmilyen diétára sincs szükségünk, ha szerelmesek vagyunk. A kilók egyszerűen potyognak rólunk. Ha viszont depresszióba esünk, csak úgy burjánzik rajtunk a hájtömeg. Persze van, aki épp a depressziója miatt fogy le.

Az emberi természet már csak olyan, hogy senki sem tudja huzamosabb ideig korlátozni magát. A felmérések szerint a különleges diétákkal fogyókúrázó nők 75-95 százaléka a diéta után visszaszedi a leadott kilókat. Jó esetben! Mert a leadott kilók általában kamatostul visszajönnek. Nem csoda, ha mindez a tudósok figyelmét is felkeltette. Minek eredményeként számos, egymásnak homlokegyenest ellentmondó elmélet és magyarázat látott napvilágot. Szegény fogyni akarók, most aztán igazán nem tudják, mitévők legyenek! Melyik úton induljanak, melyik tanácsot fogadják meg, miként próbáljanak lefogyni?

A világ diétatudósai legutóbb forradalmi felfedezésekre jutottak: nemcsak a tányérra kerülő ételtől növekszik a hájréteg, hanem a lélek bajaitól is.

Egy régi mondás szerint: úgy szereted magadat, ahogy anyád szeretett, és úgy tiszteled magadat, amennyire apád tisztelt téged. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szüleinket kell hibáztatnunk! Hiszen ők is sok mindent „elszenvedtek” az ő szüleiktől. Az ember személyes története a családi történet része. A család története a társadalom története, amelybe sok minden belefér: háborúk, kulturális szokások és vallási rituálék...

A mai európai kultúrában szinte csak a karcsú ember részesülhet közösségi elismerésben. Ezért a fogyás megszállottsággá vált. Más, fejletlenebb országokban a kövérség jelenti a jó egészséget, a jólétet, elképzelhetetlen, hogy valaki fogyókúrába kezdjen.

Először tehát el kell gondolkodnunk azon, hogy miért is akarunk lefogyni. Saját magunk vagy a környezetünk miatt? Egyvalamit jegyezzünk meg: a testünkre szükségünk van. Akármilyen, abban kell leélni az életünket, éppen ezért nem szabad elhanyagolnunk vagy utálnunk – bánjunk szépen vele! Ha jóban vagyunk a testünkkel, jól fogjuk magunkat érezni a bőrünkben.

Sokféle érzelem terheli az embert: félelem, szomorúság, harag, szégyen, szorongás. Két megoldás kínálkozik. Vagy „lenyelünk” mindent, vagy ellenállunk. Ha ellenállunk, és nem hagyjuk, hogy érzéseink legyűrjenek bennünket, ha okosan gazdálkodunk velük – akkor tiszta energiává, sőt erőforrássá alakíthatjuk át őket, és segítségükkel sok mindent meg tudunk változtatni az életünkben. Ha azonban mindent „lenyelünk”, teletömjük magunkat, és bánatunk szép lassan ránk rakódik – háj formájában. Nem véletlenül találták ki a bánatháj kifejezést.

Mi történik, mikor diétázni kezdünk? Nos, ez olyan, mintha egy vulkán tetején ülnénk – alattunk izzó láva fortyog, és nem tudni, mikor égünk el benne. Tehát: mielőtt fogyókúrázni kezdünk, derítsük ki, miért híztunk el! Az elhízás oka nem mindig világos. És nehéz meggyógyulni, ha nem tudjuk, mi okozza a panaszokat. A túlsúly mindig takar valamit: bonyolult személyes történelmet, vagy kisebb-nagyobb titkokat. Ha az érintett képes beszélni ezekről a dolgokról, természetesen a pszichoterapeutának, akkor a kimondott szóval együtt enyhül a teher, vagyis fogyni kezd a háj, amelyet védekezésképp gyűjt magára az ember.

Azonban a fogyás is lehet veszélyes, hiszen nemcsak a testet érinti, hanem az egész személyiséget, a szexualitást és a tudatot is.

A hízás ugyanis akkor következik be, amikor az ember többet eszik, mint kellene. Csakhogy abban az időben, mikor falánkká vált, az evés volt számára a legkisebb rossz. Ha elvesszük az ételét, elvesszük tőle a „gyógyszerét”, ami komoly következményekkel járhat. Ahhoz, hogy az emberi szervezet egyensúlyban legyen, három fő összetevőre van szüksége: érzelmekre, energiára és nyomelemekre. A táplálkozás mindhárommal összefügg. Ha egy összetevő hiányzik, például egy drasztikus diéta miatt megváltozik az energiabevitel, az egyensúly megbomlik. Vannak olyan események az ember életében, gyász, betegség, válás, költözködés, partnercsere, amelyek szintén komolyan befolyásolják a testi-lelki egyensúlyt. A fogyáshoz vezető első lépés az önismeret: meg kell tudnunk, miért híztunk el. Ha ezt megtudjuk, az is világossá fog válni számunkra, hogyan tudunk lefogyni.

Az elmúlt két évben negyven kilót fogytam – mondja Panni. – Az apám hatéves koromban elhagyott minket, egyedül maradtunk az anyámmal. Úgy éreztem, az egész világ az ellenségem, ezért vastag védősáncokat építettem magam köré – természetesen hájból. És minél kövérebb lettem, annál kevésbé éreztem, hogy érdemes vagyok az életre. Az anyám utálta a kövéreket, ezért azt mondta nekem, hogy csúnya vagyok, hogy szégyelli magát miattam, és nem fog szeretni, ha ilyen dagi maradok. Akkor kezdtem el fogyni, mikor elköltöztem tőle, és megszabadultam a befolyásától.

A tudósok egyik elmélete szerint az elhízás függ az anya-gyermek kapcsolat minőségétől is. Az anya tanítja meg a gyermekét enni.

Nem kell minden nyöszörgéskor megetetni a kicsit, hiszen van, amikor szomjas, vagy fáj valamije, vagy csak szeretetre, babusgatásra vágyik. Sok elhízás vezethető vissza a kisgyermekkorra. Amikor az anya keveset van otthon, vagy az apa nem figyel rá, a lány a hiányt állandó evéssel kompenzálhatja. Amikor az anya vagy az apa túl szigorú, akkor viszont vagy evéssel, vagy az evés megtagadásával reagálhat. És még sorolhatnánk a különböző módozatokat.

– Gyűlöltem az apámat és a nagymamát, mert mindketten túlsúlyosak voltak, és úgy éreztem, miattuk vagyok kövér – meséli Niki. – Emiatt nagyon sokat foglalkoztam magammal, míg végül megértettem, hogy én sem vagyok vétlen. Ma már jobban odafigyelek az étkezésemre. A súlyom persze nem az ideális, de megbékéltem a gömbölyűségemmel. Elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok.

Az optimális súly nem minden esetben egyezik az ideálisnak kikiáltott testsúllyal. Sok fogyókúrázó nő nem fogy le annyit, amennyit szeretne, de nem kínlódik tovább. Ezek a nők jól érzik magukat a bőrükben, és tudatosítják, hogy nincs szükségük további fogyásra. Ezt a jelenséget a szakemberek „set-point”-nak nevezik, ami azt jelenti: ha figyelünk magunkra, megérezzük, mennyi az ideális testsúlyunk. Mert a testünk mindig tudja – de csak akkor érthetjük meg a jelzéseit, ha ápoljuk, törődünk és szeretettel foglalkozunk vele.

Tíz gyakorlati tanács: a nagy szembesülés előtt, nem helyette!

1. Szakítson a mítosszal, hogy a fogyás akarat kérdése. Rövid távon igen, de a vége összeomlás és még több stressz.

2. Hallgasson a testére: csak akkor egyen, ha éhes! A test üzen.

3. Egyen a telítettségig, de bűntudat nélkül, örömmel, különben semmit nem ér. A bűntudat károsabb a zsíroknál!

4. A megbélyegzett ételeket kis adagokban rehabilitálhatjuk, akkor kevésbé vagyunk az áldozatai.

5. Egy teljes, korrekt étkezést fokozatosan lehet bűnbakokkal helyettesíteni: sajttal, majd felvágottal, végül süteménnyel.

6. Vigyázzon, nehogy elszalassza a jóllakottság pillanatát, mert akkor vég nélküli zabálássá válik az étkezés...

7. Ismerje fel a nehéz lélektani pillanatot, amikor habzsolni kezd. Helyettesítse jobb reakcióval!

8. Engesztelje ki a testét fürdővel, masszázzsal. Figyelmesnek kell lenni vele, nem szabad úgy kezelni, mint egy zsebet vagy zsákot, amit csak meg kell tölteni...

9. Kezdje gyengéd tornával, relaxációval. Akkor fokozza, amikor a testi öröm ébredezni kezd, mert a testi aktivitás mint kalóriairtó hadművelet csak táplálja az evés iránti vágyat.

10. Ha egyedül nem megy, forduljon specialistához: a témával foglalkozó pszichológushoz, pszichiáterhez vagy viselkedés- és kognitívterápia-specialistához. Nem szégyen!