Gentlemannek lenni döntés kérdése – állítja Brainel Mehandi (a Mehandi Bespoke csúcsszabósági szalon tulajdonosa Szentendrén). Ő tudja csak igazán, hogy a színes zokni kétélű fegyver, és a ragasztott öltönyöknek még a legelegánsabb férfiak is bedőlnek. 

– A konfekció térhódításával véget ért a jól szabott öltönyök, a kézzel varrott cipők és az elegáns nyúlszőr kalapok kora. Mitől ilyen slendrián a mai férfi megjelenése? – tesszük fel a kérdést Brainel Mehandinak

brainel-mehandi-portre-nagy.jpg

– A mai generációk már szinte sehol a világon nem ismerik a klasszikus öltözködés alapjait. Így ki vannak szolgáltatva a „divathóbortoknak”, melyek kényük-kedvük szerint torzítják az öltözködést. 

– Sokan abban a tévhitben élnek, hogy a logó, a márkanév egyet jelent a minőséggel. Milyen anyagból készülnek az időtálló öltönyök és zakók? 

– A költséghatékonyság miatt a kereskedelemben található öltönyök többsége műszálat tartalmaz. A kereskedő igyekszik ezt előnyként feltüntetni, mondván, így kevésbé gyűrődik az anyag. Ám a poliészter nemcsak árában, de esztétikájában is „olcsóvá” teszi a ruhát. Egy minőségi öltöny 100 százalékban természetes anyagból készül, leginkább GYAPJÚBÓL. A legjobb az ausztrál, az új-zélandi vagy a skót merinó, aminek feldolgozása során különböző karakterű és finomságú szövetek keletkeznek. A szövetfinomságot a „Super S” rendszerben osztályozzák, ahol a Super 100’S jelölés már egy tökéletes kelmét jelöl. Minél magasabb ez a szám, annál finomabb a szövet. Ám mindennapi viselésre nem célszerű 130’S-nél finomabb szövetet választani, mert azok az alkalmi darabokhoz praktikusak. A minőségi szövet a gyapjú mellett tartalmazhat kasmírt, esetleg mohert – de soha, semmilyen mértékben nem tartalmaz poliésztert. És egy igazi öltöny ragasztásmentes szabósági technológiával készül! A tömeggyártott öltönyöknél egy ragasztófelülettel ellátott szintetikus réteget sütnek rá magas hőfokon a szövet belső felületére. Az apró varrásokat is öltések helyett különféle ragasztós szalagokkal oldják meg. Mivel ez az eljárás „megöli” a szövetet, az öltöny a viselés során egyre „lezserebb“ lesz, és egyre ócskábbnak fog kinézni. Ráadásul eső vagy pár tisztítás után a ragasztás helyenként elengedi a szövetet, aminek tünete a felhólyagosodás. Ezzel szemben a bespoke (azaz méretre) készített öltönyöknél finom öltésekkel lószőr vásznat erősítenek a szövethez. Ez tartást ad az anyagnak, akadálytalanul szellőzik, és ha meggyűrődik, kirúgja magát. 

henry.jpg

– A textilipar nálunk szinte teljesen megszűnt létezni. Hol lehet ilyen anyagokat beszerezni? Mennyire hosszú távú befektetés egy „bespoke” öltöny?

– Az igazán minőségi kelméket az úgynevezett bespoke szabóságok, azaz a KÉZMŰVES ÖLTÖNYKÉSZÍTÉS világában kell keresni. Az olyan nagy múltú textilgyártók, mint például a 180 éves Holland & Sherry, az igen patinás Harrisons of Edinburgh vagy éppen a Scabal szövetei rendszerint nem vásárolhatók meg kiskereskedelmi forgalomban. Ezek a szövetek 100 euróról indulnak méterenként. Az ilyen alapanyagból, szakértelemmel elkészített öltönyök azonban egy életre kiszolgálják tulajdonosukat.

– Nagyon kevés ember mondhatja el magáról, hogy tökéletes konfekciómérete van. Persze, testre lehet szabni a kész ruhadarabokat, de azok sosem lesznek igazán tökéletesek. Mire kell a leginkább odafigyelni egy öltöny vásárlásánál? 

– Egy konfekcióöltöny sosem áll minden ponton helyesen a viselőjén. A jó öltöny titka ugyanis a szabászati részletekben rejlik. Minden emberi test egyedi, egy jó szabó pedig ismeri azokat a mesterfogásokat, melyekkel kialakíthatók a megfelelő arányok a megjelenésben. Az angol Hertfordshire Egyetem elvégzett egy kísérletet, melyben lefényképezték ugyanazt a férfit egy méretre készített, majd egy konfekcióöltönyben. A szín- és anyagválasztás megegyezett. A képeket megmutatták több száz, találomra kiválasztott embernek. A méretre készült öltönyben sikeresebbnek ítélték meg az illetőt. Mindenki érzékeli tehát a különbséget – még az is, aki nem rendelkezik stílustani ismeretekkel. A konfekcióöltönyöknél a leggyakoribb hiba, hogy általában nagyobb méretet választunk. Helyesebb lenne a kényelmesen bő helyett inkább a kényelmesen szűk öltönyt választani. A testesebb férfiaknál nagyon nehéz konfekcióöltönnyel a megfelelő arányokat megjeleníteni. Számukra a háromrészes öltönyt ajánlanám. A megegyező színű mellény viselése ideálisan tompítja a sötét öltöny és a „kötelezően“ világos ing közötti éles kontrasztot. Átlagos magasság mellett előnyösebb az egysoros szabás, azon belül is inkább a kétgombos kivitel. További két hiba, ami kivégzi a megjelenést: a helytelen nadrághosszúság, valamint a túl hosszú zakóujj. A nadrágszárnak éppen hogy érnie kell a cipőt, nem szabad fél törésnél nagyobbnak lennie a hosszában, mert ez slampossá, trehánnyá teszi a megjelenést. A zakó ujjának hosszát pedig úgy kell beállítani, hogy az ing kézelője legalább másfél centiméterre kilátsszon a zakó ujja alól. Ez az elegancia egyik ökölszabálya. 

– A férfiak gyakran elrontják az összképet a cipővel. Miért olyan nehéz a megfelelő cipőt kiválasztani – vagy legalább a kellően kifényesített cipőt? 

– Szinte mindenki hallotta már a „mutasd a cipőd, megmondom, ki vagy” mondást. A cipőnkről könnyen megállapítható, kik vagyunk. Azonnal kiderül, hogy tudjuk-e, mikor van létjogosultsága a barna árnyalatoknak, és mikor kötelező a fekete, mikor a zárt, illetve a nyitott fűzésű darab. A zokni színe is árulkodó. Az egyik nézet szerint a zokninak a cipő színéhez kell igazodnia. A másik szemlélet szerint a zokninak a nadrághoz kell igazodnia, árnyalatban viszont lehet eltérés. Véleményem szerint mindkét nézet helytálló. Az öv színe továbbra is igazodik a cipő színéhez. Ám ami a zoknit illeti, szabadon működhet a fantázia a decens színektől a harsány mintákig. Ám egy élénkpiros zokni jelenthet túlzást egy olyan környezetben, ahol ennek nincs kultúrája. Vannak különcök, akiket ez sem gátol a harsányságban. Vannak. Ámde nem lehet mindenki különc, mert akkor senki sem lesz az, ugyebár. A klasszikus elegancia a férfilét egyik legszebb kulturális öröksége. Ám senkit nem lehet és nem is szabad „kényszeríteni”. Ez vagy jön, vagy nem. A stílus régen sem volt mindenkinek az osztályrésze.

mehandi-zokni.jpg

– Itt a tél, sok férfi előveszi a jó kis meleg kötött kesztyűt, mondván, nem érdemes bőrbe invesztálni, mert úgyis elveszik. Milyen egy igazán jó férfikesztyű?

– A jó férfikesztyű bőrből készül, lehetőleg puha, finom báránybőrből. Különleges minőséget jelentenek a pekari disznóbőrből készült darabok, tartósságuk rendkívüli. Az elfoglalt férfiaknak ma már elérhetőek a bőrből készült, okostelefon-kompatibilis touchscreen kesztyűk is. 

– Ma már egyre több munkahelyen dress code írja elő az öltöny viselését. Ám gyakran lehet látni öltönyös úriembereket tolldzsekiben, csőnyakú cipzáras szövetkabátban. Ez illik? 

– A férfiruhatárban a cipő mellett a kabát árulkodik leginkább a stílusunkról. Nem mindegy, hogy éppen üzleti, alkalmi vagy kötetlen az aktuális öltözékünk. Minél hosszabb egy kabát, minél többet takar el a nadrágból, annál alkalmibbnak tekinthető. Stílusbeli karaktere megfelel az évszaknak és a napszaknak. Estélyi megjelenéshez (színház, opera) például nem viselhető esőkabát – még akkor sem, ha dézsából öntik az esőt. Ilyenkor a legalább térdig érő, de inkább térd alatti hosszúságú, minta nélküli, sötét árnyalatú szövetkabát (például Chesterfield) a helyes választás, esernyővel. 

– Ma már ritkán találkozik az ember kalapot viselő férfival. Jobb esetben barett sapkát hordanak, rosszabbik esetben usánkát. Miért nem töltik ki a gyártók a piaci rést?

– Nem is olyan régen egy valamire való férfiember nem lépett ki az utcára kalap nélkül. Ám a kalapot farmerrel társítani legfeljebb a vadnyugaton volt stílszerű. Mára az öltözködésben teljesen eluralkodott a casualérzet, azaz a kötetlen, laza megjelenés. Ez a karakter pedig nehezen összeegyeztethető a klasszikus kalapokkal. Akadnak persze rebellisek, akikben megvan a kellő bátorság ahhoz, hogy a férfihoz méltó, klasszikus eleganciát kövessék. Korunkban a kalap helyét a több száz éves múltra visszatekintő lapos, simlis sapka, a flat cap és a newsboy cap vette át. Ezek a sapkák öltönnyel is párosíthatók. Elegáns, letisztult szabású kabáthoz azonban ne hordjunk harsány színű sapkát. 

harry.jpgAz angol királyi családból Harry hercegnek van leginkább stílusérzéke: flanel öltöny, kasmír nyakkendő...

 

– A klasszikus elegancia hogyan viszonyul a változó divathoz? Mik az aktuális divatszínek?

– Őszintén szólva, fogalmam sincs. És ezzel azt is elárultam, hogy a férfieleganciának mennyi köze van az aktuális divathoz. Gyakorlatilag semmi. A valódi elegancia suttog, és nem kiabál. Előfordulnak tendenciák, mint például az, hogy a kétsoros öltöny mennyire gyakori az utcaképben. A klasszikus öltözködési irányzatnak nem divatja van, hanem 400 év alatt felépült kultúrája. 

– A kimért angol stílusba az olasz úriemberek rendkívül jó érzékkel tudnak életet, sikket vinni. Egy nemzet mennyire tudja átírni az elegancia „kézikönyvét”? Mi a stílusosság titka?

– A ruhatárunk a vizuális szókészletünk, az öltözködésünk a szóhasználatunk, a stílusunk pedig a költészetünk. Ám egy írástudatlan ember ritkán válik költővé! Az elegancia szabályai rögzítettek, ezeket megszegni csak annak szerencsés, aki bírja az elegancia nyelvét. Ekkor ő már harmonikus és ÉRDEKES kombinációba illesztheti a különböző ruhadarabokat és a kiegészítőket. Manapság egyre több az Instagramon szocializálódott divatfan hobbiblogger, aki fagyiszínekbe szeretne borítani minket. Ám mi itt nem Nápolyban vagyunk, és a színességet nem kell erőltetni. Nem igaz, hogy unalmas férfi az, aki nem tobzódik a szivárvány összes színében.

– Mi, nők mit tudunk tenni azért, hogy a 21. század ismét a gentlemanek kora legyen?

– A legfontosabb, amit a nők tehetnek ez ügyben, hogy ők maguk minél többen Hölgyekké válnak. Ez talán az egyetlen dolog, ami a mai férfiakat arra ösztönözheti, hogy újra gentlemanek akarjanak lenni. Az igazán jó hír pedig az, hogy senki nem születik gentlemannek. Az ugyanis döntés kérdése! 

– Köszönjük a beszélgetést, és már csak egyet tanácsolhatunk olvasóinknak: kövessék a Bespoke Magazint a Facebookon és a weben!

Janković Nóra

 

ill2.jpg

MI A BAJ A RAGASZTÁSSAL?
Kulcskérdés, hogy egy öltöny ragasztásos technológiával készül-e, vagy sem. Bizony kevés hely van már a világon, ahol nem ragasztással készítik az öltönyöket. Ez viszont (majdnem) senkit nem zavar. A vásárlónak ugyanis fogalma nincs arról, mit jelent az, hogy a zakója ragasztva van. De mégis, mi a baj a ragasztással? A ragasztás technológiája a hetvenes évek elején terjedt el, a konfekcióipar remek találmányaként. Ez a megoldás lehetővé tette, hogy az olyan drága alapanyagokat, mint például a lószőr vászon, kiiktassák a gyártásból. Az új eljárás az egy öltöny elkészítéséhez szükséges munkaidőt 70 óráról 7 órára csökkentette! Az öltönyök így az alacsony bekerülési költségek miatt elérhetővé váltak a nagy tömegek számára is.
Ám napjainkra már a drágább öltöny sem jelent minőséget! Sajnos. Ma is vannak „öltönyüzemek”, ahol egy méretre idomított darab gyártási költsége körülbelül 100 - 120 euró. A legtöbb, méretre szabott öltönyt kínáló luxusmárka ilyen helyre küldi el az ügyfél által kiválasztott szövetet „feldolgozásra” (hogy a végtermékért aztán sok ezer eurót is elkérjenek.) Mert az igazi öltönykészítésben a lószőr vászonnak ma is meghatározó feladata van. Ez teszi lehetővé a tökéletes forma kialakítását: finom felületi öltésekkel van a szövethez rögzítve, így a helyén marad. A vászon olyan, mint az emberi testben a csontváz. Formát ad, és lehetővé teszi a mozgást.
Ezzel ellentétben a ragasztás során nincs csontváz. Helyette magát a „húst”, annak belső felületét szintetikusan kikeményítik. (Vagyis egy ragasztófelülettel ellátott szintetikus réteget sütnek a szövetre.) Ám ha elkap bennünket egy komolyabb eső, vagy néhányszor beadjuk tisztítóba az öltönyt, a ragasztás helyenként elengedi a szövetet. Ennek tünete az interjúban is említett felhólyagosodás.

web-bannerek-hirlevel-01_4.jpg