Megosztanád az otthonodat trágyagilisztákkal? Első hallásra elrettentően hangzik, de Kump Edina környezetkutató erre csak azt mondja: észre se vennéd őket.

Ő az a nő, aki arról híresült el, hogy gilisztákat tart az asztal alatt, és a családja szappannal fürdik. Edina három éve kezdett bele a HULLADÉKMENTES életbe, s mára 1 kiló helyett (ez a napi szeméttermelésünk) csak 1 deka szemetet termel. Hát igen, mindig is sejtettük, hogy nem vezet majd jóra, ha mindenhova autóval járunk, és műanyag zacskókba vásárolunk be. Sokan mondják persze, hogy túlélt ez a bolygó jégkort és üstököst is, nem lehet kinyírni PET-palackokkal. Kump Edina erre csak azt válaszolja: eddig öt nagy kihalás volt a Földön, miért ne lenne a miénk a hatodik?

szappannal-furdik-indito.jpg

– Én csak arra próbálom felhívni a figyelmet, hogy csökkenteni lehet a hulladékot – kezdi a beszélgetést Edina. – Persze, nem működik mindenkinél ugyanúgy. Van, aki például képtelen textil zsebkendőre váltani, másban viszont tud környezettudatos lenni. Információból van bőven, csak hiányzik a logikai sorrend, és sokan ezért nem tudják megvalósítani a hulladékmentes életet. Ezért is indítok szeptemberben online tanfolyamot a hulladékmentességről.

Bizony sokan esnek a végletek csapdájába!

– Sokan úgy gondolják, hogy a hulladékcsökkentés rettentő lemondással jár. Van olyan, aki nem eszik egy hétig csokit, mert nem tud kimért csokibonbont venni. Szerintem ez rossz irány. Ha épp nem tudok csomagolásmentesen vásárolni, akkor arra figyelek, hogy minél hulladékszegényebb csomagolásban vásároljak. Szerintem az egészséges étkezés fontosabb, mint a teljesen csomagolásmentes vásárlás. Ha szomjas vagyok, és otthon felejtettem a kulacsom, akkor még mindig dönthetek úgy, hogy üveges italt vásárolok a PET-palackos ásványvíz helyett. Az üvegből a szelektálás után ugyanolyan üveget tudnak gyártani. A műanyag előállításához kőolajat használnak, és ez az erőforrásunk rohamosan fogy. Egy félliteres ásványvizes PET-palack előállításához háromszor annyi vízre van szükség, mint amennyi belé kerül. Az üvegkulacsomat pedig mindig kevesebb vízzel öblítem ki, mint másfél liter. A hulladékmentesség azt is jelenti, hogy ezentúl egészségesebben étkezünk. Pizzarendelés, zacskós leves, félkész ételek helyett valódi alapanyagokat használunk. Én nagyobb adagokat szoktam főzni, mert minden nap nincs rá idő. Ám ma már sokkal több zöldséget eszünk, mint régen, mert nem vásárolunk feldolgozott élelmiszert. Ismétlem: a hulladékmentesség nem arról szól, hogy mostantól semmit sem vásárolhatok, ami csomagolt! Ha a kimérős étolajért sok-sok kilométert kell utazni, esetleg autóval, benzint használva, annak nincs sok értelme. A környezettudatosságnak akkor van értelme, ha észszerű.

A műanyag előállításához egy rohamosan fogyó erőforrásra – kőolajra van szükség. És általában nem tartós terméket gyártunk belőle.

2014-ben kezdtél bele a hulladékmentes életmódba. Mi vitt rá erre?

– Már az egyetemi éveim alatt, később pedig a munkám során is hulladékgazdálkodással foglalkoztam. Mikor családi házból társasházba költöztünk, elgondolkodtunk a párommal, hogyan oldjuk meg – kert híján – a zöldhulladék komposztálását a lakásban. A talaj minősége rohamosan romlik, a zöldhulladékot a kukába csak úgy kidobni pazarlás. Akkor leltem rá a gilisztakomposztálós megoldásra, ami – őszintén – elsőre elrettentett. Istvánnak mint horgásznak viszont tetszett a megoldás, így ő készítette el az elsőt dobozunkat. Ma már hat komposztáló dobozunk van a lakás különböző pontjain elrejtve, és semmi szaguk nincs. A trágyagiliszták szorgalmasan dolgoznak, mi pedig heti egyszer odaadjuk nekik a termelődött zöldhulladékot. A blogomon részletesen írok erről. A komposztálás során keletkezett nedvesség pedig tökéletes növényi tápoldat. Az elején még nem volt cél a „zero waste”, vagyis a teljes hulladékmentesség. Akkor még úgy gondoltam, hogy korlátozna a mindennapjaimban. Amikor belevágtunk a hulladékcsökkentésbe, nem nulláról indultunk. Akkor már évek óta magamnak készítettem a kozmetikumokat, szappanokat, komposztáltunk és szelektáltunk. Aztán egyszer csak arra lettünk figyelmesek: Jé, nem is volt olyan nehéz elérni, hogy csökkenjen a kommunális kukában a szemét.

Mennyi időbe tellett, míg elértétek a hulladékmentességet?

– Másfél év után, 2016-ra értük el. Nem ment egyik napról a másikra. Berögzült szokásainkon is változtatni kellett. Könnyű mondani, hogy ne vegyél PET-palackos vizet, vigyél magaddal kulacsot. Amíg nincs meg a mozdulat, amivel a kulacsot a táskába teszem, addig ez csak szép elmélet.

– Webáruházadban környezettudatos termékeket árulsz, üvegkulacsot, sörtés fa fogkefét, tampon helyett intimkelyhet, vászonzacskókat, komposztálható mosogatót. Más is megkérdezte már: nem furcsa ez, hogy dolgokat vegyek azért, hogy ne vegyek dolgokat?

– A webáruházat akkor nyitottam, miután a fórumomon egyre több olyan kérdést kaptam, hogy „hol szerzem be a kellékeimet”. Én ezzel csak megspórolom a kutatást. Az online áruházba olyan termékek kerülnek fel, amelyek nekem is beváltak. A fogkefémet például hosszú-hosszú keresgélés után találtam meg.

kump-edina.jpg
Kump Edina

– Megszoktuk, hogy ami öko és biotermék, azért mélyebben a pénztárcába kell nyúlni. Miként lehet mindezt megoldani átlagfizetésből?

– Ma divatos mindenre ráírni, hogy öko. Érdemes ismerni az országos és nemzetközi címkéket. Én a zöldséget, a húst és a tojást az őstermelőnél, piacon és a közeli kereskedőknél vásárolom. A tojás esetében odafigyelek, hogy kódja minél kisebb jelzésű legyen. Ugyanis az első szám – nullától hármasig – azt jelzi, hogy a tojás milyen tartásból származik. A hármas tojású tyúk például ketrecben él, levágják a csőrét, nullás tojást alig találni. Ha már a tyúkokat éjszakára beviszik az ólakba, az kettes jelzésű. Az egyes számú pedig a szabadtartású tyúk tojása. Húsból átlagnál kevesebbet fogyasztunk. Vásárláskor fontos, hogy az állat milyen körülmények között nevelkedett.

Mit javasolsz azoknak, akik a hulladékmentesség útjára szeretnének lépni?

– Gondolják át, hogy mi az, amire nincs szükségük, mi az, amit nélkülözni tudnak. Nemzetközi szinten 5 pontja van a környezettudatosságnak, amit én még egyel ki szoktam egészíteni. 1. Amire nincs szükséged, illetve tudod, hogy rövidesen csak szemétté válna, utasítsd vissza. Ilyen a műanyag szatyor. 2. Csökkentsd a mennyiséget, vagyis ne halmozz fel valamit csak azért, mert még jó lesz az valamire. Ha valamire nincs szükséged (minek például 10 fakanál a fiókban), add tovább annak, aki hasznát láthatja. 3. Használd, amíg tudod. Eldobható tárgyak helyett újrahasználható, tartós alternatívát válassz. 4. Ha semmiképp sem tudod megelőzni, hogy a birtokodba kerüljön például egy csomagolóanyag, akkor hulladékként szelektáld. 5. Komposztáld a szerves hulladékaidat. És plusz jó tanács: Javítsd meg az elromlott eszközeidet, ahelyett, hogy kidobnád azokat, és újabbat vásárolnál belőlük. Én kiadásbeli csökkenést vettem észre: a hulladékmentességgel valahogy több időnk lett, és egészségesebbé vált az étkezésünk.

Sok zöldségesnél lehet aszalt gyümölcsöt, magokat, savanyúságot venni csomagolás nélkül, nem csupán zöldségeket és gyümölcsöket. Ha nem találni rizst kimérve, akkor nagyobb tételben érdemes beszerezni, majd a csomagolást szelektálni. El kell fogadni azt is, ha valamire nem találunk megoldást. Vidéken könnyebben találhatunk őstermelőket, helyi gazdákat, akiktől csomagolás nélkül vásárolhatunk.

A svédek nagyon környezettudatosak, 99%-os a szelektálásuk. A hulladékégetőikbe importálják a szemetet, mert nem elég a sajátjuk. Követendő példának tartod?

– A svédek valóban hatékonyan szelektálják a szemetüket, és csak az kerül az égetőbe, amit nem tudnak hasznosítani. Nagy kapacitású hulladékégetőiket azonban nem tudják elegendő szeméttel ellátni, ezért Amerikából IMPORTÁLJÁK a szemetet, amit hajókon szállítanak oda. Ez biztosan nem jó, hiszen környezetszennyezéssel jár. Rengeteg energia, anyag és pénz megy veszendőbe ilyenkor. Az égetéssel pedig elpazaroljuk az amúgy is fogyóban lévő természeti erőforrásainkat, melyeket azért dolgoztunk fel, hogy azokból újabb felesleges termékeket gyártsunk. A jövő a körforgásos gazdaságé – a mai lineáris rendszerrel szemben. Ma a nyersanyagokat kibányásszuk, átalakul, használjuk, majd elégetjük, vagy a szeméttelepen lerakjuk. Ez a lineáris, pazarló rendszer válik a jövőben körforgásossá, amelynek a legvégső mentsvára a hulladékégetés. Ám nem olyan mértékben, mint a svédeknél. Mi értelme van például műanyag szatyrot gyártani, ha csak pár percig használjuk, aztán eldobjuk és elégetjük. Hogy aztán újra kőolajat hozzunk fel a föld alól, és megint legyártsunk újabb zacskókat? Az egésznek ott kéne kezdődnie, hogy nem gyártunk olyan termékeket, amiket nem tudunk újból hasznosítani.

Kapcsolódó írásunk: Nincs szükségem új ruhákra!

M. Ando Krisztina