Ez az a mondat, ami a nők többségének egyszer sem hagyja el a száját. Az ekecsi Csicsó Dóra (33) egy kihívás kedvéért mondott le a fast fashionről. Dóri nem áll meg a tudatos gardróbnál: az élet minden területén törekszik a környezettudatosságra, s kisfiát, Simit is a természet szeretetére neveli. Hulladékmentességről, alternatív megoldásokról és a zöldebb jövővel kapcsolatos kilátásokról beszélgettünk.

– A klímaszorongás érdekes kifejezés: a felgyorsult élet a maga kényelmességével nagymértékben hozzájárul a bolygó pusztításához – mondja. – Ez sok fiatalból szorongást vált ki. A természeti katasztrófák – például az egyre gyakoribb erdőtüzek – híre akaratlanul is eljut hozzánk. Viszont érzek egy kis megnyugvást, hogy én nap mint nap teszek valamit azért, hogy zöld maradjon a bolygónk... A gyerekeinknek is ép bolygóra van szükségük, hiszen ők is megérdemlik, hogy bizonyos állatfajokat már ne csak képen lássanak. 

ruhak-szobaban.jpg

– Korábban is ennyire tudatos voltál

– Mióta az eszemet tudom, próbáltam óvni a környezetet. Gyermekként sokat jártunk táborba  a testvéremmel, s emlékszem, az egyik ilyen alkalommal egy meredek erdei úton ballagtunk felfelé. Már az egész társaság nyöszörgött a fáradtságtól, amikor az egyik bokorban megláttam egy műanyag palackot. „Ugye, azt nem akarod magaddal hozni?” – kérdezték. Mire én csak annyit feleltem: „Még szép!” S ennek már vagy húsz éve, azóta is nagyon érzékenyen érint a szemetelés. Tíz éve otthon szelektíven gyűjtjük a szemetet, s megpróbálunk minél kevesebb hulladékot termelni. A hatéves kisfiamat is ebben a szellemben nevelem: ő, ha nem biztos abban, hogy egy adott dolgot melyik szemétkosárba kell dobni, azonnal megkérdezi tőlem. Emellett komposztálni is tudunk, s most már ott tartunk, hogy a tavalyi évben mindössze két kukát töltöttünk meg kommunális hulladékkal. 

– A párod is nyitott erre az életvitelre?

Simi édesapja holland, nem élünk együtt. Ugyanakkor több hetet töltöttünk Hollandiában, s az a tapasztalatom, hogy odakint nyitottabbak a zöldebb életvitelre. Minden sokkal tisztább, kevesebbet szemetelnek. Mivel az ő családja vidéken él, a húst húsos kocsiról veszik, a sajthoz és a tejtermékekhez pedig csomagolásmentesen jutnak hozzá. Ami pedig számomra külön öröm, hogy rengeteget bicikliznek! Szerencsére erre már itthon is vannak törekvések: májusban például meg szokták rendezni a Munkába kerékpárral nevű kampányt, amelyhez bárki csatlakozhat. Én egy logisztikai központban dolgozom Dunaszerdahelyen, s tőlünk tavaly két csapat is jelentkezett. A végén láthattuk, hogy mekkora szén-dioxid-kibocsátástól óvtuk meg így a környezetet, s mellette még sportoltunk is egy jót. 

– Egy ideje nem vásároltál magadnak új ruhát. Emlékszel arra a pillanatra, amikor eldöntötted, hogy nemet mondasz a fast fashionre? 

– Igen. Másfél éve, az ÉVA magazinban olvastam egy cikket egy hölgyről, aki azt tűzte ki célul, hogy egy éven át nem vásárol magának ruhát. Régebben, ha rossz kedvem volt, általában vásárlással dobtam fel a hangulatomat, így elég sok ruhám lett. Elhatároztam hát, hogy én is belevágok a kihívásba, s közben legalább arra is lesz motivációm, hogy ne legyek kedvetlen! Végül meglepően jól ment a dolog. 

Mire letelt az egy év, rájöttem, hogy mekkora ellentmondásosság rejlik a fast fashion üzletpolitikájában. Mindenki keresi a saját stílusát, s közben tucatszám veszik az olyan ruhadarabokat, amelyekből vagy kétmilliót gyártanak.

– Azóta is csak second hand üzletekben vásárolsz. 

– Alsóneműn és sportruházaton kívül mindent turiban veszek. Dunaszerdahelyen és Nagymegyeren is vannak second hand boltok, ezekből frissítem a ruhatáramat. Lehet, hogy ez a fajta vásárlás kicsit időigényes, de szerintem sokkal egyedibb és minőségibb darabokat találni, mint a fast fashion üzletekben. Illetve olykor a barátnőimmel is szoktunk cserélgetni: összeülünk, a megunt ruháinkat kiöntjük egy nagy kupacba, s mindenki kiválogatja belőle azt, ami épp megtetszik neki. Én valahogy már nem vágyom arra, hogy állandóan új holmikat szerezzek be. A ruhák már nem töltenek be olyan fontos szerepet az életemben, mint régen. 

– Az élet többi területén is környezettudatosan élsz. Mit tanácsolnál azoknak, akik szeretnének életmódot váltani: mi legyen az első lépés? 

– Hogy vásárlás előtt alaposan gondolják át, mire van szükségük. Ezután próbáljanak mindenből csomagolásmentes alternatívát keresni: egy kis tájékozódás után a legtöbb termékből biztos, hogy találnak olyat. Ha az ember belekezd ebbe az életmódba, egy idő után az is automatikussá válik, hogy mindenhová magával hordja a vászontáskáját. Én már a sajtot és a szalámit is saját dobozkába kérem: az eladók többnyire kedvesek és megértőek, de ha mégis furcsán néznek rám, szépen elmagyarázom nekik, hogy ezt a környezetvédelem érdekében teszem.

– Honnan szerzed be a zero waste termékeket?

– Többnyire a Talinból és a DM-ből. A Talinban saját üvegünkbe csapolhatjuk a mosószert és a különféle tisztítószereket. A környezetbarát sampont, illetve a fogkrémet is itt vásárolom, szerencsére ezekből is több alternatíva áll a vásárlók rendelkezésére. A DM-ben a textil arctisztító párnámat és a hajszappanomat szerzem be. Lehet, hogy elsőre ezek az ökotermékek kicsit drágábbnak tűnnek, de hosszabb távon mindenképp költséghatékonyabb a tudatos életmód.

csicso_dori_retusalt.jpg
Csicsó Dóra két éve egy kihívás kedvéért mondott le a fast fashionről

– Óriási a kínálat a különböző webshopokon. Online is szoktál nézelődni? 

– A netes rendelést nem preferálom, mert a boltokban mindenhez hozzájutok, amire szükségem van. A webshopokkal egyébként is az a tapasztalatom, hogy sokszor a környezetbarát termékeket is teljesen feleslegesen becsomagolják. Én, ha tehetem, még az ajándékokat is régi újságpapírba csomagolom, nem szeretem a pazarlást. 

– Honnan inspirálódsz?

– Főként az I love ECO nevű Facebook-csoportot szoktam olvasgatni. Itt amellett, hogy rengeteg hasznos tippet találunk, bátran kérhetünk tanácsot azoktól, akik előrehaladottabbak a környezettudatosság terén. Legutóbb például az alternatív tisztítószerre találtam egy tök jó megoldást: ecethez cseppentettek néhány csepp illóolajat, s ezzel takarították fel a lakást. Ha elfogynak a tisztítószereim, biztosan ki fogom próbálni! 

Hiszek abban, hogy még időben észbe kap az emberiség, és sikerül megállítani ezt a folyamatot. Már a nagy üzletláncok is egyre több környezetbarát megoldást kínálnak, s szerintem a jövőben azok is kénytelenek lesznek átállni, akik most még nem igazán érzékenyek a témára.

– Van benned valamiféle küldetéstudat, hogy másokat is motiválj erre az életvitelre? 

– Nem biztos, hogy tudatos, de van. Ha valakivel közelebbi viszonyban vagyok, hajlamos vagyok beszélgetést kezdeményezni a témáról. Ugyanakkor azt is tudom, hogy senkire nem erőszakolhatjuk rá a saját nézeteinket, hisz ennek a döntésnek mindenkinek magában kell megérnie. Remélem, a műanyag szatyrok idővel eltűnnek a boltok polcairól, s az egész üzletpolitika kicsit átformálódik. Addig is nagyon fontosnak tartom, hogy mi, akik próbálunk tudatosan élni, beszélgessünk erről a gyermekeinkkel. Magyarázzuk el nekik, miért fontos óvni a környezetet, hiszen annak a kisgyereknek, aki ebben nő fel, felnőttként is ez az életvitel lesz a természetes. 

Kapcsolódó írásunk: Ki készítette a ruhádat?

Olláry Ildikó