A gyerekek többsége szeret szerepelni. Igazi színházasdit is szívesen játszanak, játszanának, ha volna az iskolájukban vagy a lakhelyükön színjátszó csoport. És persze egy-két lelkes felnőtt. Mert nélkülük nem működik a dolog.
Sajnos, ma már egyre kevesebb az olyan tanítónő, aki szívesen foglalkozik ezzel. Akik viszont megteszik, minden tiszteletet megérdemelnek!
A Duna Menti Tavasz, a gyermekszínjátszó-csoportok országos versenyének hónapjában két (majdnem azonos nevű) színjátszó csapatot mutatunk be: a tornaljai Kincskeresőket és a szenci Kincskeresőt. Idén ugyan egyikük sem vesz részt az országos seregszemlén, de már most azért dolgoznak, hogy a jövő évre munkájuk gyümölcse beérjen. Sok sikert!
A tornaljai Kazinczy Ferenc Alapiskola Kincskeresők Színjátszó Csoport vezetői Mészáros Piroska és Okos Zsuzsanna. Nyolc éve rendeznek együtt.
— Tizenegy éve alakult a csoportunk — kezdi a két alsó tagozatos pedagógus. — Általában népmeséket dolgozunk fel. A gyerekekkel elsőtől dolgozunk együtt, és negyedikig kísérjük őket. Tavaly negyedikeseink voltak, ők már elmentek az iskolából, idén tehát újra kezdtük az elsősökkel. Mindent elölről. Mára nagyon összerázódtunk: szeretjük és ismerjük egymást. Mi tanítjuk őket az iskolában, és velünk vannak a próbákon. Már az első iskolai naptól figyeljük, ki a közénk való. Egyébként az egész osztály drukkol nekünk, és mire elkészül a darab, ők is tudják a szöveget. A színjátszók ugyanis próbán kívül, például a szünetekben is játsszák a mesét, együtt a többiekkel. Állítom, hogy a játék kinyitja a gyerek lelkét, erősödik az önbizalma, a színjátszó gyerek magabiztosabb. A színház felkészíti a felnőtt életének szerepeire.
— Milyen sikereket ért el eddig a csoport?
— A tornaljai regionális fesztiválról általában eljutunk a Duna Menti Tavaszra, ami nagy élmény a gyerekeknek. És mindig megálljuk a helyünket, több nívódíjunk is van már. Legsikerültebb darabjaink az Emberke tragédiája, a Becsületes Tolvaj Marci és a Kevélykereki. Tavaly Petőfi János vitézét dolgoztuk fel. Arany Toldiját már korábban színpadra vittük. Általában közösen elolvassuk a művet, mielőtt dolgozni kezdünk vele. Díszletek nélkül, egyszerű eszközökkel oldottuk meg a tavalyi előadást.
Ötleteinket a zsűri is díjazta, mi vettük át a gazdag képzelőerőért járó Rózsa-díjat. Idén nem megyünk a DMT-re, kicsik még a gyerekek, de a jövő évire nagyon készülünk. Már most azért dolgozunk, hogy kiérdemeljük a részvételt!
A Szenczi Molnár Albert Alapiskola, a Csemadok és a városi könyvtár Kincskereső Ifjúsági és Gyermekklubjának vezetője Polák Margit könyvtáros.
— Kilenc-tíz éve folyamatosan működik a csoport, olvasni szerető, könyvtárba járó gyerekekből verbuválódik— mondja. — Van egy-két oszlopos tagunk is. Az egyik kislány, Viki ötéves korától tagja a csoportnak. Nővérét kísérte el a klubdélutánokra, majd ő is kedvet kapott. Elsőstől nyolcadikosig vannak gyerekeink, sőt idén óvodásunk is van, és a nagyok szívesen dolgoznak a kicsikkel. 45 tagunk van — a középiskolásokat is beleszámítva, akik szívesen visszatérnek hozzánk. Szombatonként próbálunk.
— Hogyan áll össze az előadás?
— Ötleteket gyűjtünk, majd együtt alakítgatjuk a műsort. Általában szerkesztett népi játékkal készülünk, nyelvtörőkkel, mondókával. Az új tagoknak még nincs külön szövegük, együtt mondják velünk. Így megbátorodnak, szokják a színpadot, a színpadi mozgást, és ez a lényeg. Az egyik kislánynak nem adtam r betűs szavakat, mert nem tudta kimondani őket. De aztán csak azért is megtanulta, és azóta csak úgy ropogtatja az r hangokat! Többször szerepelünk iskolai rendezvényeken.
Szó mi szó, keményen dolgozik a csapat. Tavaly a Vásárosok-díját vittük haza a DMT-ről szólásaink, közmondásaink és találós kérdéseink játékba szerkesztéséért. Idén Nyitva van az aranykapu címmel tanulunk be egy összeállítást. Mivel rengeteg új tagunk, és a műsor még nem állt össze, nézőként veszünk részt a DMT-n. Jövőre azonban teljes mellbedobással készülünk!
