Virágkorát éli a természetgyógyászat. Hogy mit hoz a jövő? Gyógyszert szedünk majd, vagy piócát és kukacot ír elő a háziorvosunk?
Régen, ha nagyanyáink csökkenteni akarták a vérnyomásukat, piócákat raktak a hátukra. A múltban bevett szokás volt az érvágás, ha a doktor úgy ítélte meg, hogy a betegnek túl sok a vére. Érvágáskor a test ún. nem specifikus sokkot kap, és mozgósítja minden erejét – ennek mellékhatása, hogy kiküszöböli a betegséget. A régi javas- vagy füvesasszonyok különféle növényekből készítettek főzeteket a betegségek enyhítésére. Természetesen nem minden reményteljes gyógynövény bizonyul később valódi gyógyszernek.
A bulvársajtóban minden fél évben megjelenik hír valamilyen csodaszerről, amely a rákot is gyógyítja. Egyszer a barackmagról, másszor egy kőolajkivonatról vagy a vörösborban áztatott Aloe veráról állítják, hogy csodatevő hatása van. A szigorú elbírálás során azonban kiderül, hogy a gyógyulás a placebohatásnak köszönhető. A természetgyógyászat eredményei valóban csodálatot ébresztenek bennünk, bár az orvosok és maguk a természetgyógyászok is rendre figyelmeztetnek: ne csináljunk belőle csodaszert, se cirkuszi attrakciót!
A hazai betegek tömegesen keresik fel a természetgyógyászokat. Az orvosok szerint elsősorban azért, mert a hagyományos orvostudomány sok esetben tehetetlen. A második ok: nincs elég pénzünk ahhoz, hogy meg tudjuk fizetni a drága kezeléseket. A harmadik ok: újra visszatérünk a természethez, amely már számos bevált gyógyszert ajándékozott az emberiségnek. Egyes gyógymódok nemzedékről nemzedékre hagyományozódnak. Ezek közé tartoznak azok a „kúrák” is, amelyektől bizony a hideg szaladgál a hátunkon.
Eleven orvosság
Képzeljünk el egy bőrre tapadó vérszívó piócát – félelmetes látvány! Pedig ez az édesvízi állatka igazi sebészdoktor. Sok esetben – például egy letépett ujj vagy fül visszavarrása után – az orvosok is előszeretettel használják őket. Nem egy beteg vérömlenyét a pióca szívja le! Alkalmazásuk nagy előnye, hogy a harapásuk szinte nem is fáj. Mégpedig azért, mert amikor rátapadnak a bőrre, fájdalomcsillapító anyagot fecskendeznek a sebbe.
Nemcsak érzéstelenítenek, hanem hirudint és hisztamint is bejuttatnak a bőrbe (ezek pedig gátolják a véralvadást, és kitágítják az ereket). Ki hinné, hogy a kibocsátott váladékuk tizenkét gyógyhatású anyagot tartalmaz?
A világon 600 piócafajt tartanak nyilván, belőlük 11 használatos orvosi célokra. „Bizonyos betegségek esetében a pióca igen jó szolgálatot tesz a betegnek” – mondja dr. Marek Čambal, a pozsonyi Egyetemi Kórház sebésze. Szlovákiában a Drienčanyban lakó Hanula család foglalkozik piócatenyésztéssel, újabban pedig a Javorovában lakó Jaroslav Staš is, aki Lengyelországból hozta a piócáit.
Kukacok a sebben
Zsófiának hatalmas lábszárfekélye volt, és nem segítettek a legerősebb antibiotikumok sem. Akkor elhatározta, hogy próbát tesz – a kukacokkal. Amikor a gyógyász felhelyezte őket a lábára, eltakarta a szemét, látni se bírta a gusztustalanul nyüzsgő férgeket. Az eredménnyel viszont elégedett volt ő is, az orvosok is. A seb kitisztult, nyoma se maradt a baktériumoknak és a gennynek.
A pozsonyi Egyetemi Kórház az egyetlen olyan intézmény Szlovákiában, ahol ezt a gyógymódot alkalmazzák (a Szlovák Tudományos Akadémia Állattani Intézetének közreműködésével). Marek Čambal doktor, a kísérlet vezetője elmondta: kollégái eleinte megmosolyogták a tervet. Mostanáig a fiatal sebész és kollégája, dr. Ivan Satek közel húsz beteget gyógyítottak már ezzel a módszerrel. „Az eredmény felülmúlta várakozásainkat. Általában olyan betegeket kezelünk, akiknek nem gyógyuló sebeik vannak” – magyarázza Čambal doktor. A gyógymód iránt főleg azok a betegek érdeklődnek, akiknek cukorbetegségük következményeként gangrénájuk (üszkösödő seb), lábszárfekélyük, nekrózisuk (szövetelhalás) van.
Mi a kezelés titka?
A beteg testrészen – négyzetcentiméterenként 8–10 egyedet számítva – elhelyezik a Lucilia sericata nevű légy steril körülmények között nevelt lárváit. Ez kétféleképpen történhet. Vagy biozacskóba zárják a kukacokat, és úgy erősítik rá a sebre két-három napra. Ebben az esetben csak a kukacok gyógyító nyála kerül bele a sebbe, és eltávolítja az elhalt szöveteket. Az egészségeset nem károsítja. A másik módszer szerint az apró fehér kukacokat közvetlenül a sebbe helyezik, és speciális módszerrel rögzítik. A kezelés 48–72 óráig tart, azután a kukacokat eltávolítják. A gyógymód előnye a beteg életminőségének javulása (a seb beheged), és hogy a gyógymód viszonylag olcsó.
A légy lárvái a sebre helyezve emésztőenzimeket termelnek, amelyek feloldják az elhalt szöveteket. Ezt azután a lárvák megeszik. Váladékaikkal pedig elpusztítják a sebben tenyésző baktériumokat, aminek következtében a seb kitisztul és beheged.
A kukacok nyála sok esetben hatékonyabb, mint a legerősebb antibiotikumok. Gyógyhatását már Napóleon orvosa, Dominic Larrey is ismerte. A steril kukacokkal manapság elsősorban a nehezen vagy egyáltalán nem gyógyuló sebeket kezelik. A módszer hatékonyságát Németországban, az USA-ban, Svájcban, Nagy-Britanniában, Hollandiában, Svédországban, Ausztriában és Izraelben hivatalosan is elismerik.
„Jelenleg a módszer hivatalos elismerésén dolgozunk, és igyekszünk kidolgozni a lárvatenyésztés metodológiáját és technológiáját. A lárvákat most az Európai Unióban vásároljuk drága pénzen. Azt szeretnénk, ha a kezelés a mi betegeink számára is elérhető lenne” – mondta dr. Marek Čambal.
