„Vigyázz magadra!” Hányszor hallottuk kiskorunkban ezt a mondatot! Akkor csak unottan forgattuk kezünkben a babánkat. Harmincéves korban azonban hallgatnunk kellene a tanácsra. Egyre gyakoribb, hogy harmincasok betegednek meg – rákban.
A fiatalkor kockázati tényező Szofi valamilyen hétköznapi tünettel ment orvoshoz. Eszébe sem jutott, hogy komoly baja lehet. Hanem amikor az orvos meglátta, hogy 45 éves, láthatóan ideges lett. Mindenféle kivizsgálásra küldte, s a vége az lett, hogy Szofi két hétig járta a rendelőket. A végén szerencsére kiderült, hogy nincs nagy baja.
Az orvosok (a jó orvosok!) igenis komolyan kivizsgálják a harmincasokat, mert gyakran már ebben a korban megjelennek a súlyos betegségek. Évről évre egyre több mellrákot diagnosztizálnak a harmincas korosztályban. Fiatal életkorban más a betegség lefolyása, másak a diagnosztikai módszerek. A legfontosabb a gyors diagnózis, mert a fiatalok sokszor előrehaladottabb stádiumában vannak a betegségnek, mint az idősek. Fiatalkorban bonyolultabb esetekkel találkozunk, mivel sok nő a betegség alatt terhes.
Évekkel ezelőtt egyszerűbb volt a helyzet: a nők fiatalabb korban szültek, és idősebb korban betegedtek meg. Ma egészen más a helyzet. Fiatalkorban a daganat agresszívebb, gyorsabban terjed, mintha a fiatal szervezet jobban „táplálná”.
Tanulmányok sora bizonyítja, hogy a harmincöt évnél fiatalabb betegeknek rosszabbak a gyógyulási esélyeik, mint az időseknek. A sejtek, a betegek is! gyorsabban osztódnak, tehát a fiatal életkor eleve kockázati tényező.
Ki veszélyeztetett?
Nagyon gyakori a mellrák. Kiknél fordul elő leggyakrabban? Azok a veszélyeztetettebbek, akik korán kezdtek menstruálni, akik hormonokat szednek, beleértve a hormonális fogamzásgátlókat is. A tanulmányokból kiderül, hogy annak a nőnek, aki nem szed fogamzásgátlót, a veszélyeztetettsége 1-es. Annak, aki szed, 1,28, azaz valamivel magasabb. Veszélyt jelent a közvetett hormonhatás is, például az elhízás. A kövér páciensek szervezetében jóval több a hormon, ugyanis a hájban sok nemi hormon termelődik, a magas ösztrogénszint pedig kockázati tényező.
Ma még nem ismert, mennyire veszélyes az ismételten elvégzett mesterséges megtermékenyítés. Az orvosok szerint a beültetést megelőző erőteljes hormonkezelésnek biztosan van valamilyen hatása. Egyelőre erről szóló adataink nincsenek, nem is foglalkoznak az esetleges kockázatokkal. Néha megjelennek olyan hírek, hogy a hónaljban alkalmazott izzadásgátlóknak, pontosabban a bennük levő alumíniumsóknak (aluminium chlorohydrate) is rákkeltő hatásuk van. Ezt az onkológusok általában cáfolják, de azt elismerik, hogy az utóbbi tíz évben egyre több nő jelenik meg a rendelőben bizonytalan eredetű hónalji leletekkel. Ezeket leggyakrabban a hónalj gyakori borotválása okozza, mert az apró sebek gyakran elfertőződnek. A hónaljban megjelenő fájdalmas nyirokcsomók általában veszélytelenek.
Az onkológusok minden alkalommal figyelmeztetnek a mell önvizsgálatának szükségességére. A preventív nőgyógyászati vizsgálat alkalmával az orvosnak az emlőt is meg kell vizsgálnia, és meg kell tanítania a páciensét a mell otthoni vizsgálatára. Mégsem tanítanak meg bennünket erre (hiába, rengeteg a rossz orvos)! A mell önvizsgálata bonyolult művelet, de még mindig jobb egy szakszerűtlen önvizsgálat, mint a semmilyen. Jó módszer a zuhanyozás közben rendszeresen végzett önvizsgálat.
A mellben gyakran jelennek meg ártatlan képződmények, de ha nem változnak, vagy a menstruáció után nem múlnak el, jobb ultrahanggal megvizsgáltatni őket. Bármilyen gyanús tünetet észlelünk, vizsgáltassuk ki. Az egészségünkért saját magunk vagyunk felelősek, senkire nem ruházhatjuk át a felelősséget.
Programozott rák
A legrosszabb megoldás az, amikor az orvos bagatellizálja a beteg gyanúját. Ha a betegnek, aki valami szokatlant érez a mellében, azt mondja, hogy az semmi, a mellben mindenféle ártatlan csomók keletkeznek. Ez igaz ugyan, de az is megtörténhet, hogy egy komoly tünetre mondja rá az orvos, hogy ártatlan dolog. Komolyan kell venni a rendszeres nőgyógyászati vizsgálatot. Jó lenne, ha a nőgyógyász mellett dolgozó nővér is taníthatná a beteget az önvizsgálatra – ha az előírások megengednék, hogy felvegye a családi anamnézist...
Fiatal betegek esetében az a legnagyobb probléma, hogy sok idő telik el a betegség felismerése, a diagnózis felállítása – az onkológiai kivizsgálás – és a kezelés között.
Éva harmincévesen azzal ment orvoshoz, hogy megdagadt a lába. Fel sem merült benne a mellrák gondolata. Pár nappal később egy csomót tapintott ki a mellében. Egy hét múlva már meg is operálták. A kemoterápia után még egy műtét várta: el kellett távolítani a tejmirigyeket is a melléből, mert a genetikai vizsgálatból kiderült, hogy hajlamos a mellrákra. Éva megtudta a diagnózisát, de semmilyen információt nem kapott afelől, hogy milyen kezelést fog kapni, mennyi ideig fog tartani, hogyan fogja majd viselni… (Megint a felelőtlen orvosi ellátás a hibás!) „Nem ajánlom a betegeknek, hogy az interneten szerezzenek információkat. Jobb, ha a szakirodalomban keresünk választ kérdéseinkre, vagy megkérdezzük a kezelőorvosunkat, esetleg más betegeket” – tanácsolja Éva.
Vannak, akik betegségükben rossz megoldást választanak. Álljon itt egy harminckilenc éves asszony esete, aki egy évvel ezelőtt önvizsgálat közben egy csomót talált a mellében. Egy kevéssé veszélyes daganatfajtáról volt szó, a műtét inkább kozmetikai beavatkozás lett volna. Az asszony azonban nagyon megijedt, és ahelyett, hogy orvoshoz fordult volna, természetgyógyász segítségét kérte. Tíz hónappal később már mind a két melle elrákosodott, áttétek keletkeztek a hónaljában, a bőrén és a mellkasában. Most már orvos kezeli, de meggyógyítani nem lehet. Négyéves gyermeke van, és valójában maga dobta el magától az életét.
