A falu vagy város, illetve családi ház kontra panel hívei legalább akkora szekértáborral rendelkeznek, mint az anyáknál a szoptatás versus tápszer hitvallói. A városi lakás kényelmes, távfűtés van, közel van minden, patika, butikok, színház – ellenben a falusi házban folyton elromlik valami, magadnak kell fűteni, füvet nyírni, ráadásul unalmas az élet, és a sarki kisboltban minden aranyáron kapható. Munkatársunk, Prékop Ivi Rozsnyóról kiköltözött a jó falusi csöndbe, felújíttatott egy régi házat. A felújítás vargabetűiről cikket írt az Új Nőnek. Kedves olvasók! Miután elolvasták, lehet szavazni: panel kontra „házbuli“? Aki pedig többet akar tudni a témáról, annak Frances Mayes nagy sikerű könyvét ajánljuk (aki szintén házat épített át, csak Toscanában).

Na igen, szól a verdikt, de faluhelyen jó a levegő, csend van és nyugalom, az emberek ismerik egymást, a saját terményeidet eheted, saját epret csemegézhetsz – viszont a tömbházban azt is hallod, ha a szomszéd eltüsszenti magát, s tudod, hogy megint fokhagymás húst sütött. És a lakótelepen össze vagyunk zsúfolva, mint nyulak a ketrecben... 

A dilemma nálunk hamar eldőlt. Bár húsz évig panelban laktunk, de a férjemmel falusi gyerekek voltunk, ezért örökké arról álmodoztunk, hogy „egyszer majd lesz egy házunk”. Nemrégiben aztán a „vissza a gyökerekhez” jelszó jegyében vettünk egy régi házat a szülőfalumban (pár percre a szüleimtől), és nekiduráltuk magunkat a felújításnak. Gondolom, mindenki tudja, hogy most mi következik: jó tanácsok azoknak, akik hasonló cipőben járnak. Minden részvétünk, a gyeplőt ne adják ki a kézből, és a legjobb, ha beiratkoznak egy „kőmívesiskolába”! 

TAPASZTALATOK
Mert ilyenkor hatalmas hátrány, ha nem végeztél kőművesiskolát, mert a „mester” biztosan kritizálni fogja az előző mester munkáját, a házban különben is minden fal görbe, és semmi sem működik. És hiába készítettél költségvetéstervet, csak kapkodod a fejed. A pénz mellett az idő is rohamosan fogy, a beköltözés dátuma lassan a homályos jövőbe vész. A számla apad, és a kedves hölgy a bankban mosolyog, mikor azt mondod, hogy egy kisebb hitel is elég lesz. A hivatali engedélyeztetésekre több hétig várunk, majd később arra tippelünk, hogy a zuhanyajtó valószínűleg gyalog indult el hozzánk, olyan lassan érkezik meg. Nem beszélve arról, hogy egyes „szakemberek” igazán mesebeli figurák: „hol volt, hol nem volt” üzemmódban működnek. Kicsit dolgozgatnak, aztán eltűnnek pár napra, és a munkaidőt is rugalmasan értelmezik. A végére azért megtanuljuk, hogy kire számíthatunk, és hogy legközelebb kit nem bízunk meg újabb munkával. A házfelújítás egyben komoly önismereti utazás, mert útközben fontos – évekre, évtizedekre szóló – döntéseket hozunk meg.

web-bannerek-hirlevel-02_5.jpg

LASSAN VÉGE
A tanulópénzt megfizettük, és a kezdeti viszontagságok után már nagyjából kész elképzelés van a fejünkben, mit és hogyan szeretnénk. A profi álmodozó ugyanis felkészül! Nyit egy profilt a Pinteresten, oda gyűjti a kedvére való inspirációkat, és hosszú estéket képes eltölteni a megfelelő színárnyalat, csempe vagy csillár felkutatásával. Fontos, hogy a ház és belső terei megfeleljenek a család életstílusának és szokásainak – szól a legelső szabály. Ha például szeretünk együtt főzni, jó választás az amerikai konyha, de ha nem szeretjük megmutatni a piszkos edényt, inkább a szinglikonyhát válasszuk. Ha van helyünk, építsünk középre konyhaszigetet, hihetetlenül megkönnyíti a munkát. Azt is érdemes végiggondolni, hogyan hatnak majd a meglévő bútoraink az új házban. Egy-egy jól eltalált falszín, kiegészítő, szőnyeg, lámpa, függöny felfrissítheti az összképet, és a megszokott bútoroknak friss keretet ad. Ha a régi bútorokat s.k. akarjuk átfesteni,  akkor tanuljuk meg Annie Sloan nevét (festékei már nálunk is kaphatók, s a Nemiskacat blog sokat segíthet a felújítások során). Szóval, titok van rengeteg. Ha az embert beszippantja a téma, egyszer csak azt veszi észre, hogy már a filmekben is a lakásbelsőket és a virágoskerteket tanulmányozza. Amíg a munkálatok folynak, mi kitartóan vadászunk, és járjuk a boltokat. Gyakorlati tennivaló is akad bőven. Például a címváltozás miatt új személyit kell készíttetni, és értesíteni kell a hivatalokat, szolgáltatókat (községi hivatal, munkahely, orvos, a gyerek iskolája, bank, egészségbiztosító stb.).

Aztán végül elkészülnek a legfontosabb felújítások: új cserepet kap a tető, kicseréltetjük az ablakokat, a csatornázás miatt keresztül-kasul felássák a kiskertet és az udvart, megvan a villanyvezeték renovációja, helyükre kerülnek a radiátorok, a kazán, következhet a padlóburkolás, a falfestés, a szaniterek kiválasztása a fürdőszobába (ma már jó áron és minőségben kaphatók cseh gyártótól csaptelepek), végre elkészül az új konyhaszekrény. És belevághatunk a következő nagy projektbe, a költözésbe.Nem vagyunk amatőrök, hiszen már számtalanszor költöztünk, és betéve fújjuk a dobozolás fortélyait. Viszont mikor csak gyűlnek a holmik a pincében (padláson, szerszámos kamrában), elámulunk: hogyan fért el eddig egy háromszobás blokklakásban? Egyáltalán: mi szükség van ennyi cókmókra? Vagy másfél ezer könyv (és sok, szívünkhöz nőtt „vintidzs” cókmók és régiség) birtokosaként kemény feladatnak tűnik a szortírozás. Minden reggel újfent megfogadjuk, hogy ma könyörtelenül selejtezni fogunk, és nem gyűjtünk több felesleges tárgyat magunk köré. 

A ház nem tökéletes, lakva bukkannak elő a kisebb-nagyobb hibák. (A tapasztaltak azt mondják: megtanulunk majd ezekkel is együtt élni.) Korántsem vagyunk készen, hiszen mindennek meg kell találni az új helyét, és sok munka vár még ránk. Egyelőre azonban élvezzük a tágas teret, a cserépkályha melegét, a páratlan falusi hangulatot és a parádés kilátást Krasznahorka várára. Új zajforrásokat szokunk meg, mint például a hangosbemondó, a harangzúgás és a kakaskukorékolás. Várjuk a tavaszt, hogy megint kertészkedhessünk, a nyarat, amikor esténként nagyokat grillezhetünk a családdal a dús lombú fák alatt, és borozhatunk a barátokkal a teraszon – és az őszt, hogy elkezdődjék végre a befőzési szezon. Ha a családi kupaktanács jóváhagyja, hozunk a menhelyről egy kutyust, a lányom pedig tyúkokat szeretne... Szóval, új projektek indulnak be, de ezek sikere már csak rajtunk múlik.

Prékop Ivett

web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg